Egyre több játékban találjuk szemben magunkat döntéshelyzetekkel, melyek súlya azonban sokszor semmivé foszlik a végigjátszás pillanataiban, megkérdőjelezve korábbi választásaink létjogosultságát. Mert hisz mi értelme úgy döntést hozni, hogy tudjuk, az egész csak színjáték? Épp ezért különösen örülünk, amikor olyan játékkal játszunk, amiben tényleg tétje van a cselekedeteinknek – mint legutóbb a friss Wolfenstein: The New Order esetében, melynek első pályáján egy morális döntés a játék további részére végig érezteti a hatását. A MachineGame shooterének érkezése apropóján összeállítottunk egy listát pár olyan játékból, amikben igenis számít, miként dönt a játékos. Hogy a választásaink kimenetele a történetet vagy a játékmenetet érinti, mindegy. Csak az számít, hogy ne elenyésző módosulásokkal találkozzunk.

Fallout 3

A Fallout 3-ban a Bethesda elsőként próbálkozott Mass Effect-szerű megközelítéssel, azaz hogy a szerepjátszás ne csak egy adott karakter képességeire és tulajdonságaira terjedjen ki, hanem a hozzá (avagy hozzánk) legjobban illő morális döntésekre is. Így esett, hogy a Fallout 3-ban néha súlyos, életbevágó döntések meghozatalára kárhoztatunk. Többek között rajtunk áll, hogy Megaton városát elpusztítjuk-e egy atombombával, vagy maradunk jó fiúk és csak simán segítünk a benne élő, kissé kattant lakosoknak. A küldetések többféle módon is megoldhatók, a játék befejezése pedig 26 különböző módon alakulhat – igaz, sokan máig felróják a Fallout 3-nak, hogy ezek között nincs sok markáns különbség. Tagadhatatlan viszont, hogy a Fallout 3 választásai az egész játékra hatást gyakorolnak, és ha minden lehetőséget látni szeretnénk, sokszor végig kell játszanunk a programot.

Call of Duty: Black Ops 2

Ne tessék röhögni, a Call of Duty: Black Ops 2 egyszemélyes kampánya az egyik leginkább döntésfüggő videojáték-sztori, amit valaha írtak, és nem csak az FPS stílus keretein belül. A küldetéscélok teljesítési sorrendje, a mellékfeladatok elvállalása, illetve a főbb missziók közti válaszutak mind-mind befolyásolják a Black Ops 2 sci-fi háborújának kimenetelét, mely így rosszról nagyon-nagyon rosszra fordulhat.

A Treyarch nem csupán egy kidolgozott és hangulatos szólista élményt alkotott a Black Ops 2 képében, de még azt is elérték a srácok, hogy sokan újra és újra elővegyék a kampányt, ami ismerve a sorozat rövid, hullámvasútszerű kacsavadászatait, nem semmi teljesítmény. Mindennek a tetejébe pedig a Black Ops 2 összes potenciális eseménysora logikusnak, értelmesnek hat, jórészt a kiváló karaktereknek és érdekes, filmszerű dialógusoknak köszönhetően. Reméljük, a nemrég bemutatott Call of Duty: Advanced Warfare is hasonlóan épül majd fel.

Mass Effect-sorozat

Habár a Mass Effect 3 vége minden létező döntésünket lehúzta a galaktikus klotyón, az első rész önmagában még így is sok olyan választás elé állított bennünket, amik igenis hatással voltak a játék végére, sőt, a második rész eseményeire is. Már rögtön a történet elején ki kell választanunk Shepard személyes és katonai múltját, ami későbbi beszélgetéseket változtat meg, illetve extra paragon vagy renegát pontokkal jutalmazza a karaktert. Shepard fejlődése később is kulcsszerepet játszik a sztori alakulásában, akár az is megeshet, hogy egy-egy társunk életét veszti, megváltoztatva a sorozat többi részének játékélményét. A Mass Effect sikerében ráadásul még nagyban közrejátszott az újdonság varázsa is: 2006-ban nem voltunk hozzászokva a folyamatos morális fejlődést és interaktivitást lehetővé tevő videojátékokhoz, a korábbi próbálkozásoknak ugyanis sokkal nagyobb volt a füstje, mint a lángja. Emlékezzünk csak vissza a BioWare egy korábbi alkotására, az egyébként fantasztikus Star Wars: Knights of the Old Republicra, ahol ugyan tényleg befolyásolhattuk a program világát, mégsem éreztük úgy a záró képsorok láttán, hogy a döntésink igaziak, hisz a folytatásban nem játszottak szerepet. A Mass Effectben viszont igen – leszámítva a sokakat felháborító utolsó képsorokat.

Alpha Protocol

A Sega és az Obsidian közös kémes szerepjátéka nem aratott osztatlan sikert. Egyrészt a játékosok nem tudták hová tenni a program világára jellemző anakronizmust, másrészt az Alpha Protocol gyakorlatilag félkészen jelent meg, így hónapokat kellett várnunk, hogy a javítások végre élvezhetővé tegyék a lövöldözős és lopakodós szakaszokkal „feldobott” (vagy sokak szerint inkább elrontott) RPG-t. Pedig ebben a programban tényleg számít, kivel hogyan beszélsz, milyen küldetésekre vállalkozol, vagy épp kivel keveredsz viszonyba, a dialógusrendszer pedig a maga idején forradalminak, újszerűnek tűnt. Sőt, még ma is elég szokatlan, hogy egy beszélgetés ne 3-4, hanem 8-10 szálon fusson, a rengeteg olyan információ kinyerésének lehetőségével, amik alaposan felforgathatják az Alpha Protocol univerzumát. Ha valaki egy nem mindennapi szerepjátékkal szeretne játszani, érdemes tennie egy próbát az Obsidian alkotásával, mert nem sok más program engedi ilyen közel a játékost az általa irányított karakterhez. Ugyanakkor a még most is zavarba ejtő irányításra és idegesítő harcrendszerre nem árt felkészülni lélekben.

