Az alulértékelt játékok után most a túlértékelt programok felől érdeklődtünk, ti pedig meg is írtákok, hogy mi nyomja a szíveteket. Tisztességes mennyiségű, a lezáráskor több mint 130 hozzászólás született, amiből nem volt egyszerű kiválasztani azokat, amik ebbe a külön cikkbe bekerülhettek -- de azért csak sikerült.

Álljanak tehát itt a legjobban, legszebben megfogalmazott érvelések arról, hogy melyek a leginkább túlértékelt játékok, s egyúttal szeretném mindenkinek megköszönni a részvételt, ügyesek voltatok!

Call of Duty: Modern Warfare 2

Szinte természetes módon a Call of Duty sem maradhatott ki a túlértékelt játékok témaköréből -- SeaSpeaks szerint a Modern Warfare 2 nem érdemelt meg ennyi figyelmet.

„Szerintem a Modern Warfare 2. Mind a sajtó, mind a játékostársadalom a csillagos egekig emelte, dicsérte, istenítette (na jó, túloztam). Tény, hogy sokáig ez a rész hozta a legtöbb újdonságot, tény, hogy nagyon élvezetes, addiktív jó játék. A sztorinak van feelingje, a multi jellemzőit pedig leírtam az előző mondatban. DE nem annyira, hogy ily módon magasztalják. Tudom, hogy sok embernek sok kedves emléke van az MW2-höz. Nem szeretnék senkit megbántani, nekem is tetszett a játék, de szerintem kevesebb százalékot érdemel.” 

Mirror's Edge

Kryszisz66 a megjelenésekor kiszórt pontoknál kevesebbel jutalmazta volna a Mirror's Edge-et.

„Jókor jött ez a cikk, mert most vittem végig a Mirror's Edge-t, és bizony meglepődtem. Szokásom megnézni egy játék értékeléseit, mielőtt beruházok arra, és mivel a DICE alkotása az esetek többségében 80-90% közötti értékeket kapott, gondoltam, nem nyúlhatok mellé. De! Maga az elképzelés jó, hovatovább forradalmi volt, belső nézetű PK még nem készült addig, és azóta is Faith kalandja az egyetlen ebben a kategóriában. A játék ezen szegmensével nem is volt bajom, a rendszer működik az esetek többségében, de a fejlesztőknek "hála" a móka hamar frusztrációvá válik. A pályadesign sokszor átláthatatlan, ami miatt nehéz dinamikusan közlekedni, fennakadás nélkül. A linearitás sem válik a program előnyére, több szabadsággal máris nem húztam volna a számat az ilyen-olyan hiányosságok miatt. Ott van aztán a sík hülye mesterséges intelligencia, ami annyira nem zavaró, lévén relatíve kevésszer kerülünk szemtől szembe ellenféllel, de attól még muszáj megemlítenem. A lövöldözős részek szintén ebbe a kategóriába tartoznak, nem is értem, hogy egy csapat, amely a Battlefieldekért felelős, hogy volt képes ilyen vérszegény és súlytalan puffogtatást összehozni. A fizikáról nem is beszélve, ami vagy nincs, vagy rossz, főleg a ragdoll effektus megmosolyogtató.. A HDR alkalmazásával sem voltam kibékülve, vagy az én kártyámmal volt bibi (bár a 9600 GT 2008-ban azért még jó VGA-nak számított), vagy szimplán így jött össze nekik, de sokszor majdnem megvakultam, mikor egy új helyszínre értem, ami tájékozódás szempontjából cseppet sem előnyös. A történet sablonos és kiszámítható, a világ pedig hiába tűnik érdekesnek, ha a prológus pár soros monológján kívül semmi nem derül ki róla. Szó mi szó, én nagyot csalódtam a Mirror's Edge-ben, pláne ennyi pozitív vélemény után; tény, hogy voltak nagyon élvezetes és adrenalinpumpáló részei, a grafika pedig mai szemmel nézve is egész szép, de összességében maximum 70-75%-ot adnék rá.” 

World of Warcraft

Olvasónk, csaky000 szerint a World of Warcraft nem olyan jó, mint amilyennek azt sokan mondják.

„Személy szerint a World of Warcraft az, amit nem tartok olyan nagyra, mint a szaksajtó és a játékostársadalom. Adva van egy gyönyörűen kidolgozott világ, komoly háttértörténettel, remek karakterekkel, egyedi grafikai stílusban előadva. Megnéztem, kipróbáltam, ízlelgettem, de azt láttam, hogy ebből nem maradt más, mint a grafika. Szerintem lenyűgöző lett, ahogy Stormwind hófehér bástyái között kóricálunk, ahogy Orgrimmar szakadt zászlóit fújja a szél a tűhegyes dárdákra tűzve. Amikor először léptem be ebbe a világba, tényleg lenyűgözött, ahogy ki lett dolgozva az, amit odáig csak a stratégiákban látott az ember, de aztán rájöttem, hogy ez nem szól többről. Jómagam szerepjátékoztam papír-dobókocka alapú játékokkal nem kevés ideig, ráadásul olyan kalandmesterrel, akinek ma már nyomtatásban jelennek meg az írásai, és mai napig szeretem a szerepjátékokat PC-n is, így azt hiszem, kijelenthetem, hogy a WoW önmagában nagyon üres. A küldetések semmitmondóak és egy kaptafára készültek, a harc valami félelmetesen nem igényel semmiféle erőfeszítést a játékostól, és ha nem egy baráti társaságban, hanem egyedül szeretnél nekivágni a játéknak, akkor nem is motivál semmivel, hogy játszd. Tudom-tudom, ez egy MMO, itt jön a savazás, hogy ezt nem lehet egyedül játszani, meg akkor jön elő az igazi énje, ha benne van egy guildben, de ez legkevésbé sem a játék érdeme, hanem az azt benépesítő játékosoké. Arról nem is beszélve, hogy a fent említett barátom céhébe beléptem én is, de a munka és család mellett nem tudok annyiszor és akkor online lenni, ahogy a csapat nagy részének megfelelt, így ezt is hamar hanyagolni kezdtem. Szóval viszonylag sokat barangoltam Azeroth földjein, azért mert dicsérte a sajtó, szeretem a Warcaft stratégiákat, és a grafika nekem mai napig stílusos és tetszetős. Szeretni akartam a World of Warcraftot, de a játék folyamatosan elutasított magától a fentebb felsorolt hibái miatt. Nem bánom, hogy kipróbáltam, de engem nem kapott el a láz, és azóta se bírok egyetlen MMO közelébe se menni.” 

A cikk még nem ért véget, kattints a lapozáshoz!

1 2