Márpedig a (korábban Early Access-ként tervezett, végül demóként kikerült) Space Wreck pontosan erre fűzi fel a történetet. A divatosan pixeles, leginkább talán a kései '80-as éveket idéző játék a lehető legminimalistább stílussal támad: a galériába még a játék kezdetén betettem az inventory-t. Szép, szöveges lista: egy űrruha, egy kapitány-egyenruha s egy kulcs, ’sztkész. Az interakció is ilyen Norton Commanderes egyszerűségű felületen játszódik: semmi csicsa, csak ronda karakterek, gyors döntések és egy klikkelés.
A karakteralkotás során a szokásos pro/kontra dolgokra kell figyelni: én a techfüggő hackert választottam, aki abszolút alkalmatlan a harcra, cserébe pedig bármiféle emberi párbeszéd során sem tud a másikra figyelni. Mi baj lehet belőle? Ó, rengeteg, például Charmra folyamatosan dobálom a mínusz értékeket, így a dialógusoknál esélyem sincs a történetszálat bontogatni. Ja, és a legutolsó megbokrosodott takarítórobot is úgy lever, hogy pislogni sincs időm. Cserébe a termináloknál brillírozom, márpedig azokból egy rakat nagyon hasznos infót lehet kicsalogatni. Vagy éppen a magát súrolókefés Terminátornak képzelő robot is távleállítható, ha ügyesek vagyunk.
Mondjuk, ott már felcsuklottam, amikor a hacker alapképzettségű karakterem egy, az űrben lebegő hullától zsákmányolt hajcsattal próbálta kinyitni az egyik ajtót. A már ismert Commodore-os animációval jött a kockadobás, hát, nem nyert, keressek másik csatot, mertháthogy ez elégett. WTF, dude?!
Akadtak még ilyen meglepik bőven, ahogyan az aprócska űrállomáson kóborolva igyekeztem felderíteni az eseményeket. A történet szövevényes, az tuti: nemcsak fizikailag veszélyes ez a külgalaxisban lebegő, lepukkant bányatelep, melynek közepén van szerencsénk zöldfülű, elsőutas kapitányként téblábolni, hanem a szépen beérkező infomorzsák alapján Valami Nagyon Nagy Disznóság is lapul a háttérben. Ide a rozsdás atomtelepet, hogy csak és kizárólag mi leszünk alkalmasak ennek kiderítésére, majd megfelelő megoldására, az Emberiség legnagyobb dicsőségére… Ja, és közben egy helyre kis lázadás is kialakulóban van az aszteroidaövezetben, tehát lesz egy jó kis kormánytámogatta gigavállalat vs Kedves Lázadók csata is, aminek tuti, hogy a közepébe fogunk csöppenni. És azt hitted, mi, hogy a rozzant üzemanyagcellák lenyúlásával meg is oldottad az életedet?! Nemneeeeeem…
Sokat fogsz gyalogolni és kutatni. Mint minden rendes, hardcore kalandjátékban, itt is bárhol lapulhat bármi: űrvécében belépőkártya, például. Szekrények, terminálok, konténerek, sarkok, zegek és zugok: ahol felkiáltójel van, ott lapul valami, és azt meg is kell nézni. A baj az, hogy erősen tömegkorlátozott a hátizsákunk tárolókapacitása, így gyakran el kell gondolkodni azon, hogy mi az, amit cipelünk, és mi az, amit mondjuk, egy rokonszenves tárolóban hagyunk hátra, jóleszazmégvalamire-alapon. Például az én gyíkvállú geek karakteremnek tök fölöslegesek voltak a fegyvernek használható, nehéz tárgyak, mert úgyis satu voltam a közelharchoz, így hagytam is ezeket a fenébe.
Érdekes lesz ez, szavamra, de egy remek rétegjáték kerekedhet belőle: a gondolkodás, a kombinációs készségek és a memória megkövetelése szerintem sokakat el fog riasztani. TE azonban ne tétovázz, irány az időutazás előre-vissza, amikor még én is fiatal voltam, és még pixel volt a pixel…
