Vajon tényleg egyedül vagyunk az univerzumban, vagy léteznek még más fajok is rajtunk kívül? Miközben egyre több titkosított UFO-aktát oldanak fel, a hívők meggyőződése is napról-napra szilárdabbá válik azzal kapcsolatban, hogy egyszer valóban eljön majd az idő, amikor megismerünk más planétákról származó, értelmes lényeket. Kérdéses viszont, hogy ha mindez meg is valósul, akkor a kapcsolatfelvétel vajon békés lesz, vagy készülhetünk a teljes invázióra? A Fermi-paradoxon elmélet szerint eleve az egy hatalmas kérdőjel, hogy ha ekkora körülöttünk a világegyetem, akkor miért nem vagyunk képesek felvenni a kapcsolatot intelligens életformákkal? Egy ausztrál kutatócsoport 2016-ban például azzal a teóriával állt elő, hogy ez azért nem lehetséges, mert az idegenek már rég kipusztultak.
Akárhogy is van, a Fermi-paradoxon elmélet felettébb érdekes és elgondolkodtató, az Anomaly Games azonban a fantasztikum felől ragadta meg az egész témát, játékuk ugyanis rengeteg egyedi fajt vonultat fel, akiknek meg kell ismerniük a körülöttük kialakult és folyamatosan változó galaxist, a benne élő más nemzeteket, valamint túl is kell élniük, lehetőleg minél tovább – mindebben pedig mi segíthetjük őket.
Istent játszani
Első indításkor a játék létrehoz egy random generált galaxist, egyéni planétákkal és azokon fejlődő élettel. Vannak olyan bolygók, amelyek egyszerűen képtelenek bármiféle létforma kialakítására, például a szélsőséges időjárási vagy környezeti körülmények (jeges felszín, lávatenger stb.) miatt. Ahol viszont kedvező minden, ott az élet utat törhet magának, ahogy Dr. Malcolm is megmondta. Az őskortól kezdve kell felfejlesztenünk az adott népséget, kvázi istent játszva. Semmi bonyolultra ne tessék számítani, nem fogunk a Spore irányába elmenni. Szintézis-pontokat gyűjtögetve kell mindig a legmegfelelőbb továbbjutási lehetőséget megválasztanunk, amin az adott populáció sorsa múlhat. Ha kedvünk úgy tartja, eltolhatjuk a határokat a túlzott, bigott vallásosság felé, de népünk lehet a tudomány megrögzött híve is. Láthatjuk, amint gyarapodnak, de azt is, hogy adott döntéseink milyen kihatással vannak a populációra, ha mondjuk háborúba vagy népirtásba sodorjuk őket.
Ha a faj elér egy bizonyos mérföldkőhöz, akkor három lehetőség közül választhatunk, hogy miként kezeljék az adott szituációt. Ezek mind-mind szintézis-pontokba kerülnek, úgyhogy érdemes jól megfontolnunk, hogy mire mennyit költünk. Közben azt is láthatjuk, amint a fejlődés révén egyre előrébb haladnak az evolúciós folyamatban, és az őskorszakot elhagyva a szétszéledt törzsekből hamarosan komplett városokat alakítanak ki, azokat utakkal kötik össze, elindulnak felfedezőutakra és így tovább.
Ha kellő időt beleölünk a programba, elérhetünk akár a távoli jövőbe is, ahol az adott nép már űrsiklókkal fedezi fel a galaxist. Azonban, mivel a rendszer több bolygót is kezel, evidens, hogy máshol is kialakul az élet. Ekkor ugyanúgy a nulláról (azaz az őskortól) kell felépítenünk ezen faj jövőjét is. Én, miután „véletlenül” kiirtottam egy teljes bolygót, a másodikat már egész szépen fejlesztettem, egészen a modern korig, szigorúan figyelve arra, hogy mindig a békét válasszák, akármilyen konfliktus is került kilátásba. Később pedig egy félig ember, félig rovar fajt kifejlesztve, és azt teljes tudatlanságban, valamint a technikától elidegenítve tartva, lényegében egy univerzális háborút robbantottam ki a két égitest között.
Galaktikus támadás
Maximálisan rajtunk áll, hogy utópiát vagy disztópiát hozunk létre, hisz mindkettőre megvan a lehetőségünk. Ha már tudjuk, hogy melyik szintézis-ikon mit jelöl, akkor könnyebben boldogulhatunk, de még így is sok a teljesen random esemény, amik bizony meglehetősen repetitív módon akasztják meg a játékmenetet. Nincs meg az az „isten-szimulátor” jelleg, mint mondjuk a Black & White-nál anno, itt csupán a döntés joga a miénk, de hogy annak miféle következményei lesznek, az legtöbbször egyáltalán nem egyértelmű. Én mindezt egyelőre betudom az Early Access-státusznak, és bízom benne, hogy a jövőben kibővítik a lehetőségek tárházát. Ugyanígy jó lenne kicsit több specifikus háttérképet betenni, valamint bár a sci-fi ambient zene is egész jó lett, sajnos hosszabb távon ez is unalmassá válik.
Ettől függetlenül a The Fermi Paradox már most is egy ígéretes program, amibe érdemes beleugrani, és amit megfelelő támogatással és bővítgetéssel tovább csiszolhatnak a fejlesztők, hogy aztán még több emberhez juthasson el. Egy jó sci-fi – csak úgy, mint egy jó fantasy – alapja a megfelelően színes és gazdag háttértörténet, rengeteg egyedi fajjal, nyelvvel, történelemmel. A fejlesztők pedig láthatóan elsődlegesen erre építenek mindent, viszont a későbbiekben remélhetőleg ugyanennyit foglalkoznak majd a játékmenettel és annak változatosságával is, mert enélkül csupán egy elszalasztott lehetőségnek fog hatni a The Fermi Paradox.
