Ahogy azt az előző cikkünk végén már említettük, akad egy-két olyan produkció az ezredforduló előtti időkből, amelynek rendkívül jól állna a modern köntös, következzenek tehát az utolsó befutók, melyek elvesztek a Resident Evil árnyékában.

Deep Fear

A System Sacom és a Sega CS2 közösen gondozott gyermeke, az 1998 júniusában megjelent Deep Fear lényegében le sem tagadhatná, hogy a Capcom instant klasszikusa ihlette (ez igazából a többi hasonszőrű próbálkozásról is elmondható), ám végül nem ez pecsételte meg a sorsát, hanem a választott platform, a Sega Saturn ugyanis nem örvendett túl jó egészségnek ebben az esztendőben. Mindez azért különösen szomorú, mert listánk első darabjának volt egy igazán kiemelkedő és egyedi vonása, nevezetesen, hogy mivel a sztori egy víz alatti kutatóintézetben játszódott (ahol természetesen minden elromlik, ami csak el tud romlani), a játék központi elemét képezte a levegővel való gazdálkodás. A gyakorlatban ez úgy nézett ki, hogy minden egyes helyiségben csak egy bizonyos ideig tartózkodhattunk, és lényegében rá voltunk kényszerítve az oxigént adó maszkok használatára, amivel a fejlesztők voltaképpen duplán aláhúzták a túlélő szót, ez pedig még manapság is elég ritka az ilyen jellegű horrorok esetében.

Sanitarium

Szintén 1998-ban látott napvilágot a Sanitarium nevezetű csoda, amely lényegében egy point-and-click kalandjátékba oltott pszichológiai horrornak tekinthető, a minőségét pedig remekül mutatja, hogy a „Nagyon pozitív” jelző virít a steames adatlapján. A DreamForge Intertainment izometrikus nézetből nyüstölhető produkciójában egy olyan férfi felett vehettük át az irányítást, akinek fogalma sincs, miként került a tortúra helyszínéül szolgáló szanatóriumba, az viszont mindenképp elég vészjósló, hogy rendre furcsa dolgok történnek körülötte, a többi ember pedig nem győzi kihangsúlyozni az állítólagos elmebaját. A horror műfajban mindig is elég nagy szerepe volt a valóságot és a képzeletet elválasztó határ elmosódásának, ezt a mechanikát pedig alaposan a csúcsra járatta a Sanitarium, így aki esetleg még nem próbálta, az mindenképp adjon neki egy esélyt – pláne akkor, ha szereti a rejtvényekben gazdag kalandjátékokat.

Hellnight

Bár a legtöbben a Frictional Games-hez (Penumbra, Amnesia) kötik azon belső nézetű horrorjátékok megszületését, amelyekben semmilyen módon nem tudunk védekezni az életünkre törő borzalmak ellen, az Atlus (Persona-széria) már 1998-ban megpróbálkozott egy hasonló koncepcióval. Ennek a kísérletezésnek lett az eredménye a Hellnight, melynek irányítása ugyan finoman szólva is hagyott némi kívánnivalót maga után, a program többi aspektusa azonban remekül működött, így megfelelő kezeléssel ma is megállná a helyét. Már maga a történet nyitánya is eléggé elvont (amolyan japános), hiszen egy szektások elől menekülő, majd egy kísérleti laborból szökött mutáns által megtámadott főszereplő szemszögéből élhettük át az eseményeket, aki végül egy szökevényekkel teli földalatti „településen” (The Mesh) találja magát, ami tele van számkivetett egyénekkel. A disztópikus világok felfedezése mindig rengeteg izgalommal szolgálhat, ez pedig a Hellnight esetében sincs másképp, nagy kár, hogy vélhetően senki sem fog elég fantáziát látni a felélesztésében.

Galerians

Múltidéző rovatunkat egy újabb Resident Evil másolattal zárnánk, a Deep Fearhez hasonlóan azonban az 1999-es Galeriansnak is van egy olyan eleme, ami miatt nem húzhatjuk rá teljesen a klón jelzőt. A Polygon Magic portékájában ugyanis nem korlátozott lőszerrel rendelkező fegyverekkel, hanem az elménk erejével (értsd: pszichikai erőkkel) vehettük fel a kesztyűt a rosszarcúakkal szemben, ami elég ütős csavarnak bizonyult a zsáneren belül – kár, hogy a program végül így is a feledés homályába merült. Persze a meglehetősen unortodox mechanika nem jelentett egyet azzal, hogy végtelen mennyiségben zúdíthattuk rá a haragunkat a szembenállókra, hiszen a képességek túlzott használata könnyedén a protagonista halálához vezetett, így aztán ügyesen kellett menedzselni az erőforrásokat. Unreal Engine 5-tel azért elég jól nézne ki ez a recept, nemde?

Ezzel pedig a végére is értünk a három felvonást megélt cikksorozatunknak, így nem maradt más hátra, mint feltenni az aktuális kérdésünket: ti mely elfeledett horrorjátékokat néznétek meg mai csomagolásba bújtatva?

A képek forrása: PC Gamer