Kevés olyan aktív író/rendező van ma Hollywoodban, aki akár évtizedeken át is tudott tartani egy szintet, ezzel nemcsak a köztudatban maradva, de elérve azt is, hogy a filmjeire járó közönség egyfajta ünnepélyként fogja fel a filmszínházi szórakozást. Márpedig Christopher Nolan ilyen direktor, elvégre mióta 2000-ben a Mementóval berobbant a köztudatba, nagyon ritkán és maximum nagyon kicsit hibázott. Pedig az “álmodó” sok mindent kipróbált, sok témába beleugrott, kezdve a szuperhős-mítosztól a sci-fin és álmokon át egészen a háborúig. Legjobb és legkülönlegesebb filmjei pedig általában pont azok, amikre kicsit sem számított volna az ember. Mert hát A tökéletes trükk párharca, az Eredet álomvilága, talán nyugodtan mondható, hogy az elmúlt két évtized legnagyobb és legmaradandóbb filmes élményei között található meg, és azzal sem túlzok nagyot, hogy a kiváló A sötét lovag mindenképpen befér a legjobb szuperhősös alkotások ligájába. Éppen ezért övezte hatalmas várakozás a mesteri illuzionista és álmodó legújabb produkcióját, a koronavírus-járvány sújtotta esztendő egyik legvártabb premierjét, ami végre valahára eljött. És hogy Nolan csalódást okoz vagy megváltást hoz? Nos, ezt majd mindenki eldönti maga.
Héroszi időválság
Hősünk nem rendelkezik múlttal, nincsenek utalások a családjára vagy gyermekkorára, senki nem érzi szükségét annak, hogy flashbackek formájában ismerjük meg, mit érzett akkor, mikor először elvesztett valakit vagy elverték a nagyobbak. Hős. Ennyit kell tudni róla, mikor a film belevág a történet közepébe, elejébe vagy végébe, ezzel elszabadítva valamit, amit még csak másodpercek erejéig ismerünk meg egy operaház elleni támadás közepette. Bár nem minden megy a terv szerint, John David Washington alakította hősünk ajánlatot és lehetőséget kap egy még különlegesebb feladatra és szervezetre, mely az idővel játszik.
Nem is magával az idővel, hanem az időben mozgó tárgyakkal, amik így inverzitást kapnak, avagy visszafelé haladnak, bármilyen akcióról vagy hatásról van szó. A tét pedig elvileg hatalmas, hiszen az elmélet szerint világunkat támadás érte, talán egy háború tört ki, talán egy megsemmisülés vitt magával mindent, azonban az új szervezet pontosan azért jött létre, hogy ezt az opcionális jövőképet ne hagyja bekövetkezni, míg mások tudattal vagy tudatlanul, de azon dolgoznak, hogy megtörténjen a tragédia. A kérdés már csak az, hogyan lehet megállítani azt, ami már megtörtént, illetve hogyan lehet valamit megállítani, ami több idősíkon fut egyszerre.
Időhurokban
A sztorival nagyon nem is szeretnék többet foglalkozni. Nemcsak azért mert feleslegesen nem spoilerezem, hanem azért sem, mert szerintem nem a történet a Tenet legerősebb összetevője. Fel van építve, van logikája, sőt a végére vannak erősebb pillanatai, de valahogy hiányérzetem támadt a nagy beharangozások után. Nolan filmjei általában nagyon intelligensek, kiemelten a már emlegetettek. De A sötét lovag is kimondottan okos darab, ha a műfaját nézzük. Ez az a szellemi vonal, amit most nem minden esetben éreztem. Az Eredetnél minden egyben volt, tudtam, mi a tét, át is lehetett érezni, minden egyes motivációval együtt, amik emberiek voltak. Itt valahogy az emberek hiányoznak a szépen, Sheldonosan felvázolt képletből. A sorstársaihoz képest ismeretlen John David Washington semmit nem ad át magából, hozzá képest az egyébként már bizonyított Robert Pattinson is otthonosabban érzi magát, miközben Kenneth Branagh megjelenése a vásznon minden esetben ünneplésre ad okot, bár itt ő is kicsit kétdimenziós figurát hoz. Pattinson mellett talán Elizabeth Debicki a legemberibb, akiben a legtöbb az élet.
