Nálunk a családban mindig is volt PC a háznál, amit később különféle konzolok is kiegészítettek az Atari 2600-tól kezdve a „sárgakazettás” NES-másolaton át a PSOne-ig, így evidens volt, hogy otthon a gamer magazinoknak is bőven jutott hely. Ezekből eleinte édesapám hozott haza egyet-egyet a munkahelyéről, majd mikor már rendszeresen kaptam zsebpénzt, megvehettem magamnak az éppen aktuális havi számot. Eleinte csak a PC Guru és a Gamestar fért bele a keretbe, de ahogy egyre több magazin tűnt fel a piacon (elsősorban a konzolos rajongóbázis egyre gyarapodó létszáma miatt), úgy akartam én is egyre többet és többet beszerezni. Többnyire a szüleim kedélyállapotától meg az iskolából hozott jegyeimtől függött, hogy megkaphattam-e ezeket, vagy maradt a sóvárgás. Imádtam ezeket az újságokat, többször is végigolvastam még az olyan cikkeket is, amik amúgy olyan játékokról szóltak, amik engem nem érdekeltek. Jól emlékszem a Levrovra, vagy a GS Ganxsta Zolee által szerepeltetett képregényeire, de nagyon szerettem a film-, illetve zenei albumajánlókat is. Az a fajta gyerek voltam, akit lenyűgözött a számítástechnika, így mikor apám CHIP vagy PC World újsággal állított haza, azokat is kiolvastam.
Mivel már egészen fiatal korom óta elkezdtem rajongani a horror műfajért, természetesen a magazinokban is vadásztam a horror videójátékos cikkekre – ezeket szerintem több mint százszor olvastam el, függetlenül attól, hogy pontosan melyik játékról írtak bennük. Például emlékszem, hogy egy Clive Barker’s Undying címlapos 576 Kbyte mindig az összegyűjtött magazin-kupacom tetején díszelgett, annyira imádtam azt a számot. Az évek alatt rengeteg gamer magazint felhalmoztam. 2008-2009 környékén már egy rendes ajtós szekrény egész alsó részét kitöltötték, és gyakran ültem le, vettem ki a teljes pakkot, és álltam neki random lapozgatni őket, amolyan hobbiként. Világéletemben szerettem olvasni, és valahol pont ezek a magazinok vezettek rá, hogy még jobban el tudok ma már merülni egy-egy könyvben. A CD-, illetve DVD-mellékletek sosem vonzottak igazán, de a teljes játékokat nagyon szerettem. Stílustól függetlenül minddel játszottam, RTS-től kezdve az autóversenyig. A képregényrajzoláson túl hamar elkezdtem hobbiból írni, ami ma már többszörösen is meghozta gyümölcsét (köszönhetően többek között a Black Aether magazinnak), de az igazán érdekes az, hogy honnan indult ki mindez.
A 2000-es évek végén havi szinten vettem a Gurut, és a benne található teljes játékokról A4-es papírra kezdtem el „teszteket” írni. Pro, kontra, százalékos értékelés. Screenshot hiányában némelyikhez még rajzoltam is. Ezekből egészen sok gyűlt össze, majd mikor bejött az online blogolás lehetősége, ott kezdtem el kritikákat írni (kisebb-nagyobb szünetekkel 2012 óta írom a saját blogom). Mivel Böjti is rajong a horror műfajért, szerintem több vonatkozó cikkét fel tudnám idézni a különféle magazinokból, hiszen ezek erőteljesen megmaradtak bennem, de legalább ennyire rajongtam a GS-nél Gyu nagyszerű humorral tálalt tesztjeiért vagy ajánlóiért – egy PlayIt-en volt szerencsém élőben is találkozni vele. Sosem voltunk gazdag család, ezért persze lehetetlen volt, hogy egy hónapban kettőnél több gamer magazint tudjak kikönyörögni a szüleimtől, de ami kimaradt, azt az évek során összeszedtem, méghozzá többnyire különféle Vatera vagy Jófogás hirdetések által. Komplett 20-30 darabos 576 Konzol csomagot hoztam el egyszer vidékről, ami így épphogy megúszta a papírgyűjtést, szóval igaz a mondás: ami másnak szemét, az nekünk kincs.
Többször is megjegyeztem már, hogy az online platformra való átállás valahol elkerülhetetlen volt – nemcsak nekünk, mindenkinek. Az internet megjelenésével és ilyen fokú elterjedésével egyszerűen nem lehetett felvenni a (hír)versenyt, maximum exkluzív cikkekkel és anyagokkal, de a 2010-es évek második felétől erősen benne volt már a levegőben, hogy érik a teljes online felületre költözés, szerkesztőkkel, cikkírókkal, kvázi mindenkivel együtt. Ez egy olyan folyamat része volt, ami teljesen természetes. Ettől függetlenül hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem hiányzik a nyomtatott magazin, és nemcsak a Guruból, hanem úgy egyáltalán. Nagyon kellemes emlékeket idéz vissza, amikor megnyitom a varázslatos szekrényem, és átlapozás céljából előkapok pár régebbi számot. Ahogy magamba szívom a papír jellegzetes illatát, egyből eszembe jutnak azok a pillanatok, mikor gyerekkoromban áhítattal faltam ezeket a cikkeket és csorgattam a nyálam a képekre, vagy amikor osztálytársakkal tízórai szünetben lapozgattuk át az éppen aktuális számot, és csodálkoztunk rá, mondjuk, a DOOM 3 vagy a Half-Life 2 grafikájára. Az újságok elveszhetnek, elhasználódhatnak, darabokra hullhatnak szét, de az emlékek örökre megmaradnak.
Szerkesztőségünk többi tagjának visszaemlékezését erre a linkre kattintva nézhetitek meg!
