Cikksorozatunk előző részében górcső alá vettünk néhány olyan horrorjátékot, ami megérdemelne egy új köntöst, a folytatásban pedig előrébb ugrunk picit az időben, bemutatva néhány olyan címet, aminek szintén jót tenne egy teljeskörű ráncfelvarrás.
Doctor Hauzer
Az 1994-es Doctor Hauzer eleve bukásra volt ítélve, hiszen arra a 3DO-ra jelent meg, aminek aztán látványosan sikerült a földbe állnia. Tovább rontotta a helyzetet, hogy a Riverhillsoft portékája kizárólag Japánban került fel a boltok polcaira, így eleve kisebb volt a potenciális vevők köre, pedig maga a játék bizony stabil hidat képezett az Alone in the Dark és a Resident Evil között – az alant megtekinthető videó talán elég jól megmutatja az utóbbival való hasonlóságot. Bár a túlélőhorror jelző egy picikét talán túlzás a Doctor Hauzer esetében, hiszen a harcok helyett inkább a puzzle feladványok kapták a hangsúlyt (egy őrült tudóst kereső riporterként eléggé adja magát, hogy nem a lövöldözésen volt a fókusz), mivel manapság elég nagy rajongótábora van a szinte minden interakciót nélkülöző sétaszimulátoroknak, talán a lassúsága ellenére is megtalálná a maga közönségét, ha kapna egy szépen csillogó modern köntöst.
Enemy Zero
A Sega Saturnra készült Enemy Zero leginkább azért érdemelne meg egy tisztességes felújítást, mert Eno Kendzsi alkotását már az 1996-os (9 hónappal a Resident Evil után látott napvilágot) megjelenésekor is elavultnak tartották, magát a hangulatot viszont remekül eltalálta a Warp, a lenyűgöző hangokról már nem is beszélve. A horrorelemekben bővelkedő kalandban egy űrhajós felett kellett átvennünk az irányítást, aki csakhamar rájön, hogy láthatatlan lények tizedelik a bárka legénységét, a papíron jól hangzó koncepciónak azonban eléggé keresztbe tett a csigalassú tempó és a frusztráló harcrendszer – sok embertől meg is kapta a techdemo jelzőt, mivel maga a látvány párját ritkította akkoriban. Megfelelő kezekben egy remek sci-fi horrorként születhetne újjá az opusz, ám az ismeretlensége miatt erre sajnos nem sok esély van.
Realms of the Haunting
A Gremlin Interactive 1996-os produkcióját több helyen is belső nézetű lövöldeként jegyzik, a Realms of the Hauntingban azonban relatíve keveset kell puffogtatni, így inkább kalandjátéknak mondanánk. Azért különösen nehéz a műfaji behatárolás, mert bár elég sok közös vonást mutat például a System Shockkal, igazából egyik zsáner mellett sem nagyon kötelezte el magát a fejlesztőcsapat, ez pedig egy meglehetősen egyedi és különleges élményt eredményezett – mondjuk nem biztos, hogy a jó értelemben. Egységesebb vízióval viszont egy remek remake születhetne belőle (természetesen a végtelenül béna, de éppen ezért szórakoztató FMV átvezetők megtartásával), ennek megvalósulásáig azonban senki se álljon fél lábon. A Realms of the Haunting egyébként a GOG kínálatában is elérhető (méghozzá rendkívül kedvező áron), szóval ha valaki egy igazi, bár kissé nehezen emészthető kuriózumra vágyik, az bátran tehet vele egy próbát.
Nightmare Creatures
Ha anyukánk esetleg azt mondja, hogy van otthon Bloodborne (holott nincs), akkor egészen biztosan az 1997-ben, első körben PlayStationön napvilágot látott Nightmare Creatures-re gondol, a Kalisto Entertainment szerzeménye ugyanis szintén viktoriánus horrort kínált, csak épp a Tomb Raiderre hajazó játékmenetbe ágyazva. Lara Croft kalandjával ellentétben viszont itt sokkal nagyobb szerepe volt a harcoknak, olyannyira, hogy az akkoriban újszerűnek ható combók mellett még egy kis látványos darabolást is kaptunk. Sajnos a mixtúra nem minden esetben működött olyan jól, mint ahogy azt a fejlesztők remélték (az egyes mechanikák kidolgozása például hagyott némi kívánnivalót maga után), ám éppen ezért tudnánk hozzá elképzelni egy olyan felújítást, ami javítja vagy mellőzi a rosszabbul sikerült elemeket.
Echo Night
Ma már talán nehéz elképzelni, de volt idő, amikor a FromSoftware még nem az általa kitalált soulslike formula tökéletesítésén ügyködött, hanem egészen másfajta programokban kamatoztatták a tehetségüket a fejlesztők. A King’s Field és a manapság is jól ismert Armored Core-széria mellett az 1998-ban útnak indult, végül három epizódot megélt Echo Night-sorozat határozta meg leginkább a stúdió karrierjét, ez utóbbiról azonban elég kevés szó esik, holott korántsem egy elhanyagolható franchise-ról van szó. Az első Echo Night ugyanis a már korábban említett sétaszimulátorok előfutárának is tekinthető, ami egy kidolgozott és komoly hangvételű történetbe bugyolálva kínált ügyesen adagolt ijesztgetést, elcsavarva ezzel a lassabb ritmusú játékok szerelmeseinek fejét. Szívből örülnénk, ha a csapat egyszer visszatérne ehhez az elfeledett sorozathoz, de az Elden Ring sikereit látva erre vajmi kevés esély van.
Ennyi lett volna a heti horroradag, de lapul még néhány remake-ért kiáltó cím a tarsolyunkban, úgyhogy tartsatok velünk legközelebb is!
