Hogy miért vonzódunk a posztapokaliptikus világokhoz, az ugyanolyan fogós, ravasz kérdés, mint az, hogy miért szeretünk borzongani horrorfilmeken. Mindenesetre mindkét zsáner rendkívül népszerű, a disztópikus sci-fi szerepjátékok pedig virágkorukat élik. Akik csalódtak a Bethesda-féle, akcióközpontú Falloutokban, azok olyan játékokkal vigasztalódhattak, mint a Wasteland 2, az Age of Decadence, vagy éppen a 2018-ban megjelent, orosz fejlesztésű indie szerepjáték, az Atom RPG. A retró sci-fi kellemes meglepetés volt, bár abban a tekintetben is nosztalgikusnak érződött, hogy játékmenete és grafikája elég fapados lett, fejlesztői túlságosan is ragaszkodtak az 1997-es Fallouthoz. Azonban a Steamen korai hozzáférésű játékként megjelent Trudograd alcímű, önállóan futtatható kiegészítőről már most, kezdetleges állapotában tükröződik az igyekezet, hogy alkotói modernizálják az Atom RPG-t.
A Trudograd szorosan kapcsolódik az Atom RPG-hez, két évvel annak eseményei után veszi fel a fonalat. Arra a fejlesztők is felhívták a figyelmünket, hogy a kiegészítő élvezetéhez nem kötelező, csak ajánlott átrágni magunkat az alapjátékon. Ez így igaz, mert a bevezető animáció összefoglalja a lényeget, és amúgy is: az alapjáték végén feltűnt új fenyegetés teljesen új történetet ígér. Aki nem lenne képben: 1986-ban nem úgy alakultak a dolgok, ahogy az általunk ismert történelemben, avagy Reagan és Gorbacsov tettek róla, hogy beköszöntsön a „nukleáris tél”. A cselekmény az alternatív 2000-es évek közepén játszódik, és karakterünk a címszereplő „titkos” (persze mindenki tud róla) kormányszervezet tagja. Az alapjáték sztorija amolyan Apokalipszis most-koppintás, azaz egy rejtélyes módon eltűnt tábornok után kell nyomozni, a nyomok pedig egy bunkerhez vezetnek, ahol borzalmas felfedezést tehetünk. A Trudogradban ezzel ellentétben a címszereplő városban kell felkutatnunk egy szuperfegyvert, mellyel megállíthatjuk az emberiséget fenyegető aszteroidát. Bár még csak korai hozzáférésű játékról van szó, tehát kb. a sztori első nagyobb fordulatáig lehet eljutni, de már most sejthető, hogy itt is bőven várnak ránk hajmeresztő leleplezések.
Igaz, mint az alapjáték esetében, úgy a kiegészítőnél is egyelőre érdekesebbnek tűnnek a mellékküldetések, a kibontakozó karakterdrámák, vagy a horrorba hajló minitörténetek. Trudograd elsőre kevésbé tűnik változatos helyszínnek, mint az alapjáték nyilvánvalóan nagyobb és „színesebb” játéktere, hiszen egyetlen városról van szó. Azonban annál érdekesebb mellékküldetésekkel találkozunk, amelyekből már az Atom RPG-ben sem volt hiány. Ezúttal a posztapokaliptikus bűnözők vannak túlsúlyban, mert egy maffiózó után kell nyomoznunk különböző „ügyfeleinek” felkutatásával, hogy utána egy, az Ocean’s-filmeket idéző nagy betörés részesei lehessünk. Többek között még egy pszichopatával is összefutunk, aki adósait elrabolja, és rabszolgaként dolgoztatja egy közismert épület alagsorában. De felbukkannak háziasszonyokat éjszaka rémisztgető démonok vagy rejtélyes „mozgó próbababák” is. Persze nem minden az, aminek látszik!
Mindebből kitalálható, hogy a Trudogradban a nyomozásé és a nagy beszélgetéseké a főszerep, harcra alig-alig kerül sor, és az összezördülések bizony ezúttal is a játék leggyengébb részei. A Falloutok körökre osztott V.A.T.S.-rendszerét idéző testrészekre célzással nem lenne gond, de sokszor még harcra specializált, felfejlesztett karakterrel és társammal (egy régi cimbora az alapjátékból) sem tudtam megnyerni az ütközeteket, mert egyrészt túl sokan rontanak ránk és azok is aránytalanul erősek (például 5-6 állig felfegyverzett profi zsoldos), másrészt a skilljeimen és a cuccaimon kívül mással nem is nagyon tudtam befolyásolni a küzdelmeket (a kevéske belőhető-elfogyasztható anyag nem ad elég bónuszt). Szerencsére a harcok nagy részét egy dumás karakterrel el lehet kerülni.
A karakterkészítés amúgy sokkal átláthatóbb lett, mint az első részben. Sőt, nem is kell saját karaktert gyártanunk, hanem vannak előre elkészített buildek, amelyek között mondjuk előfordul átfedés (két közelharcos közül is választhatunk), és még mindig igaz, ami a Falloutok esetében, hogy az intelligens mesterlövész a leghatékonyabb, a bunyós vagy bunkóbotos izomagy nem annyira.
Emellett átláthatóbbá vált az alapjátékban kifejezetten borzalmas, sokat kritizált küldetésrendszer és térkép, így ezen a téren is érződik, hogy a fejlesztők megfontolták és elfogadták a játékosok tanácsait. Mondjuk, gondok még így is akadnak, mert ha egy küldetés több helyszínhez kötődik, az a helyszínek szerint felosztott rendszerben többször megjelenik, így nem nehéz összezavarodni.
Az Atom RPG Trudograd első blikkre egy igényes szerepjátéknak tűnik, ami grafikai szinten is sokat fejlődött a nem túl szép alapjátékhoz képest (például fejlettebb fény-árnyék rendszer, kidolgozottabb, stílusosabb karakterek és épületek). Az alapok tehát le vannak rakva, már csak meg kell tölteni ezt a világot élettel, még több karakterrel, minitörténettel, küldetéssel. A fejlesztők nem lazsálnak, akár naponta többször is frissítenek a játékon, és havi rendszerességgel tervezik adagolni a nagyobb volumenű új tartalmakat, így a teljes változat még ebben az évben kialakulhat. Davaj, davaj!