Szóval csak úgy zajlanak az események, a korábbi betekintőkből már a legtöbb nagy jelenetet, vagyis egy részüket láthattuk, és maga a Tenet próbálja kínosan azt mutatni, hogy nagyon okos és nagyon hatásos. Csakhogy ezt úgy éri el, hogy ezúttal Hans Zimmer zsenialitását nélkülözve Ludwig Göransson (aki a Fekete Párducban amúgy bizonyította rátermettségét) minél hangosabbra tekeri az általában még dallamokat is nélkülöző effekteket, amik nem egyszer a lehetséges dialógusokat is elnyomják, annyira fontos szerepet kapnak. Akár oda nem illő helyzetben is. Mert ugye mindennek grandiózusnak és monumentálisnak kell lennie. Pont úgy, ahogy a karakterek is leginkább gazdagok és agytrösztök, akik fizikából diplomáztak, bármi is a foglalkozásuk, és kenik-vágják, mitől borul fel az egész tér-idő kontinuum. Ja, persze, köszönjük meg a Dokinak, aki anno elmagyarázta. Ez egyébként a mozi legviccesebb része, hiszen mindenki egyből tisztában van mindennel, de ha nem, akkor valami hangorkán elviszi a magyarázatot. És bár voltak olyan kritikák, hogy a Tenet humortalan, ez nem igaz. És az iróniát mellőzve sem, hiszen Michael Caine sajátos humorforrást jelent az adott jelenetben, ami akkor és ott jól áll a filmnek, de kár is lett volna erőltetni a továbbiakban. Nolan filmjeit senki sem a csípős egysorosok miatt nézi.
De visszatérve… Azt mondják, hogy nyerő csapatot soha ne cserélj le, márpedig az állandóan komoly meglepetéseket okozó Christopher Nolan most bevállalta a cserét. Nemcsak a zene, de a fényképezés, valamint, ha úgy vesszük, kicsit mind a szereposztás, mind pedig a karakterépítés terén. Talán mindenki emlékszik A sötét lovag és az Eredet tervezéseire és meglepetésszerű akcióira, amikből szinte sütött az, hogy sokat gondolkodtak rajtuk, látszott bennük a munka, szépen fel is lettek építve. Nos, a Tenet olyan, mintha egy-két ilyen nagy akciót akartak volna átemelni, erre felépítve az egész filmet, csak éppen összeollózva a korábbi tervezgetést, ami pedig nem illik bele a képbe, azt jól beletömködték egy-egy hangosabb hangeffekt társaságában. Nem értek az időhöz, de nem lennék meglepődve, ha mások, akik otthon vannak a témában, rövid időn belül számos paradoxonra felhívnák a figyelmet. De nem is ez a lényeg. Mert ha azt vesszük, akkor a film fantázia, varázslat és szórakozás. Viszont a Tenet, legalábbis én úgy érzem, hogy így van… szóval a Tenet nagyon okosnak adja el magát, de messze az egyik leglélektelenebb és legszíntelenebb filmje Nolannek, aki mintha csak bizonyítani akart volna valamit, ahelyett, hogy teremtene, ahogy szokott. Nem vagyok elragadtatva, nem tagadom. A film nem rossz, attól messze van, technikailag sokszor lenyűgöző is, de sem hangulat, sem élmény, sem sztori, sem karakterek terén nem sikerült most úgy megfognia, ahogy a rendező korábbi alkotásai csuklóból tették. Hogy az idei év egyelőre eléggé film- és vérszegény, az persze javíthatja az esélyeit, de ha a Tenet jelentené 2020 legjobbját, akkor azért mindenképpen csalódott lennék.
Tenet
Rendező: Christopher Nolan
Játékidő: 150 perc
Hazai bemutató dátuma: 2020. augusztus 26.
Forgalmazó: Intercom
