Mindig is úgy gondoltam, hogy bár az Obsidian Entertainment a világ egyik legjobb, legkitartóbb és legtehetségesebb fejelsztőcsapata, egyben ők a legszerencsétlenebbek is. Máig azt mondom, hogy a csapatnak nem volt még rossz játéka és leggyengébb formájukban is a középkategória tetejét ütik, míg legtöbbször inkább az abszolút csúcskategóriát gazdagítják játékaikkal. Van viszont néhány nagy ellenlábasuk, az idő, a pénz és az idő meg a pénz hiányából fakadó kapkodás, sietség, ami technikai hibák tengeréhez vezet.

Ez volt a helyzet anno a Neverwinter Nights 2-vel, a KotOR 2-vel, az Alpha Protocollal, a Fallout: New Vegasszal és még lehetne sorolni. A csapat rendkívül jó narratívájú játékokat tud összerakni, legyen szó egy már bejáratott széria folytatásáról (KotOR2 vagy New Vegas például), vagy egy új, önálló IP (Alpha Protocol, Pillars of Eternity, The Outer Worlds) megteremtéséről. Parádés karakterek, remek harcrendszer, izgalmas történet, remek fejlődési rendszer és alapvetően izgalmas és minőségi játékmenet jellemzi a cég játékait, ám sokszor futottak már bele technikai pofonokba, amik irdatlan mennyiségű bughoz, alacsony fps-hez, kiszámíthatatlan teljesítményhez és rendszeres összeomlásokhoz vezettek.

Ettől függetlenül a játékosközösség mindig is imádta az Obsidian játékait, még a kritikusok által földbe döngölt Alpha Protocolnak is megvannak a maga hívei (többek között ezen sorok írója is), akik sokszor képesek a technikai problémák felett szemet hunyni. Legalábbis így volt ez eddig, de az utóbbi években… Külön cikket érdemelne, de talán egy könyvet is meg lehetne tölteni a játékosközösség változásával, aktuális hozzáállásukkal, divatos, sokszor káros szokásaikkal. Épp ezért féltem picit az Avowedot, mert némileg ez a játék is elveszett a fejlesztési idő fogságában (négy és fél év kellett, hogy megjelenjen) és bármennyire is úgy tűnt, hogy a program hozza majd az Obsidiantól elvárt minőségi tálalást, ha ezzel is technikai pofonokba futnak, a jelenlegi közösség talán sokkal rosszabbul fogadja majd.

Apró spoiler, félelmem szerencsére alaptalan volt. A csapat ezúttal ki tudta kerülni azokat a buktatókat, amikben sokszor hasra estek korábban, ám ez nem jelenti azt, hogy maradéktalanul elégedett lennék az Avoweddal.

Aki mindeddig egy kő alatt élt és a 2020-as bejelentése óta semmit nem látott és hallott volna a játék felől, annak most világszenzáció közepette árulom el, hogy az Avowed egy fantasy szerepjáték a már ismert és méltán kedvelt Pillars of Eternity egyik mellékhajtása, amiben bár van TPS nézet is, a fejlesztők az FPS módot ajánlják, az kapta a legtöbb figyelmet, azt használva adja a legnagyobb élményt a játék.

Mivel RPG-ről van szó és a narratíva, valamint a sztori a legfontosabb elemei, utóbbiról nem akarok sokat elárulni, nem akarok elspoilerezni semmit, mindenkinek az a legjobb, ha maga ismerkedik meg a történettel. Annyit viszont nyugodt szívvel elárulhatok, hogy mint ahogy azt már említettem, az Avowed a Pillars of Eternity világában játszódik, méghozzá nagyon közel, csupán néhány évvel a PoEII: Deadfire eseményei után. Ugyanazon az Eorán járunk, ám egy másik kontinensen, így bár a lore egyes elemein osztoznak a játékok, egymáshoz nem igazán kapcsolódnak. Persze feltűnnek olyan szereplők, olyan helyszínek, olyan események akikről hallottunk már a PoE valamelyik részében, az Avowed mégis élvezetes anélkül is, hogy akárcsak egy előzetest láttunk volna bármelyik Pillars of Eternity játékból.

Főhősünk az Aedyr Birodalom uralkodójának személyes követe, akit a The Livind Lands szigetre küldenek, hogy utána járjon egy a sziget teljes élővilágát fenyegető veszélynek, egy gombafertőzésnek, ami nem csak az embereket, de az állatokat, növényeket, sőt magát a földet is felemészti, úgy fizikai valójukat, ahogy spirituális testüket, lelküket is. A Dreamscourge névre hallgató betegség akár egy fantasy köntösbe burkolt zombivírus is lehetne, tulajdonképpen az is.

