Túlértékelt játékok - szerintetek

Halo-sorozat

1Bull1 nem érti, miért szerethetik olyan sokan világszerte a Halo-sorozatot, s el is mondja, mi nem tetszik neki a játékokban.

„A Halo-széria rendkívül túlértékelt szerintem. Imádom a sci-fi műfajt, legyen az könyv, film vagy játék, de a Halo semmit nem mozgatott meg bennem. Egyszerűen olyan súlytalan az egész, hogy nem is értem, mi tartja itt a földön. (Poénkodás befejezve). A dizájnra egy szó van: gagyi. A fegyverek úgy néznek ki, mint a vízipisztolyok, a járműveknek olyan hatásuk van, mintha öt perc alatt dobták volna össze a fejlesztők, de ami a leggyengébb és talán ez ront el mindent: az ellenfelek. Úgy néznek ki, mintha egy müzlis doboz oldaláról másztak volna le. Teljesen élményromboló, amikor az epikus (illetve annak szánt) csatában kis manókra kell lövöldözni, de mellette véresen komolyan veszi magát a játék. Az összhatást így tudom jól leírni: gagyi, fröccsöntött műanyag gyerekjáték. Nincsenek kidolgozott karakterek, a sztori gyenge, a hangok átlagosak, a grafika ronda. Egy "kétdimenziós" lövölde.”

GTA 4

A Metacritic nagy kedvence, a jelenleg is 98%-os átlagon álló GTA 4 egyáltalán nem nyerte el KongFan tetszését, és akkor még finoman fogalmaztam.

„Egyértelmű, a GTA IV! Imádtam a GTA sorozatot, érdeklődve, tűkön ülve vártam az új epizódot. Jöttek a 90% fölötti értékelések, mindenki el volt ájulva tőle. Megjelent, és a legutolsó főküldetést már nem fejeztem be, mert egyszerűen nem érdekelt az egész. 

A problémám elsősorban az volt, hogy dögunalmas a sztori és maga a játék is. Nem tudott magával ragadni, nem tudtam magam beleélni. Az összes sztoris küldetés annyira semmilyen volt, hogy mára már csak kettőre emlékszem. Amikor el kell rabolni egy szőke csajt valami kabrióval, és a bankrablós. Az előre beharangozott, "sok helyzetben dönthetsz" opciót pedig eléggé kiforratlannak éreztem és igazából nem is nagyon tudott egyik sem érdekelni.

Az tetszett, hogy végre normálisabban lehetett lövöldözni, viszont a közelharc konkrétan használhatatlan volt. Liberty City sem nyerte el a tetszésemet. Egy nagy szürke betontömb az egész, amiből semmilyen hangulat nem árad. Aztán belerakták ezt a fizikai modellezést, ami így tök jó volt, hogy felkenődtek az emberek a kocsira, meg csattantak az emberek, de ezzel együtt, sokszor nevetséges jelenetek születtek, amik totál kizökkentettek. Továbbá itt kezdte el a GTA komolyabban venni magát, ami nekem nem igazán tetszett, de később rájöttem, hogy kellett ez a váltás.

A főszereplővel sem tudtam mit kezdeni. Niko egyáltalán nem volt szimpatikus karakter, de ellenszenves sem. Egyszerűen csak semmilyen. Nem tudott érdekelni a drámája, a motivációi. Érdektelen volt számomra. A testvérét pedig legszívesebben beborítottam volna egy tó fenekére. A haverok viszont már kiakasztottak. Állandóan hívogattak, ide menjünk, oda menjünk. Ez eleinte tök vicces volt, de később már az őrületbe kergetett, hogy nem tudtam kettőt lépni, már zaklatott valamelyik. Szerencsére lehetett őket blokkolni.

Ez van, szerintem, a GTA IV elveszett a részletekben és pont a GTA feeling hiányzott belőle. Viszont! A The Lost and Damned kiegészítője valami mocskosul tetszett! Jó volt a főhős, ez a motoros klub életérzés olyan hangulattal dobta fel a játékot, mint semelyik másik GTA epizódot sem! Túl a hatévados Sons of Anarchy darám után rengeteg közös pontot vélek felfedezni. Remélem a majdani új GTA visszahozza ezt a motorosklub-érát, mert nekem az volt a kedvencem, az összes GTA közül, és kifejezetten rosszul esett az, ami a GTA V-ben történt. Trevor, te szemét!” 

