A nyomdafesték szaga. A fólia felszakítása. A lemez kinyitása és a gépbe helyezése. A tartalomjegyzék átnyálazása. A cikkek újbóli elolvasása. A végigjátszások bemagolása. Ha ezek ismerősen hangzanak, tudod, hogy miről, és milyen korszakról lesz szó!
Alattyán egy aprócska falu Jász-Nagykun-Szolnok megyében, a Jászapáti járásban: a kevesebb, mint 2000 lakossal rendelkező település életem egyik meghatározó helye, hiszen gyerekkoromban szinte minden nyarat itt, apai nagyszüleimnél töltöttem. Alattyán sosem volt az a buzgó metropolisz: egy bolt, egy posta, egy templom és a "főtér" számomra legérdekesebb darabját, egy betonból készült asztalitenisz pályát leszámítva nem sok minden volt ott megtalálható, de ez pont elég lett ahhoz, hogy azok a hetek, hónapok soha se teljenek unalmasan. Erről pedig legfőképp pont a posta gondoskodott, hiszen ez volt az a hely, ahol mindig ki lehetett könyörögni egy-egy magazint, legyen az a bátyám és később a saját addikcióm egyik melegágya, a Garfield aktuális száma, a Donald Kacsa magazin friss példánya, a visszatekintve rendkívül furcsa Super Mario-könyvek egyike, vagy valami egészen más.
Akkor pedig még nem gondoltam volna, hogy az a "valami más" életem legmeghatározóbb darabja lesz. 1995. márciusát írjuk. 8,5 évesen, ezen Alattyáni posta előtt láttam meg egy furcsa, de annál érdekesebb borítót, rajta szinte értelmezhetetlen figurákkal, és a vággyal, hogy ezt mindenképp szeretném. Az 576 KByte magazin VI. évfolyamának 3. számáról van szó, a borítón egy mangával, az Alone in the Dark 3-mal és a Mortal Kombat 2-vel – és a szerelem azonnali és örök lett. Biztos vagyok benne, hogy nem ez volt a legelső videójátékos magazin, amit a kezembe fogtam, de az is biztos, hogy ez volt az első, amit a sajátomnak nevezhettem. Elmondhatatlanul sok alkalommal vettem elő, az elsőtől az utolsó betűig kiolvastam, és ez az évek során valóságos rituálévá vált. Bár memóriám legendásan rossz, talán még mind a mai napig fel tudom idézni a Grim Fandango végigjátszásának egy-egy mondatát, az 1996-1999 közti 576 KByte-ok borítójának egy-egy részletét, vagy az 576 Konzol egy, a japán furcsaságokra fókuszáló cikksorozatának egy-egy témáját.
Ennek persze az is az oka, hogy ennyi idősen még esélyem sem volt arra, hogy játékokat vegyek, vagy megszerezzek mindent, ami csak megtetszett, ezért az ilyen végigjátszások adták a képzeletbeli játékélményt – valahogy úgy, ahogy manapság milliók ragadnak le streameknél, így élve át egy-egy játékot. Nekünk akkor és ott erre persze nem volt lehetőségünk, így maradtak az írott szavak, a kevéske kép, és a képzelet határtalan ereje. Ez volt a nyomtatott magazinok varázslata. Akkor persze maximum csak álmodozhattam arról, hogy egyszer közöm lesz ehhez, de az biztos, hogy nem hittem volna el, ha valaki azt mondja, átkerülök a másik oldalra.
Mondjam azt, hogy már soha sem lesz semmi ugyanolyan, és hatalmasat veszít az új generáció azzal, hogy mindent készen, interaktív formában kap? Badarság lenne – haladni kell a korral, és a médium meg is próbálkozott vele. A tördelést, a dizájnt piedesztálra emelő Wired nélkül például egész biztos máshogy nézne ki a HTLM5-tel megtámogatott, a látványt a tartalommal párosító online expozék tálalása; az általam éveken át előfizetett Vanity Fair eleganciájával se nagyon tudta senki felvenni a versenyt. És ha már hazai, akkor a PC Guru, a Gamestar lemezmelléklete nélkül is sokkal üresebb lett volna az életünk, hiszen sokaknak, így nekem is ezek jelentették a legális játékok elsődleges forrását. Ezek nélkül soha sem ismertem volna meg olyan játékokat, melyekről a piac vagy lemondott, vagy soha sem tudtak átütő sikert elérni, mégis érdemes volt velük akár heteket, hónapokat eltölteni.
Hazudnék, ha azt mondanám, nem hiányoznak teljesen a nyomtatott magazinok, de egyszerűen eljárt felettük az idő – arról nem is beszélve, hogy mennyivel többet tud adni egy olyan online felület, ahol már nem kell a karakterlimit miatt aggódni, ahol a videó kiegészítő eszközként funkcionál, kibővítve az élményt, és ahol sokkal mélyebben és gazdagabban ki lehet bontani egy-egy témát. De még ha a nyomtatott magazinok el is tűnnek, az emlékek megmaradnak: hézagokkal ugyan, de azokat kipótolja a nosztalgia fénye.
Szerkesztőségünk többi tagjának visszaemlékezését erre a linkre kattintva nézhetitek meg!
