Nem könnyű ma már a found footage, vagyis az áldokumentum műfajban újat mutatni. Az Ideglelés igen magasra tette a lécet, és itt nem is kifejezetten a filmre gondolok, hanem a körülötte kialakult kultuszra. Komplett weboldalakat és kamu dokumentumokat (például jegyzőkönyveket, rendőrségi jelentéseket és egyebeket) hoztak létre, amik mind-mind annak a látszatát próbálták kelteni, hogy az Ideglelés eseményei valóban megtörténtek, azaz tényleg eltűnt három egyetemista a burkittsville-i erdőben. A found footage műfajba később a Parajelenségek lehelt új életet, de a 2000-es évek végén kvázi minden bokorban nőtt egy ilyesfajta horrorfilm – némelyik vállalható volt, némelyik kevésbé. Viszont mind a mai napig készülnek áldokumentum-horrorfilmek, és jelen kritika tárgya is épp ebben a műfajban indul.
A The Outwaters akkor kapott nagyobb médiavisszhangot, mikor előkerültek olyan hírek, miszerint többen rosszul lettek a vetítés közben. Valóban ennyire durva lenne a végeredmény? Nos, elég közel jár hozzá. A film egy megrázó 911-segélyhívással kezdődik, amin négy eltűnt fiatal – Robbie, Angela, Scott és Michelle – kétségbeesett sikoltozását és jajveszékelését lehet hallani, miközben bemutatják a fényképeiket is, valamint kiderül, hogy mikor látták őket élve utoljára. Ezután a 2022 februárjában megtalált SD-kártyák felvételeit játsszák be, amikből összeáll a teljes sztori. Robbie (Robbie Banfitch, a film rendezője) fel lett bérelve, hogy testvérével, Scottal, valamint Angelával (ő a sminkes) segítsenek összerakni egy zenés videoklipet Michelle-nek. Természetesen nincs is erre alkalmasabb hely, mint a Mojave-sivatag, úgyhogy a kis csapat elindul megfelelő helyet találni, és igen mélyen be is túráznak a kietlen pusztaságba. Ahogy leszáll az éj, különös események történnek. Furcsa hangrobbanások – amik mintha tompa mennydörgések lennének – jelennek meg, a távolban valamiféle éles fény villog, és egyre biztosabb, hogy nincsenek egyedül. Aztán megjelenik egy baltás alak.
Ami egy bizonyos éjszaka után történik, az maga a nagybetűs WTF. Bár a The Outwaters found footage film, mégsem tolja az ember arcába az eseményeket – itt a hangoknak jut a főszerep. Robbie (aki kvázi a főszereplő is egyben) cipeli magával a kamerát a legnagyobb borzalmak közepette is, de sokszor mégis teljesen vakon hagyja a nézőt. A kamerán lévő lámpa az éjszaka közepén nem világítja be a fél sivatagot, csupán egy minimális fényforrást ad, ami pont arra elég, hogy különféle dolgok felvillanjanak, amiket aztán szabadon lehet értelmezni. Mert bizony a The Outwaters ismét egy olyan horror, amiről Reddit-posztokban órákig lehet vitázni, hogy mi miért történt. Mint említettem, több moziban rosszul lettek a nézők, és kimentek a vetítésről. Ezt nem igazán tudtam hova tenni, egészen az utolsó 10 percig – ott szabályosan kifordult a gyomrom.
Úgy gondolom, hogy a The Outwaters egyfajta átmenet a áldokumentum-horrorok és az olyan kísérletezőbb, nehezebben befogadható filmek között, mint például a Skinamarink (nyugi, róla is lesz szó a közeljövőben!). A hangoknak jut a központi szerep, de fel kell rá készülni, hogy nem egy könnyű darab, és nemcsak a megvalósítás miatt. Kifejezetten felzaklató tud lenni, értelmezni pedig többféleképpen lehet, ami a horror-ínyenceknek igazi csemegét jelent, de aki egy sablonos, tucat-horrort vár, az jobb, ha messzire elkerüli.
Képek forrása: The New York Times