Persze nem az Obsidianról lenne szó, ha ennyivel letudnák a történetüket. A Dreamscourge mellett alaposan megismerkedünk a The Living Lands népével, azok problémáival, politikai berendezkedésükkel, különböző frakcióikkal, amelyik mind-mind tovább mélyítik a játék sztoriját és amikben hosszú órákra el lehet veszni anélkül, hogy akárcsak egy szempillantásnyit is előre mozdulna a fő sztoriszál. Főhősünk pedig a világ egy különc alakja, karakterünk ugyanis egy godlike, egy olyan ritka faj képviselője, akik valamilyen módon kapcsolódnak Eora valamelyik istenségéhez. Ez megmuttakozik a godlike-ok fizimiskáján és persze képességeik tárházában is. A sors különös fintora, hogy mi nem tudjuk pontosan melyik istenséghez kapcsolódunk, így még ennek kiderítési is feladatunk lesz a játék során.
Mindemellé pedig bejönnek a mellékküldetések, a lakosság ügyes-bajos dolgainak felderítése és megoldása, a gyűjtögetés és a fejlesztések, karakterünk finomítása és persze kapcsolatunk ápolása a társainkkal.

Ha valamire, akkor a narratívára tényleg nem lehet panaszunk, ezt már-már szinte kisujjból kirázza az Obsidian. Azok is megtalálják a számításukat, akik szeretnek lemerészkedni a lore legmélyebb tárnáiba, sorozatos bukkanunk ugyanis a játékban olyan levelekre, hirdetményekre és könyvekre, amik mind a The Living Lands és/vagy Eora történelmét mesélik el és mélyítik. Amivel már kevésbé voltam kibékülve, mondhatni csalódott voltam, az az immerzió.

Egyrészt, én imádtam a Pillars of Eternity hardcore RPG megközelítését. Hiába nehéz és hiába igényel az átlagnál jóval több időt az elemeinek megtanulása, rendszereinek megismerése, egyszerűen egy magára valamit is adó szerepjátékba ezek elengedhetetlenek. Ezzel szemben az Avowed néha olyan, mintha önmagát sem venné komolyan, sőt, sokszor volt olyan érzésem is, mintha a fejlesztők azt érezték volna, hogy a Pillars of Eternityvel egy végtelen lehetőségeket rejtő világot hoztak létre, de a HC RPG megközelítés miatt nem igazán tudtak tömegekhez elérni, ezért az Avowedban ugyanazt a világot, ugyanazt a lore kamatoztatják, csak épp sokkal modernebb, barátságosabb, egyszerűbben fogyasztható formában. Ezért cserélték az izometrikus nézetet FPS-re, ezért feküdte rá sokkal jobban a grafikára, a tálalásra és ezért lett az Avowed egy sokkal kompaktabb, tömörebb, egyszerűbb kaland, mint a PoE. Aláírom, ha valakinek épp ez kell, én jobban örültem volna ha az Avowed is egy nehéz, tanulást igénylő hardcore szerepjáték lett volna.

Másrészt pedig - visszatérve az immerzió körüli problémákhoz - sok olyan apróságba futunk bele a játékba, amik egyszerűen nincsenek kellően kidolgozva és bizony mind belerondítanak az immerzióba, mind annak vetnek gátat, hogy a játékos teljesen elfeledkezzen a valóságról és a lehető legmélyebben beleélje magát a szerepjátékba. A játék egyik küldetésének konkrét példáján tudom ezt a legkönnyebben szemléltetni.

Van egy aprócska mellékküldetés a játék elején, amiben egy kalózból matrózzá, kalandorrá avanzsált férfinek kell megkeresnünk elvesztett csecsebecséit. Még mielőtt nekiveselkednénk a feladatnak, annyit hozzátesz az illető, hogy egyébként a sarki kocsma pultosára gyanakszik, szerinte ő lophatta el a tárgyakat.

