Az AAA kategóriás játékokat készítő nagy stúdióknak a konkrét játékelemektől a műfaji keretekig gyakran elég szigorú szabályokat kell követniük, mindössze minimális eltéréssel a jól bevált, már bizonyított receptektől. Az indie fejlesztői szcéna ezzel szemben inkább emlékeztet egy raktár méretű, szabadszedéses büféhez, ahol mindenki annyit és olyan kombinációban pakol a tányérjára, ahogy azt jónak látja. Ezzel a hasonlattal élve a Hungry Coach Games tagjai (találó név) egy akkora adaggal érkeznének vissza a helyükre, amely alatt alig látszik ki maga a tányér. Bár a felpakolt elemek elsőre talán nem harmonizálnak egymással, de egy dolog biztos: iszonyatosan ínycsiklandóan festenek.
Minden, ami belefér?
A Black Skylands ugyanis stílusát tekintve műfaji vegyesfelvágott. Elsősorban felülnézetes, 2D-s arcade játék, RPG elemekkel, másodsorban pedig egy, a Stardew Valley-t idéző építkezős, városmenedzselős és craftolós alkotás. Mindez egy BioShock Infinite által is inspirált steampunk világban, melyben az emberiség kisebb-nagyobb léghajókra költözött. Hősünk Eva, a történet kezdetén még csak egy 11 éves kislány, akinek apja hivatásos felfedezőként próbálja felderíteni a világ legtávolabbi szegleteit.
Ennek eredményeképp elsőként kerül kapcsolatba egy borzasztóan veszedelmes, rovarszerű fajjal, a Swarmmal. Hét évvel később nemcsak a Swarm rendszeres támadásai tizedelik az emberi faj sorait, de az elképzelhetetlen méreteket öltő belviszály is, melynek során a különböző kasztok és népcsoportok más-más okból használják egymást céltáblának. Eva és öccse a léghajó-szigetüket uraló zsoldosokkal dacolva vágnak bele a nagy kalandba, hogy sorra felszabadítsák a környező szigeteket, és megoldást találjanak a Swarm megfékezésére.
Ehhez elsősorban nyersanyagokat kell gyűjteniük, melyből saját szigetükön létesíthetnek és húzhatnak fel különböző épületeket, a fegyvergyártól a kertig. Ezek az új fegyverektől léghajójuk fejlesztéséig számtalan eszközzel növelhetik a túlélési esélyeinket. A játék kétféle harcrendszert kínál: twin-stick shootert gyalogosan, valamint léghajókkal vívott, kissé lassabb, tengeri csatákra emlékeztető összecsapásokat. A gyalogos csatákban segítségünkre van Eva vonóhorogja is, amivel gyors manővereket végezhetünk, vagy akár ellenfeleket is elmozdíthatunk. A harcok a játék megkerülhetetlen elemei, köszönhetően egy speciális, a fejlődéshez elengedhetetlen, különleges nyersanyagnak, a populációnak.
Ezt csak úgy növelhetünk, ha szigeteket szerzünk vissza a különböző ellenséges frakcióktól, majd meg is védjük őket a visszafoglalási kísérletektől. A populáció ráadásul dinamikus erőforrás, amit szabadon csoportosíthatunk a különböző épületekre és fejlesztésekre. Eva speciális harci kombóinak biztosítása például leköti a lakosság egy részét, ám ha épp hajónk állapota, vagy a szigetünkön létesített épületek működése fontosabb, egyszerűen deaktiválhatjuk az épp nem annyira lényeges bónuszt, és átirányíthatjuk az így felszabadult erőforrásokat.
A játék még szorul némi finomhangolásra, elsősorban az összecsapások terén (kontrollerrel az irányítás eleve kényelmesebb), és a kihívás szintje is néha elég hullámzó. Az viszont már az Early Access-változatból is egyértelmű, hogy mind a történet, mind a hangulat, mind a különböző játékrendszerek kombinációja egy nagyon érdekes és egyedi elegy lehet majd. Remélem, hogy a fejlesztők az EA végére tökéletesítik mind működésüket, mind összehangolásukat, hogy elkerüljék a túlbonyolított és túl sok mikromenedzselést igénylő káoszt. Ha sikerül, a Black Skylands végső állapotában akár az utóbbi időszak egyik legegyedibb és legszórakoztatóbb indie játéka is lehet. A lehetőség erre ugyanis teljes mértékben adott.
