Stephen King novelláinak adaptációiból már több mint 80 született, azonban ezek minősége elég hullámzó. Bár vannak igazán jól sikerült darabok, sőt olyanok is, amelyek bevonultak minden idők legjobb filmjei közé (lásd: A remény rabjai), sajnos nem nehéz találni pocsék feldolgozásokat. 2017-ben a King-adaptációk új erőre kaptak Andy Muschietti Az (It) című horrorjával, majd Hollywood úgy döntött, épp itt az ideje leporolni más King-klasszikusokat is – de bár ne tették volna. A 2019-es Kedvencek temetője, A magas fűben vagy a 2022-es Tűzgyújtó egytől-egyig felejthető, középszerű darabok lettek, hiába a sztárparádé. 2020-ban jelentették be, hogy érkezik az új A kukorica gyermekei, amely az 1977-es rövid novella és persze az 1984-es film után megpróbálja helyreállítani a kisvárosban elszabadult, gyilkos gyerekek renoméját. A jelen tárgyalt produkció előtt nem kevesebb mint hét (!) folytatás született a ’84-es eredetihez, majd előállt Kurt Wimmer rendező (Ultraviolet), hogy bemutassa a Rylstone-ban randalírozó gyerekek történetét.
Az álmos kisvárosban nem igazán találni túl sok szabadidős programot, ezért a helyi gyerekek a közeli kukoricaföldeken bandáznak. Mikor megtudják, hogy a szüleik pénzzé akarják tenni ezeket a földeket, egy megszállt 12 éves kislány, Eden (Kate Moyer) vezetésével nekiállnak lemészárolni mindenkit, aki már jogszerűen vehet piát a sarki boltban. A felnőttek menekülőre fogják, a gyerekek kaszabolnak (némelyik konkrétan láncfűrésszel jár), a kukoricaföldeken pedig valami mocorog. Egyetlen lány, Boleyn (Elena Kampouris) érzi azt, hogy nem helyes, amit tesznek – ezért megpróbál ellenállni.
Ezen a filmen átok ül. Már egy ideje készen volt, és csak a floridai Sarasota két mozijában vetítették le, majd a világszerte tomboló COVID-járvány hátralévő részében a polcon maradt. A végeredményt látva nem lett volna olyan nagy probléma, ha továbbra is ott porosodik, mert A kukorica gyermekei bizony nem sikerült valami fényesen. Egy olyan történetben, ahol a gyerekeké a főszerep, a legnagyobb hangsúly a gyerekszereplőkön van. Elena Kampouris meglepően jó, viszont a gonosz Eden szerepében Kate Moyer nem igazán tud felérni hozzá, sőt valahogy a többi karakterhez sem. A fényképezés egyébként meglepően szép, a zene is korrekt, a gyilkosságok pedig kellőképp véresek. Igen nagyot néztem, mikor valakit megsimogattak baseball-ütővel és a fél arca leszakadt. A gore szempontjából amúgy sem finomkodik a film: még egy szemkitépést is láthatsz.
Sajnos Kampourison kívül mindenki elég unottan játszik, de A kukorica gyermekei akkor vérzik el igazán, amikor a CGI is bejön a képbe. Ennyire gagyi, kezdetleges vizuális-effekteket tényleg valamelyik Asylum-filmben láttam utoljára… némelyiktől a hideg kirázott. Sajnos ez sem lett egy emlékezetes Stephen King-adaptáció, és inkább a gyengébb próbálkozások sorát erősíti. Egy-két véresebb gyilkosság, illetve Elena Kampouris játéka miatt érdemes lehet bepróbálni, de semmivel sem veszítesz kevesebbet, ha az 1984-es filmadaptációt nézed meg, vagy az Éjszakai műszakban szereplő novellát olvasod el helyette.
Képek forrása: IMDB
