Már a zombis emlékeim felidézésekor sem voltam könnyű helyzetben, a szelektív memóriám pedig sajnos azóta sem jött varázsütésre helyre, de azért megpróbáltam előbányászni pár emlékfoszlányt az első nyomtatott magazinos élményeimről. A legkorábbi emlékeimben az 576 Konzol néhány száma dereng, amik még talán most is megvannak valahol, de valószínűbbnek tartom, hogy már elajándékoztam őket, vagy a költözéskor elkavarodtak. Nem voltam előfizető vagy rendszeres vásárló, de ha éppen szembejött, akkor igyekeztem kikönyörögni a felhozataltól függően az éppen aktuális számot, bár a "kollekcióm" összesen végül nem lehetett több szerintem egy tucat magazinnál. Ráadásul bevallom, elég szokatlan okból vettem őket, ugyanis akkor még nem volt annyira a mindennapjaim része az internet, mint manapság, és ugyan játszogattam ezen-azon, de gyerekként nem kifejezetten követtem a különböző híreket és megjelenéseket. Az 576 Konzol cikkeibe ugyan bele-beleolvastam, de ami igazán lázba hozott, azok a benne lévő képek voltak, mivel a mai előzetesek és végigjátszások tengere helyett gyakorlatilag ezek adtak betekintést abba, hogy mégis hogyan mutatnak az egyes játékok. Ebből adódóan szerzőket vagy konkrét cikkeket nem is nagyon tudnék megemlíteni, és bár már akkor is szerettem olvasni, számomra az 576 Konzol elsősorban egy izgalmas galéria volt az éppen aktuális címekből.
Később aztán munka és tanulás révén megfordultak a kezemben olyan lapok is, mint a Gamestar, a PC Guru és egy-két alkalommal a Mondo, de az utóbbi talán 5-6 évben olvastam csak bele rendszeresebben egy-egy számba. Ennek persze nem lustaság vagy a magazinok tartalma és minősége volt az oka, egyszerűen többnyire mindig valami mással töltöttem az időmet, például magam is írtam, játszottam vagy épp inkább regényeket olvastam, így nem vált úgy az életem részévé egyetlen magazin sem, mint sokaknak. A későbbiekben néha egy Metropolt is elragadtam reggelente a metró felé igyekezve, de azt is inkább az utolsó oldalon lévő képregényekért.
Mindezek ellenére rajongok a nyomtatott termékekért – még ha nem is kifejezetten a magazinokért –, és például, bár 2022-t írunk, én még mindig a papíralapú könyvekre esküszöm. Lehet bármilyen mutatós vagy praktikus egy digitális kiadvány, számomra sosem adja vissza azt az élményt, mint mikor magam lapozgatok egy tartalmilag és látványban is gyönyörűen összeállított kötetet, ami ráadásul önmagában is dísz a polcon. Diákként rengeteget utaztam tömegközlekedéssel, és ennek nagy részét többnyire olvasással töltöttem ki, de persze azért gyakran előkerült a PSP, ahogy a későbbi hordozható konzolok is.
A másik gyengém, ami már szorosabban összefügg a videójátékokkal, azok az artbookok. Magam sajnos nem vagyok egy tehetséges rajzoló, legfeljebb Photoshopban alkotok ezt-azt, viszont örömmel gyönyörködöm mások műveiben. Az elképesztő munkák kidolgozottsága mellett különösen érdekesnek tartom látni, hogy mik voltak az eredeti koncepciók, mi volt a forrás, amiből végül a már interaktív formában elénk táruló világok megszülettek. Ha úgy tetszik, ezek kvázi lapozható werkfilmek. Persze ezeket manapság sajnos sok esetben már csak digitálisan csapják hozzá egy-egy játékhoz, ami nyilván költséghatékonyabb, de roppant elszomorító.
Ugyan nem sok gyűjtői kiadással büszkékedhetek, viszont a Dark Souls 3-ra anno még én is lecsaptam, de nem ám a menő figura miatt. A csomag része volt ugyanis egy, az egész trilógiát felölelő, vaskos artbook is, aminek bármennyire is ellenkeztem, egyszerűen nem tudtam ellenállni, és azóta is elő-előveszem. Hasonlóképpen döntöttem a Dark Souls 2 egyik kissé sérült figurás gyűjtői kiadása kapcsán, aminél, mikor a tartalmát testvériesen elosztottunk az akkori kollégákkal, én természetesen egyből az artbookra csaptam le.
A leírtakból, azt hiszem kiderül, hogy valóban imádom a nyomtatott termékeket, még ha nem is kifejezetten a magazinokat. Ha hirtelen a nyakamba borulna egy kamionnyi pénz és megnyerném az időlottót, biztosan levadásznám legalább pár régi kedvencem artbookját, és pótolnám a mostanság idő hiányában elhanyagolt olvasást is.
Szerkesztőségünk többi tagjának visszaemlékezését erre a linkre kattintva nézhetitek meg!
