Ha a ’90-es évek horrorjátékaira gondolunk, nagyjából biztosra vehető, hogy az emberek többségének rögtön a Resident Evil fog beugrani – nem véletlenül, hiszen a Capcom 1996-os remekműve lényegében kitaposta az utat a túlélőhorrorok számára, melyek mind a mai napig jó egészségnek örvendenek. Igen ám, csakhogy a program debütálása után több más csapat is átvette az abban látott formulát (ki ne akarna egy szeletet egy ilyen remekül jövedelmező tortából?), ami ugyebár azzal járt, hogy minden olyan cím, ami egy picit is hasonlított Mikami Sindzsi instant klasszikusára, egyszerű klónnak lett bélyegezve. Ebből adódóan azok alkotások is hamar eltűntek a süllyesztőben, amik egyébként nem sikerültek rosszul, legújabb múltidéző rovatunkban ezért azokat a játékokat vesszük górcső alá, amik megérdemelnének egy második esélyt – első körben olyan produkciókkal, amik a Resident Evil előtt kerültek fel a polcokra.
It Came from the Desert
Kezdve rögtön a lista első darabjával, ami technikailag még csak nem is igazán fér bele a kalapba, a Cinemaware programja ugyanis 1989-ben jelent meg Amigára, és csak egy évvel később portolták át MS-DOS-ra. Az It Came from the Desert egy meglehetősen érdekes állatfaj, hiszen egy stratégiai részeket és lövöldözést is tartalmazó point-and-click kalandjátékkal állunk szemben, amelyben egy meteor lezuhanásának következményit kell kivizsgálnunk egy poros sivatagi kisvárosban. Az opuszban a kelleténél nagyobbra nőtt hangyák jelentik a sztori legfőbb elemét, ami jól mutatja, hogy a készítők leginkább az ’50-es évek B-filmjei előtt szerettek volna tisztelegni – a bravúr egyébként sikerült, mivel a szakma és a közönség is szerette a végeredményt, nem mellesleg egy film is készült belőle 2017-ben, bár annak minősége minimum megkérdőjelezhető.
Laser Ghost
A SEGA 1990-es alkotása majdhogynem kakukktojás, mivel egy játéktermi produktumról van szó, de a remake fogalmába ugyebár elég sok minden belefér (elég csak a perspektívát váltó Resident Evil 2-re gondolni), így nem elképzelhetetlen, hogy egy House of the Dead-szériát idéző light gun lövöldéből hagyományos kooperatív program legyen. Merthogy a fantasztikus címmel megáldott Laser Ghostban két ismerősünk oldalán kellett felvennünk a kesztyűt a természetfeletti rémségekkel szemben, amik a korhoz viszonyítva remekül festő pályákon randalíroztak a városban. Persze a műfajból eredően nem a Laser Ghost okozott álmatlan éjszakákat a fiatalabbak körében (ez amúgy az It Came from the Desertről is elmondható), de mai köntösbe bújtatva talán jobban átjönne, hogy milyen rusnya szerzeteket kellett kilyuggatni benne.
Waxworks
A horror házasítása a dungeon crawlerekkel ugyan nem egy ördögtől való ötlet, mégsem nagyon találkozhatunk ezzel a koncepcióval – bár a Darkest Dungeon azért elég közel került hozzá. Az 1992-es Waxworks azonban megpróbálkozott a feladattal, és bár a végeredmény inkább egy point-and-click kalandjáték lett (csak épp belső nézetből), mintsem a fent említett hibrid, tagadhatatlan, hogy erőszakos, helyenként sokkoló jelenetei miatt bérelt helye van ezen a listán. Az 1988-ban megjelent Waxwork alapján készült kaland modern grafikával ellátott verziója egy valódi csemege lenne a horror rajongóinak, szóval bízzunk benne, hogy valaki meglátja benne a fantáziát – vagy ha más nem, legalább kapunk egy hasonló alapokon nyugvó új IP-t.
Dark Seed
A Cyberdreams szintén 1992-ben debütált szerzeménye nem feltétlenül a játékmenetével hívta fel magára a figyelmét, a Dark Seed ugyanis az akkoriban felettébb népszerű (és ebben a cikkben is többször szóba került) point-and-click vonalat erősítette, annyi megkötéssel, hogy három (valós) óra állt csak az emberek rendelkezésére ahhoz, hogy eljussanak a fináléig. Ennél sokkal fontosabb, hogy a legendás svájci művész, a biomechanikus agyszüleményeiről (na meg persze az Alienről) elhíresült H. R. Giger is a fedélzetre lépett, az ő munkái pedig garantálták, hogy az idegen elrablás témájára épülő opusz képes legyen kiemelkedni a zsáner többi képviselője közül. Egyébként az is az említett művésznek köszönhető, hogy a Dark Seed volt az egyik első olyan kalandjáték, amely magasabb felbontást (640x350) használt, mivel csak így tudták elérni a szakik, hogy igazán hatásos legyen a sztori szempontjából kulcsfontosságú szerepet játszó párhuzamos univerzum, a Dark World groteszk képi világa.
Splatterhouse 3
A lista legismertebb darabjának egyértelműen a Splatterhouse 3 mondható, hiszen a Namco 1988-ban indult beat ’em up szériája még egy PlayStation 3-ra és Xbox 360-ra megjelent rebootot is kapott 2010-ben, így elég sokan ismerik Rick és a Terror Mask történetét. Az 1993-ban napvilágot látott harmadik fejezetről azonban így is elég kevés szó esik, holott a nem lineáris pályatervezés, valamint az időkorlátból eredő négyféle befejezés elég jól felkavarta anno a franchise állóvizét. Persze az újdonságokon túlmenően ez a felvonás is arról szólt hogy bucira verjük az utunkba kerülő szörnyetegeket, ami ugyebár mindig jó móka, így szívesen megnéznénk belőle egy modernizált változatot.
Egyelőre ennyi fért bele a borzalmak földjére kalauzoló múltidézőnkbe, ám akad még néhány remake-et érdemlő videójáték a tarsolyunkban (köztük néhány olyannal, ami valóban hasonlít a Resident Evilre), szóval tartsatok velünk legközelebb is!
