Néhány nappal ezelőtt indult rovatunkban olyan videójátékokat veszünk górcső alá, amelyek nagy hatással voltak az ipar alakulására, legyen az pozitív vagy negatív. Az előző cikkünkben már sorra kerültek az olyan felejthetetlen, mai napig meghatározónak számító klasszikusok, mint a túlélőhorrorok ösvényét kitaposó Resident Evil és az autószimulátorok legnagyobb úttörőjének számító Gran Turismo, mostani írásunkat pedig a stratégiák kedvelőinek címezzük – persze azért azok sem maradnak hoppon, akik a taktikázás helyett inkább a puffogtatást preferálják.

SimCity

Minden idők egyik legismertebb videójátékos koponyája, Will Wright meglehetősen nagy kockázatot vállalt a formabontó koncepciójával, mert bár manapság már minden műfaj megfér az interaktív szórakoztatóipar csárdájában, a ’80-as években még elég nehezen lehetett eladni egy olyan produkciót, amelyben nyoma sincs az akciónak. Márpedig az 1989 februárjában az amerikai polcokra került SimCity bizony nem a lövöldözésről vagy a féktelen száguldozásról volt híres, hiszen a Maxis alkotásában egy város felvirágoztatása volt az emberek célja, méghozzá épületek felhúzásával, különböző negyedek létesítésével, az infrastruktúra kialakításával, na meg persze az elmaradhatatlan adókkal, bevétel nélkül ugyanis nincs fejlődés. Ma már lényegében minden játékos tudja, hogy mit nevezünk városépítőnek, ám mivel ez a zsáner bizonyosan nem létezne a SimCity nélkül (ahogy a The Sims-széria sem, ha már itt tartunk), mindenképp kalapot kell emelnünk a készítők irányába.

Sid Meier’s Civilization

Talán senkinek sem kell bemutatnunk listánk második képviselőjét, hiszen a legendás programozó és dizájner, Sid Meier nevével fémjelzett Civilization már azelőtt megmutatta, hogy mi fán terem a 4X (explore, expand, exploit, exterminate) fogalma, mielőtt az 1993-ban bekerült volna a játékosok szótárába. A MicroProse 1991-es stratégiájában egy teljes civilizáció terelgetése volt a felhasználók feladata, akiknek a történelem útvesztőjében kellett boldogulniuk a diplomácia, a felfedezés, a hódítás és a fejlődés segítségével, ami papíron ugyan egy roppantul nehéz műveletnek hangzik, ám a fejlesztők képesek voltak megteremteni az egyensúlyt a komplexitás és a játszhatóság között. Ennek köszönhetően az opusz hamar utat tört magának a történelem kedvelőinek szívéhez, akik egy rendkívül élvezetes, nem mellesleg felettébb mutatós program keretében egyengethették az emberiség útját – és egyengethetik ma is, hiszen 2025. február 11-én érkezik a világhírű franchise 7. felvonása.

Command & Conquer

Vélhetően senki sem száll vitába azzal a kijelentéssel, hogy a Dune 2-vel már bizonyított Westwood Studios műhelyében formálódott Command & Conquer óriási szerepet játszott a valós idejű stratégiai játékok, avagy az RTS-ek térnyerésében, a két globalizált frakció (GDI, Brotherhood of Nod) világméretű háborúskodása ugyanis azon nyomban meglelte a maga közönségét. Az erőforrások menedzselésén és az egységek irányításán alapuló játékmenet elég sok embernek volt az ínyére akkoriban, a habot pedig a modern hadviselés (persze akkori szemmel nézve) és az élőszereplős videóbetétek (ugye mindenki emlékszik még Kane-re?) jelentették a torta tetején. Mindez elég volt ahhoz, hogy több mint 3 millió példány találjon gazdára a játékból, amit a mai napig az egyik legjobb RTS-ként tartanak számon, és ami lerakta egy olyan franchise alapjait, amelyből 2009-ig több mint 30 millió darabot adtak el világszerte.

Starsiege: Tribes

Ha manapság a gyors tempójú arena shooterekre gondolunk, akkor egyértelműen az Unreal Tournament és a Quake 3 Arena juthat az eszünkbe, ami végső soron érthető, mivel mind az Epic Games és a Digital Extremes, mind pedig az id Software FPS-e azonnal bekerült a halhatatlanok csarnokába. A Dynamix által jegyzett Starsiege: Tribes azonban már egy évvel az említett mesterművek előtt a képernyőkre varázsolta az ugrálásra és repkedésre (a jetpack elemi részét képezte a küzdelmeknek) építő multiplayer meccseket, melyek 40 pályát és 5 játékmódot kínáltak a nagyérdeműnek, tehát egy meglehetősen tartalmas produkcióval van dolgunk. Persze tény, hogy sebesség terén nem ér a Quake és az UT nyomába, de a mozgásrendszer és a távolságok leküzdése mindenképp előremutatónak minősült azokban az időkben, ráadásul külcsín terén sem igazán érhette szó a ház elejét.

Gears of War

Hogy ne csak az ezredforduló előtti időkre emlékezzünk, egy olyan programot is hoztunk nektek, ami nem annyira számít őskövületnek, mint a felsorolás korábbi darabjai. A némileg kevesebb virtuális ránc persze mit sem von le a Gears of War vitathatatlan érdemeiből, az Epic Games TPS-e ugyanis nem csupán az Xbox 360-as éra egyik legkiemelkedőbb címének tekinthető, de emellett elhozta az azóta szériatartozékként számon tartott fedezékrendszer forradalmát. Ugyan nem a keménykötésű Marcus Fenix adrenalindús hentparádéja alkalmazta először ezt a mechanikát (a Kill Switch készítői már három évvel korábban is megpróbálkoztak egy hasonló szisztémával), de csak ezt követően vált a „nézd a hátam” lövöldék kötelező elemévé, amit aztán olyan világhírű szériák is a magukévá tettek, mint az Uncharted vagy a Mass Effect.

Ennyi fért bele az aktuális múltidézőnkbe, de mivel számos úttörő és paradigmaváltó videójáték látott napvilágot az elmúlt évtizedekben, természetesen megemlékezünk még néhány kimagasló címről az elkövetkezendő hetekben.