The Elder Scrolls 5: Skyrim

A The Elder Scrolls 5: Skyrim alaposan megkapta a magáét Lyonatan olvasónktól.

„The Elder Scrolls V: Skyrim. Legnagyobb szerencséje, hogy a Morrowind óta hatalmas modder-közösség épült a sorozat köré, így seperc alatt elfogadható állapotba lehet hozni a játékot, de modok nélkül egyszerűen gyalázatos, hogy mennyire kidolgozatlan az egész. 

A harcrendszer béna, a varászlatrendszer még bénább, sőt szerintem tizedannyi energiát sem fektettek bele, mint a játék bármely más részébe, ami szinte már elismerésre méltó alulteljesítmény. Az Oblivion rendszere szerintem sokkal jobb volt, ahogy fegyverrel a kézben is lehetett varázslatokat használni, de mivel konzolgeneráció van meg hasonló baromságok, kellett a plusz egy gomb a shoutok használatára a gamepad-en.... cserébe kaptuk a dual wieldet meg a dual castot; dual wielddel annyi a gond, hogy így bukjuk a blokkolást, feltehetőleg ugyanazon okból, amiért buktuk a castingot: kevés a gomb a gamepaden - másra nem tudok gondolni, mert egész egyszerűen gyenge a dual wield, nem éri meg elbukni a blokkolást érte, csak magasabb szinteken ér valamit, amikor már megvan a plusz sebzés a power attackokra, no meg elég stamina hozzá, akkor viszont meg iszonyatosan OP lesz... már ha nem untad halálra magad az egy szem animációt bámulva napokon keresztül...

A legfájóbb pont viszont az, hogy az egész világ üres: elvileg itt polgárháború zajlik, mégis sehol senki, elvétve van egy-két tábor, de semmi sem történik, nincsenek portyák, felderítők, kisebb-nagyobb összecsapások, semmi, csináltak egy hatalmas világot, ráírták, hogy itt bizony kőkemény forradalmi háború zajlik, a játék első öt percében még ezt el is hiszed, hisz politikai foglyokat visznek kivégezni, majd ahogy bekerülsz a játék sűrűjébe, rájössz, hogy itt bizony nem történik semmi, mindenki ücsörög a váracskájában és lesi a térképet... Így teljesen érthető is hogy miért szedték két részre inkább a történetet, hisz a polgárháborús szál félkész (vagy inkább negyedkész); komolyan, ahogy jársz-kelsz a vidéken, hébe-hóba összefutsz Alduinnal, aki nevesített sárkányokat támaszt fel az orrod előtt, tehát valamennyi ambíciójuk volt a fejlesztőknek, hogy élettel töltsék meg a tájat, de amikor a történet második feléhez értek, ez mind elillant... és ha még hozzáteszem, hogy igazából ezzel a résszel nem is nagyon volt kedve foglalkozni az embernek, hisz mindkét oldal hatalmas seggfejek gyülekezete, meg a kisebb frakciók nagyrésze -- kicsit ironikus is, hogy a tolvajok és a gyilkosok között vannak a szerethetőbb karakterek; végül a Grey Beard és a Blades frakciót is sikerült tönkretennie az íróknak azzal, hogy mindenki csak fekete-fehérben lát... Komolyan, alig van egy maréknyi NPC, akinek ne vágtam volna el a torkát széles mosollyal az arcomon...

Továbbá van itt még a nevetséges menü- és inventory-rendszer, bár ez már az Oblivionban is így volt, a karakterkreálás utáni testreszabhatóság is nulla a Morrowindhez képest. Na de elég volt a sírásból -- ahogy kezdtem, nagy szerencsére PC-n a modder-közösség igazán kitett magáért, és sikerült ezt a nagy fehér förmedvényt színnel, élettel és változatossággal megtölteniük -- viszont elképzelni nem tudom, hogy konzolon a vanilla verziót hogyan képesek megtűrni az emberek.”