Ha másról nem is, talán a Shadow Warrior-sorozat feltámasztásáról a többségnek ismerős lehet a Flying Wild Hog neve. A lengyel Repülő Vaddisznók jelenleg több vasat is tartanak a tűzben, melyek egyike a Space Punks, amit korai hozzáférésben már útjára is indítottak. A játék 120 faktoros menőséggel bekent előzetese alapvetően egy pörgős és vicces kooperatív lövölde képét festette, de a profilkép után lássuk, milyen is élőben randipartnerünk.
Nem találkoztunk már valahol?
Már az első képekből is sütött a szép adag Borderlands-ihletés, de testközelből látva a cel-shaded grafikát és a játékmenetet, még egyértelműbbé vált, hogy ki fia-borja a Space Punks. Más játékokból meríteni persze abszolút nem bűn, sőt gyakran még jól is elsülhet, bár ebben az esetben, úgy érzem, kicsit nagy kanállal mertek, és a fele még mellé is ment. A felsőnézetes Borderlands-utánérzés megvan, azonban valahogy sem a hangulat, sem a humor, sem az akció nem üti meg a megfelelő szintet.
A játékban négy, külsőségekben és képességek terén is merőben eltérő fenegyerek közül válogathatunk. Az egyik az alacsony költségvetésű Han Solo-hatást keltő Duke, a másik a nanovírussal fertőzött, kicsit Venom beütésű Eris, aztán ott van még a valószínűleg a S.W.I.N.E. disznóseregeiből dezertált Finn, és végül Bob, aki meggyőződésem, hogy a Sötét Zsaruk kávéfüggő lényeinek egyike, vagy legalább közeli rokona. Ebből a díszes társaságból választva indulhatunk tehát pusztító utunkra egyedül vagy akár három barátunkkal együtt.
Már itt kiütköznek az első problémák, ugyanis a közös játéknál már az egymásra találás sem ment elsőre, de az igazi kihívás egy küldetés elindítása volt, ahol a folyamat sokszor megakadt, megszakadt, vagy egyszerűen el sem indult. Olyan eset is előfordult, hogy az egyik űrcomboyt érthetetlen módon kivágta a játék, és mielőtt visszacsatlakozhatott volna, bármiféle előzetes figyelmeztetés nélkül a csapat maradékát bedobta egy küldetésbe, aminek elindítását pedig reménytelenségünkben már rég leállítottuk.
Az első állomás a neonfényben úszó hub, azaz a Space Punks központi felülete. Ide megérkezve először is érthetetlen módon rögtön 20 alá esik az fps, még akkor is, ha rajtunk kívül alig pár játékos tartózkodik a placcon. Pár kör után az ember másik észrevétele az, hogy mennyire erőltetett és fölösleges ez az egész felület. Gyakorlatilag csak azért, hogy feltöltsék, külön-külön NPC-kre osztottak ki olyan alapvető funkciókat, mint például a felszerelés menedzselése és a képességpontok leosztása, ami miatt két küldetés között minden alkalommal fölösleges plusz köröket kell tennünk.
De térjünk is rá a lényegre, a játékmenetre, ami talán a Space Punks legkevésbé döcögős eleme. Egy mordállyal és egy közelharci fegyverrel, plusz képességeinkkel a színre lépve a játék tényleg egy felsőnézetes Borderlands hatását kelti, azonban a megszokott poénok és egyediség nélkül. Az inkább csak témában és színvilágban különböző helyszínek egyes tereptárgyait ötletes módon szétlőhetjük vagy akár ellenfeleink ellen is fordíthatjuk, ahogy generátorokat teszünk tönkre, területeket tisztítunk meg, antennákat kapcsolunk vissza, vagy épp főellenfelek baját látjuk el. Időnként egy apró minijáték kíséretében még hackelni is lehetőségünk van egy kis plusz tapasztalati pontért. Amire viszont alaposan ráfeküdt a Flying Wild Hog, az a jutalmi rendszer, ugyanis a szintlépéstől kezdve a plusz kihívásokon és teljesítményeket át, egészen hírnevünk növeléséig, rengeteg apropóból meglep minket a játék új felszereléssel, alapanyagokkal vagy esetleg a még bevezetés előtt álló játékbeli valutával.
Pincér, hiszen ez félig nyers!
A Space Punks végső soron nem élvezhetetlen, csak jelenlegi állapotában baromira önismétlő, egy kicsit sem eredeti, gyéren optimalizált, túlbonyolított, és hibákban is bővelkedik. Gyakorlatilag olyan hatást kell, mint – és ezzel most nem a platformon akarok ércelődni – egy kifejezetten Nintendo Switchre szánt, alacsony költségvetésű Borderlands-spin-off, csak annak minden jellegzetes vonása nélkül. Egyelőre nyilván egy korai változatról beszélünk, tehát az sem kizárt, hogy a Flying Wild Hog csapatának idővel sikerül több fronton is gatyába ráznia a játékot. Azt viszont sajnos kétlem, hogy komolyabban hozzányúlnának az alapokhoz, így viszont legfeljebb csak egy lesz a sok looter-shooter közül. Amikor éppen működik, akkor ideig-óráig már most is el lehet vele szórakozni, aki tehát már nagyon ki van éhezve egy ilyen fogásra, annak fenntartásokkal ugyan, de megérhet egy próbát, bár szerintem bőven talál a kínálatban jobb alternatívát.
