Márpedig meleg nyári estéken néha pont ez a laza, magát nem túldimenzionáló ital esik a legjobban. Valahogy így voltam a Rising Lordsszal is: nem vártam tőle a stratégiai játékok világának megváltását, elképesztő taktikai mélységeket, a kereskedelmi rendszer hiperbonyolultságát, csak azt: legyen néhány kellemes órám. Lett.
Ami első körben megvett, az a külcsín. Szeretem, ha egy játéknak azonnal felismerhető és valamihez köthető hangulata van. Márpedig a Rising Lordsnak van: egy szépen megrajzolt, egységes, kifejezetten a jobbik fajta, kézzel rajzolt táblás társasjátékokhoz (ezeknek nagy rajongója vagyok a barátaimmal együtt) hasonló. Semmi túlcicomázás, de valahogy minden a helyén. Távolról visszakacsintanak a középkori kódexek, felelevenedik a régies könyvek képeinek hangulata: a játékban kifejezetten szemetek a természeti csapásként rendszeresen megérkező medvék és farkasok, de úgy vannak megrajzolva, hogy nem tudsz haragudni rájuk. Vagy van vadászod és elzavarja, vagy ráküldesz három parasztot és az eredmény ugyanaz lesz – legfeljebb egyet megesznek a vadállatok, ami mínusz 250 fős lakosságot jelent.
Szintén kellemesen könnyed maga a játéktér is. Az alap a klasszikus hexás, 2D-s nézet, semmi durvulás, minden könnyen átlátható. A játékot – szintén társasjátékos jelleggel – legfeljebb négyen játszhatjátok: egyéniben te és három AI, hálóban pedig a négyes party a max. A gépi ellenfelek tudása és agresszivitása szabadon választható, csakúgy, mint a kezdeti erőforrások mennyisége. Itt azért óvatosan az elején, mert ha mindent alacsonyra raksz, lesznek erős pillanatok.
Erőforrások: nincs túlbonyolítva ez sem. Mezőgazdasági alapcuccok (gabona, juh, tehenek), építgetéshez, fegyverkezéshez szükséges dolgok (fa, kő, vasérc, plusz juhokból a gyapjú), és persze a lovak. Az épületek is a szokásosak: házikók a lakosoknak, fegyverkovács, korcsma és templom a jó hangulatért, istálló a lovakért, falak a védelemért, ilyesmik. Átlátható, megérthető.
Apró probléma, hogy a táj nagy, de a művelhető terület kicsi: így alaposan meg kell gondolni, melyik hexen mit csinál derék alapegységünk, a földműves. Ő az, akinek száma meghatározza sorsunkat és akit 250 lakosként kapsz. Városaink nagysága ugyanis dinamikusan változik: egy évszak egy kör a játékban, és már maga a négy évszak is alaposan bekavar a létszámba. Nyáron születnek, télen meg betegek s meghalnak a középkoriak, így egyik körről a másikra simán benne van a pakliban a több száz fős létszámváltozás.
Apropó, pakli: a csatákban fontos szerepet kapnak a drágán felállított seregek vezéreinek képességei. Ezt a tapasztalati pontokért kifejleszthető kártyák jelentik, melyeket kijátszva egyes csapataink kaphatnak erős segítséget védekezésben vagy támadásban. A gép a csata előtt felkínálja az öt lapot, amit egyszer újrakevertethetünk vele. Ebből ritkán jöttem ki jobban, inkább megpróbálom az első keverésből kihozni azt, amit lehet. A szintén körönkénti csata során a játéktér domborzati viszonyaira is illik figyelni: a erdő megvéd a nyilaktól, a mocsár lelassítja a mozgást, a magaslat helyzeti előnyt ad a saját íjászodnak – itt is éppen annyira kell figyelni, amennyit azonnal be tud fogadni mindenki.
A Rising Lords egyik fontos elemét jelentik a játék közben, évszakváltásnál érkező eseménykártyák: ez lehet jó (kétszer annyi adó, háromszoros születés), de általában inkább természeti csapás képében ad egy virtuális taslit (megdöglött az állatok fele, extra tél, fele adó, jön a medve, ami ugyebár nem játék). Emiatt bajok keletkeznek az ellátási láncban: fogy a kaja (népességcsökkenés), lefelé ugrik az egészség vagy a boldogság szintje (parasztjaink elvándorolnak -> népességcsökkenés). Ez utóbbiakra folyamatosan ügyelni kell, ez fogja kitenni munkánk jelentős részét. A templomba és korcsmába járó jómunkásember boldog, a dupla fejadagnyi ételtől és a sokféle élelemtől (a lovak, a juhok és a tehenek is ehetők, ez utóbbi kettőből tejecske, és gondolom, sajt is lesz) pedig egészséges. Ez utóbbival még vannak gondok, de beszéltem a fejlesztőkkel, és lesz majd kifejezetten egészségi szintet emelő épület is, a fürdőház, ha minden igaz.
Szóval bátran támogassátok a Rising Lords fejlesztését, vásárolgassatok a kereskedőnél, béreljetek zsoldosokat, támadjátok be a szomszédos várakat, s oltsátok el a forró nyárban kigyulladt saját épületeket. Néha pont annyi kell a lelkednek, s pont annyit vársz egy játéktól (ráadásul most nagyjából 15 euróért), mint egy forró nyári estén egy rozéfröccstől: nem a világot megváltani, csak élvezni azt, hogy van benne valami.
