Bizonyára mindenki tud olyan játékot mondani, amely egy konkrét műfajnak tette le az alapkövét, vagy épp terelte azt olyan új utakra, amiket a mai napig szorgosan aszfaltoznak a különböző stúdiók. Az FPS-ek terén ott van ugyebár a DOOM és a paradigmaváltó Half-Life, a túlélőhorrorokat leginkább a Resident Evil mozdította előre, míg a versenyjátékokat illetően a Need for Speed- és a Gran Turismo-szériát tudnánk a leginkább kiemelni – a sort persze hosszasan folytathatnánk az ilyen-olyan zsánerekkel, de talán így is világos, hogy hova szeretnénk kilyukadni. Vannak azonban olyan programok, melyek annak ellenére merültek feledésbe, hogy nagyon is fontosnak számítottak a videójátékok mostanra elég régre nyúló történetében – ilyen gyöngyszemek körül fújjuk most el a ködöt néhány röpke cikk erejéig.
Colossal Cave Adventure
William Crowther 1976-ban született alkotása már csak azért is kiemelt figyelmet érdemel, mert ezt tekinthetjük az első szöveges kalandjátéknak, ami akárhogy is nézzük, elég nagy eredménynek számít. A Colossal Cave Adventure-ben egy állítólag arannyal és kincsekkel teletömött barlangrendszert kellett felfedezniük a felhasználóknak, ennél azonban egy fokkal fontosabb, hogy itt találkozhattak először a csalás fogalmával, ami ma már szinte minden programban megtalálható. A videójátékok történelmének beható ismerői persze nagyon is tisztában vannak a Colossal Cave Adventure vitathatatlan érdemeivel, a szórakoztatóipar ezen ágát csak fél szemmel figyelők viszont nem biztos, hogy találkoztak vele, így aztán mindenképp fontosnak tartottuk megemlíteni.
Death Race
1976-ban még egészen más szelek fújtak a játékokban látott erőszak terén, erről pedig bőven tudnának mesélni a Death Race fejlesztői. A pénzügyi összeomlás szélén álló Exidy lényegében mindent feltett egy lapra azzal, hogy csavart picit az előző címe, az 1975-ös Destruction Derby koncepcióján, amelyben ugyebár autóknak kellett nekiütközni a pontszerzés érdekében. A Death Race-ben ezt a szerepet humanoid figurák vették át, ami enyhén fogalmazva is nagy felháborodást keltett akkoriban, hiszen még olyan lapok is foglalkoztak vele, amik alapesetben messziről elkerülték az interaktív szórakozást kínáló produkciókat. Bizony, néhány pixel elgázolása bőven elég volt ahhoz, hogy civil szervezetek szólaljanak fel a játékokban látott erőszak ellen, így már csak emiatt is érdemes megemlékezni erről a virtuális ámokfutásról.
NATO Commander
Az 1983-ban napvilágot látott NATO Commander azért számít kiemelkedően fontos alkotásnak, mert az a Sid Meier ügyködött rajta a MicroProse berkeiben, akinek a méltán világhírű Civilization-szériát is köszönhetjük. Ebből talán már könnyedén kitalálhatjátok, hogy épp ez a program rakta le a jövőre már a 7. számozott epizódjával bővülő 4X stratégia alapkövét, hiszen nem csupán katonai, de diplomáciai elemeket is tartalmazott. Ahogy azt a neve is mutatja, az első körben az Atari 8 bites számítógépeire (később Apple II-re és Commodore 64-re is befutott) megjelent NATO Commanderben NATO csapatokat kellett irányítanunk Európában, és bár mai szemmel nézve a grafika már eléggé zavaró, magába a játékmenetbe hamar belerázódhatnak azok, akik a Civilizationben töltik a szabadidejüket.
The Tower of Druaga
Mi történik, ha a Pac-Man játékmenetét ötvözzük a fantasy elemekkel? Nos, megszületik a The Tower of Druaga, a Namco 1984-es opusza ugyanis pontosan ezt kínálta, méghozzá egy meglehetősen nagy csavarral. A produktum legfőbb erénye és különlegessége, hogy az említett klasszikussal ellentétben itt bizony meg is küzdhettünk a labirintusokban grasszáló lényekkel, ez az évtizedekkel ezelőtt még nem igazán alkalmazott mechanika pedig lényegében kikövezte az utat a mai napig népszerű ARPG-k számára – ez azért elég szép teljesítmény, nemde? A The Tower of Druaga debütálását követően olyan címek fejlesztésébe fogtak a japán stúdiók, mint az Ys, a Hydilide és a mindenki által jól ismert The Legend of Zelda, így bár maga az „alapmű” nem öregedett túl jól, a hatása így is megkérdőjelezhetetlen.
Little Computer People
Ugye egyetlen olvasónknak sem kell bemutatnunk azt a The Sims-szériát, melynek második (sokak által a legjobbnak tartott) része épp idén ünnepli a 20. születésnapját, és ami olyan embereket is a videójátékok irányába terelt, akik korábban elképzelhetetlennek tartották, hogy ezek segítségével múlassák az időt. Nos, a franchise vélhetően soha nem született volna meg az 1985-ben berobbant Little Computer People nélkül, listánk utolsó darabjában ugyanis egy karaktert kellett átsegítenünk a napi rutinján, ami magában foglalta többek között a főzést, a tévénézést vagy az olvasást. Ugye, hogy ismerős a recept? Nem véletlenül, hiszen a legendás dizájner, Will Wright már többször is elárulta, hogy a Little Computer People közvetlen ihletője volt a The Sims-nek (olyannyira, hogy még annak tervezőjével, Rich Golddal is konzultált), ergo az anno nem túl sikeres alkotás nélkül talán soha nem született volna meg minden idők legismertebb életszimulátora.
Ahogy az jól látható, akkor is lehet meghatározó egy videójáték, ha annak neve már alig kivehető a történelemkönyvek megsárgult lapjain, ilyen címekből pedig még van néhány, szóval tartsatok velünk legközelebb is!
