Ami nem ment a "nagyoknak", azt orvosolják a "kicsik": a Double Fine renoméján maradandó és mély sebet ejtő, befejezetlenül hagyott Spacebase DF-9 azzal az ígérettel ugrott bele a túlélés műfajához stratégiai szemmel közelítő közegbe, hogy elkészíti azt az űrállomás-szimulációt, ahol az emberiség és az űrlények harmóniában élhetik mindennapjaikat, aszteroidákat bányászva, roncsokat fedezve fel. A DF-9 ebből végül csak egészen keveset valósított meg, ám az általa elvetett vetemény már jóideje beért, és számos lélektani utódot szült meg. A Dwarf Fortressből táplálkozó RimWorld, a gázszimuláció köré kőkemény kihívást párosító Oxygen Not Included pedig már csak azért is aktuális példa, mert a Finnországból érkezett Space Haven pont ezeket igyekszik egybegyúrni.
Űrsikoly
A Kickstarter-támogatást is élvező Space Haven így műfaját tekintve egy kolónia-szimulátor, ahol nem egy bolygót kell megzaboláznunk, hanem egy maroknyi túlélőnek biztosítjuk az élet alapvető követelményeit, méghozzá az űr mélyén, egy űrhajó vagy akár egy egész űrállomás belsejében. Az ehhez szolgáló eszköztár a szabadságot helyezi előtérbe: az űrhajó mezőről mezőre alakítható ki, megadva a teljes testreszabás lehetőségét, és így sokkal inkább tekinthető egy hajtóművel rendelkező állomásnak, semmint hagyományos értelemben vett "űrhajónak".
Hiszen itt lényegében egy teljes egészében önellátó, az alapvető szükségleteket a termelési lánc legaljáról teljesítő rendszer felépítése a cél. Ez azzal jár, hogy szó szerint mindenről gondoskodnunk kell: az oxigénről, a szénmonoxid szűréséről, a víz előállításáról és újrahasznosításáról, az áramhálózatról, a hőmérsékletről, a legénység fizikai és mentális egészségéről, és persze minden olyan nyersanyagról, amely finomítás és felhasználás útján azon gépekké alakítható, melyek a fenti funkciók gyakorlatba való átültetéséről gondoskodnak.
Előre, bányászok!
Az ehhez szolgáló kezelőfelület sajnos nem épp letisztult, ráadásul a masszív, egymásból nyíló menük mellé – a korai hozzáférés jelenlegi állapotában – csak egy fapados tutorial jár, amely az elsődleges építményekkel ugyan kiválóan megismertet, de sokkal nagyobb hangsúlyt helyez a kísérletezésre. Ebből ered a Space Haven kettőssége is: habár mindenhonnan átemel valamit, jelenleg inkább emlékeztet egy roguelike-ra – mint az FTL – semmint egy a teljes tervezettséget erőltető stratégiára.
Ennek egyik fő oka az eltúlzott mikromenedzselés szükségessége: a legénység mesterséges intelligenciája komoly kihívásokkal küzd, és képtelen priorizálni vagy logikusan feldolgozni a feladatokat, akár a teljes térképet is áteszelve egy apróságért, hogy aztán a munka befejezése helyett valami teljesen más dologba kezdjen. Ráadásul az alapvető szükségletek kielégítése sem tökéletes – nem feltétlen reagálnak arra, ha mondjuk teljesen oxigénhiányos környezetbe kerülnek, ha pedig lejár a munkaidejük, a saját életük árán is képesek pihenni (vagy inkább meghalni), és nem az esetleges krízishelyzetet megoldani, miközben ehhez minden rendelkezésre áll. Igaz, erre is van megoldás: a legénység naptára teljes egészében átszabható, és az egyes feladatoknak több szinten is rendelhető fontosság, azonban az ezzel járó folyamatos szöszölés helyett talán szerencsésebb lenne némi automatizmus.
A jövő zenéje
Már csak azért is, mert tennivalóból már most, a korai hozzáférés relatíve kezdetleges állapotában is temérdek van. Az időnként feltűnő hajók felfedezése, a rivális űrhajókkal való egyszerű csatározás, a rendkívül részletes gáz- és életerő-szimuláció, az űrlényekkel való harc, a különféle, a saját hajón kívüli missziók mellé megkapjuk a folyamatos felfedezés felé való ösztökélést... erővel. A hajó körül található, kibányászható aszteroidák ugyanis nevetségesen kevés nyersanyaggal rendelkeznek, így előbb a naprendszert, aztán a galaxist kell kötelezően felfedezni, folyamatosan haladva előre az új, ismeretlen vidék felé, mielőtt a legénység elpatkolna.
A Space Haven a hiányosságai ellenére egészen fantasztikus élményt nyújt: tartalma kenterbe ver több, magát 1.0+-nak hívó stílustársat, remekül illeszt egymásba több műfajt, és biztos alapokkal rendelkezik. Már csak egy sokkal jobb kezelőfelületre, életképesebb legénységre, és egy tervre van szüksége a jövőt illetően.
