Legutóbb hoztunk nektek néhány olyan gyöngyszemet, melyet világhírű csapatok (például az id Software vagy a FromSoftware) készítettek, valamiért mégis a feledés homályába merültek. Ezúttal ugyan nincsenek a listán mindenki által jól ismert stúdiók, akad azonban legalább két olyan játék, amely úttörőnek számít a maga nemében, ne is szaporítsuk tehát a szót, lássuk az aktuális csokrot.

Alien Resurrection

Azon kevés ember közé tartozom, aki nem tartja teljesen katasztrofálisnak az Alien 4 – Feltámad a Halál című opuszt, melynek adaptációja, az sajnos elég sokat időzött a fejlesztői pokol bugyraiban, így végül csak 2000-ban került fel a boltok polcaira. A PlayStationre készült Alien Resurrection nem mondható egy különösebben világmegváltó címnek, ám van egy olyan eleme, amivel mindenképp sikerült kitűnnie a kortársai közül: ez volt az egyik első olyan FPS konzolon, amely a manapság már alapértelmezettnek vett irányítási sémát alkalmazta, tehát a bal analóg karral tudtunk sétálni, a jobbal pedig forgolódni. Persze tény, hogy a 2001-ben érkezett Halo: Combat Evolved sokkal élvezetesebb élményt kínált (bizonyítva ezzel, hogy nem csak PC-n van jövője a belső nézetű lövöldéknek), de azért az előfutár titulus sem hangzik rosszul, nemde?

The Mark of Kri

A leginkább az MLB The Show-szériáról ismert San Diego Studio 2002-es akciójátéka könnyedén beindíthatta volna egy vadiúj franchise motorjait, ám a sors végül fityiszt mutatott ennek az elképzelésnek. Mindez azért különösen szomorú, mert a PlayStation 2-re megjelent The Mark of Kri harcrendszere egészen formabontónak számított a maga idejében, hiszen lehetővé tette, hogy egyszerre akár több ellenfelet is támadjunk a fejük felett repkedő gombok megnyomásával, ez pedig elképesztő dinamikát vitt az összecsapásokba. Ám talán még ennél is fontosabb, hogy lényegében lerakta az alapjait annak a szisztémának, amit a túlzás nélkül paradigmaváltó Batman: Arkham Asylumban láthattunk először, és amely azóta is nagy népszerűségnek örvend a fejlesztők körében, elég csak a Middle-earth-játékokra és a Mad Maxre gondolni.

Kill Switch

Ha feltennénk a kérdést, hogy melyik játékban debütált a manapság már szinte minden valamirevaló TPS-ben megtalálható fedezékrendszer, akkor szinte mindenki azonnal rávágná, hogy Gears of War. Mindez teljességgel érthető, az Epic Games 2006-os mesterműve ugyanis nem csupán az Xbox 360 egyik csúcspontjának tekinthető, de emellett megteremtett egy olyan franchise-t, amely mind a mai napig meghatározza a Microsoft konzoljait – na de mi van akkor, ha mégsem a Locust elleni hadakozásban huppanhattunk be először a falak mögé? Bizony, a 2006-ban beszántott Namco Hometek már három évvel Marcus Fenix feltűnése előtt kifőzött valami hasonlót, és bár a Kill Switch sem anyagi, sem pedig kritikai szempontból nem volt kirobbanó siker, még maga Cliff Bleszinski sem tagadta soha, hogy mekkora hatást gyakorolt rá az Xboxra, PlayStation 2-re, GBA-ra és PC-re megjelent lövölde.

Infiniminer

Procedurálisan generált kockavilág, ahol mindenfélét lehet építeni, és még a felfedezésre is jut idő? Ez csakis a Minecraft lehet, ugye? Nos, nem egészen, az Infiniminer ugyanis már 2009-ben felvonultatta ezeket az elemeket, így a laikusok számára könnyedén úgy tűnhet, hogy listánk utolsó darabja csak valami olcsó másolata minden idők talán legismertebb szórakoztatóipari termékének. Igazából viszont épp fordítva történt az eset, a Minecraft felett bábáskodó Markus “Notch” Persson ugyanis alaposan rákattant a bányászásra, éppen ezért el is határozta, hogy erre a csontvázra húzza rá a saját kreálmányát – a többi már ugyebár történelem. Az Infiniminert jegyző Zachary Barth mondjuk nem volt túl boldog, amiért a „gyermeke” csupán az ugródeszkát jelentette a játékipar egyik legnagyobb csodájához, bár bizonyára büszke is egy kicsit, amiért ő lehetett a szikra.

Ezzel pedig el is érkeztünk a rovatunk epilógusához, záróbeszéd helyett pedig inkább csak annyit kérdezünk: ti milyen játékokat vennétek még bele abba a kalapba, amelyben a méltatlanul elfeledett játékok pihennek?

A borítóképek forrása: GameWallpapers.com, Binary Messiah