Néhány perc alatt teljesítjük a feladatot, természetesen kiderül, hogy nem a pultos a ludas. A küldetést adó figura még meg is jegyzi, hogy úgy érzi tartozik egy bocsánatkéréssel a pultos felé, amiért őt gyanúsította. Éééés…. semmi. A pali vissza dől a falnak, nem tesz egy lépést sem, nem indul meg a pultos felé, hogy odamenjen és ténylegesen bocsánatot kérjen tőle. Szőrszálhasogatásnak tűnik, pedig az ilyen apróságok teszik valóbán élővé a játék világát, az Avowedból pedig pont ezek a pici extrák hiányoznak, de nagyon.

Persze félreértés ne essék, az Avowed nem egy rossz játék. Sőt! Ezt itt most kijelentem, hogy az Avowed hibái ellenére egy remek játék, az év egyik legjobbja, ami szerintem sokkal nagyobb figyelmet érdemelne, mint amekkorát jelenleg kap.

A játék érdemeit ugyanis hosszan lehetne sorolni. A látványért az Unreal Engine 5 felel, aminek használatából láttunk már az utóbbi időben negatív példákat  - haló kedves S.T.A.L.K.E.R. 2 - de az Avowedban szerencsére jól muzsikál a motor. A látvány bámulatos és a stabil teljesítménnyel sincs probléma. Jó pár órát töltöttem a játékban 1080p-s, 1440p-s és 4K-s beállítások mellett is és bár nagyobb városokban volt némi döcögés, semmi komoly problémát nem tapasztaltam, pedig egy 3 éves, lassacskán kiöregedő AMD-s gépen játszom és a egy kifejezetten a tesztelésre szánt, a megjelenés előtti verzióval.

Fontos viszont megjegyezni, hogy a játék többek között azért is muzsikálhat jól technikai fronton és azért is tudhatták minden egyes porcikáját aprólékosan kidolgozni, mert nem egy open-world játékról beszélünk. Az Avowed több nagy területre van felosztva, melyek egyenként teljes egészében szabadon bejárhatóak, ezen területek ráadásul látványosan eltérnek egymástól, flórában és faunában is, ám a területek között bizony töltőképernyők vannak. Én ezt nem rónám fel hibának, tény, hogy ahhoz vagyunk szokva, hogy mindenbe bele erőltetik az hatalmas nyílt világot, de ha valaki olyan jól formálja és kezeli a kisebb területeket is, mint ahogy teszi azt az Avowed, akkor egyáltalán nem tudunk rá haragudni.

Azon félelmeimet is kellett hesegetnem, hogy az egész játék csak egy Skyrim klón lenne. Attól szerencsére jóval többről van szó és bár tény, hogy az FPS nézetű harcrendszer hirtelen a Skyrimre emlékeztet, maguk a harcok teljesen más stílusúak.

Jó fantasy RPG-hez hűen itt végeláthatatlan mennyiségű felszerelésből választhatunk a  játék során, könnyű páncélok, közepesek, nehezek, kardok, pajzsok, íjak, lándzsák, varázslatok, mindenki ismeri a felhozatalt, nem akarok ezekről ódákat zengeni, mert ezek a játékelemek már tényleg évtizedek óta velünk vannak mindenhol.

Ami sokkal érdekesebb és egyben lényegesebb elemei is a játéknak az a gyűjtögetés, a  gearünk fejlesztése, a D&D-ből ismerős tábor-mechanika és persze maga a harcrendszer, ami egy felettébb érdekes hibrid. Megijedni azért nem kell, ez nem egy összetett D&D alapú RPG a játék, pusztán csak néhány elemet emeltek át és alakították picit kedvük szerint a fejlesztők.

Az Avowedban is tábort tudunk például ütni, nem akárhol, csak az egyes területek meghatározott pontjain. Ekkor csak és kizárólag a tábor területén belül közlekedhetünk és nem támadhatnak meg minket.

A tábor többféle funkciót is ellát. Egyrészt pihenhetünk, feltölthetjük életerőnket, hogy újult erővel folytassuk kalandunkat. Másrészt a táborban tudunk fejleszteni felszerelésünkön, amikhez már rögtön a játék legelején elég sok nyersanyagra van szükségünk, így érdemes a táboron kívül minden fellelhető nyersanyagot összegyűjtenünk, az igazán okos játékosok pedig tartalékolnak és alaposan átgondolnak minden fejlesztést, mert arra nem lesz lehetőségünk, hogy az összes elénk kerülő felszerelést gyorsan maxra húzzuk.