Spec Ops: The Line

A második, és egyben utolsó akciójáték a listán – hiába, a vérgőzös lövöldék nem sokszor próbálkoznak kifinomult megoldásokkal. A The Line-tól sem várt senki nagy dolgokat, a megjelenése előtt egy mezei shooternek tűnt a program, amit egyedül a dubaji környezet emelt ki a tucatszám piacra került Gears of War klónok közül. Mikor viszont megjelent, a Spec Ops: The Line ledöbbentette a játékosokat, ugyanis története, szövegkönyve, és főleg morális döntései messze túlmutattak a műfaj képzelt határain. A The Line sajnos nem lett akkora siker, mint a 2K remélte, ellenben sikeresen bebizonyította, hogy még a TPS-ek világában is előfordul, hogy a látszat csak. A dubaji rémmese választásai nemcsak a befejezésre való kihatásuk miatt emlékezetesek, de komor természetük miatt is. Na, meg azért, mert sok más játéktól eltérően nincs jó és rossz döntés a The Line-ban.

Heavy Rain

A Heavy Rain sajnos csak PS3-ra jelent meg, így megvan az esélye, hogy sok olvasó a büdös életben nem fog játszani vele. Pedig ha van játék, amiben számít, hogy milyen döntéseket hozunk, hát ez az. Davis Cage sötét thrillere nem egy, hanem mindjárt négy főszereplővel indul, akik között csak annyi a közös, hogy mindnyájuk életét tönkretette egy titokzatos sorozatgyilkos. A Heavy Rain különös kalandjáték, vagy inkább interaktív film, ami a technikai lehetőségek végső határáig feszíti a játékos által meghozható döntések hatásmechanizmusát. Hogy mást ne mondjunk, az is megeshet, hogy egy főszereplő nem éli túl a játékot, ám ettől még nem lesz vége a Heavy Rainnek, hanem csak alaposan megváltozik az itt-ott karakterek között is átívelő cselekmény. Összesen 17 befejezés érhető el, ezek viszont nem csak apróságokban térnek el egymástól, hanem teljesen, gyökerestül, tónusuk pedig az abszolút sötéttől a csak kicsit depressziósig terjed. Érdekes egyébként, hogy Cage és csapata, a francia Quantic Dream nem tudta megismételni a Heavy Rain sikerét. Tavalyi játékuk, a szintén csak PS3-ra kiadott (de PS4-re is várható) Beyond: Two Souls sem az újságírókat, sem a játékosokat nem kápráztatta el.

Chrono Trigger

Volt idő, amikor a japán Square még nem csak dögunalmas Final Fantasyket gyártott sorozatban, hanem merész és ötletes játékokkal is előállt. Így született meg az SNES egyik legjobb programja, a Chrono Trigger, ami, bár látszólag egy sima 16 bites fantasy JRPG, valójában egy több idősíkon futó, időutazós szerepjáték, tele forradalmi, máig irigylésre méltó megoldásokkal. A játékos nem elég, hogy hét különböző korszakba utazhat, de az azokban meghozott döntések az egész játékra kihatással vannak, előidézve így a 13 egyedi befejezés valamelyikét – DS-en még egy 14. is van, mert miért ne? A Chrono Trigger messze megelőzte korát, összetettsége, forgatókönyve és karakterei máig játékosok millióinak legszebb emlékei. Ezért is kár, hogy nem készül új rész – bezzeg a Final Fantasy XIII-ról sikerült lehúzni két extra bőrt, igaz-e, Square? Na, mindegy, inkább örüljünk neki, hogy a Chrono Trigger Androidra és iOS-re is elérhető.

Chrono Trigger

Catherine

Az Atlus híres szokatlan, egyedi ízvilágú játékairól, elég csak a zseniális Persona-sorozatra gondolni. Amit viszont a srácok a Catherine-nel az asztalra tettek, minden korábbi próbálkozásuknál bizarrabb és eredetibb volt. Ha valaki sosem találkozott a programmal, az valószínűleg furcsán néz majd, amikor elárulom, hogy egy nehéz puzzle-játékról van szó, amiben egy boxeralsós pasassal kell mindenféle kockákat tologatnunk egy folyamatosan mozgó pályán, elkerülve az ellenfeleket, akik felfegyverzett, agresszív bárányok. Bár mindez a játék történetének ismeretében idővel értelmet nyer, a Catherine vonzereje elsősorban az animés átvezetőkben, illetve a főszereplő Vincent körül formálódó szerelmi háromszögben rejlik. A játék ügyesen keveri a lapokat, nekünk, gamereknek pedig csak annyi a dolgunk, hogy meghozunk pár életbevágó döntést, amik a kiváló szövegkönyv és a pazar hangulat miatt valódi érzelmeket képesek indukálni. A Catherine-nek is többféle befejezése van, melyek homlokegyenest eltérnek, igaz, a puzzle-szekciók nehézsége sokak kedvét elveheti a többszöri végigjátszástól.

Ez a lista természetesen csak pár kiragadott példát mutat be, messze sem teljes, így rátok vár a feladat, hogy olyan játékokat mutassatok be a kommentekben, melyekben igenis számít, hogyan döntünk és mit választunk.