Harmadrészt pedig, a táborban tudunk beszélgetni társainkkal, hiszen milyen Obsidian-RPG lenne az, ahol ne szerezhetnénk társakat magunk mellé?! Az Avowedban négy társat tudunk összegyűjteni, Eora fajainak négy jeles képviselőjét, akik mind eltérő személyiségű karakterek, eltérő problémákkal, célokkal, motivációkkal és eltérő hasznossággal is. Van, akit tanként tudunk használni, ha például távolsági harcosként ugrunk bele a hadakozásba, van akit gyógyítónak tudunk felfogadni, ha pedig mi vagyunk azok, akik a legnagyobb kétkezes fejszéket lengeti a csatában, akkor távolsági harcra is be tudjuk állítani társainkat.

És itt kell kitérnem magára a harcrendszerre is, ami szintén felemás élményeket hagyott bennem. Karakterünkkel nem kell keretek közé szorított castot választanunk. Személyre szbahatjuk múltunkat, fajunkat, kinézetünket, godlike jellemzőinket, megszólításunkat és persze feloszthatjuk tulajdonság pontjaink kezdő mennyiségét, de castot azt nem kell választanunk. A játékban ugyanis egy elsőre suta, de néhány óra után kibontakozó és utána már kellően összetett harcrendszer bújik meg.

Gyakorlatilag arról van szó, hogy bármilyen típusú páncélt hordhatunk, bármilyen típusú fegyvert használhatunk - ha varázsolni szeretnénk akkor a varázspálca és a varázslatainkat tartalmazó könyv ugyancsak fegyverként funkcionálnak - és képességeink között is bármelyik ágon fejlődhetünk. Ha ahhoz van kedvünk lehetünk mi olyan hősök, akik íjjal, másodlagos fegyverként pedig varázspálcával hadakoznak, miközben egyébként az ezekhez illő könnyű páncélzat helyett a legmenőbb, legnagyobb, legvastagabb heavy armort aggatjuk magunkra.

A titoknak két nyitja van. Egyrészt minden felszerelésnek, legyen az páncél, fegyver, kiegészítő vagy ékszer, megvan a maga előnye és hátránya. Ezek erősen kihatnak karakterünkre mozgására, sebességére, harcstílusára, így hiába akarunk mi íjászként a legnagyobb páncélokban rohangálni, vagy benyeljük a nehéz páncélzat okozta negatív statokat vagy muszájak vagyunk a harcos skill tree-n addig fejlődnünk, míg a nehéz páncél viselése már nem jár annyi büntetéssel. Másrészt pedig, mint már említettem, karakterünk létrehozásánál és minden egyes megugrott szint után is pontokat oszthatunk el különböző tulajdonságainkra, amik szintén csak akkor fognak kiegyensúlyozottan működni, ha összehangoljuk azokat fegyverzetünkkel, harcstílusunkkal és páncélzatunkkal.

Ezek összessége először furcsa és kusza lehet, de rövid időn meg lehet szokni, sőt, hamar meg is kedvelhetjük a harcokat. Tény, hogy kell egy kis idő, míg összeáll a fejünkben, hogy most akkor mi legyen a páncéllal, a fegyverekkel, a képességekkel és a tulajdonságainkkal, de mihelyt kitisztul a kép, rettentően élvezetesek lesznek az összecsapások. Feltéve ha - és ez egy nagy ha - nem bánt minket a tény, hogy a harcok legtöbbsége rettentően könnyű. Képességeinket és fegyvereinket vegyítve társaink segítségével, egyszerűen eltűnik a kihívás a játékból. Persze feljebb lehet tornázni a nehézségi szintet, a gond csak az, hogy ha megtesszük akkor minden azonnal unfair módon nehézre kapcsol és onnantól kegyetlenül büntet majd a játék. Hiányzik +1 nehézségi szint, egy köztes állapot, ami nem annyira könnyű, mint a normál, de nem is egy Elden Ring a négyzetre emelve.

Nem mondhatom, hogy maradéktalanul lenyűgözött az Avowed, ugyanakkor félreértés ne essék, az Avowed egy remek játék. Ha játszottál már korábban Obsidian játékkal, ha nem, az Avoweddal nyugodtan tégy egy próbát, aligha fogsz benne csalódni.

Egyszerűen csak az bosszantó, hogy ennyi év és ennyi tapasztalat után is “csak” egy ötöst hoz össze egy ilyen legendás csapat, mint az Obsidian, holott egy kis extra odafigyeléssel ebből a játékból az a tökéletes csillagos ötös lehetett volna, ami kérdés nélkül maga mögé utasít idén minden mást.