Valahogy mindig kétkedve ülök le egy új magyar film elé a moziban. Igaz, vannak örök kedvenceim (A tanú, Egri csillagok, Csak szex és semmi más, Szabadság, szerelem, Valahol Amerika 1-2, Mindenki), de a filmszínházakba került/kerülő, populárisabb alkotások nagyobb része nem az én ízlésem szerint készült. A Koltai Róbert szereplésével/rendezésében (Miniszter félrelép, Ámbár tanár úr, Csocsó) készült vicceskedő filmek egyáltalán nem fogtak meg, a Coming Out és a Megdönteni Hajnal Tímeát pedig az igénytelenség csúcsa lett. A Testről és Lélekről pedig bár Arany Medve díjat kapott, számomra értelmetlen volt. Így az elmúlt két és fél évtizedben szerzett tapasztalatokkal felvértezve, vegyes várakozásokkal ültem be a Patthelyzet premier előtti vetítésére.
A Patthelyzet címe tökéletesen reflektál arra a helyzetre, melybe az elsőfilmes Szűcs Dóra a karaktereit helyezi. Egy álmos kisváros bankfiókja a helyszín, az időpont a reggeli nyitás utáni órák. Az alkalmazottak, az ügyintéző (Szabó Erika), a bankfiók vezető (Kálloy Molnár Péter) és a biztonsági őr (Szalay Péter) éppen csak felveszik a munkát, amikor bejön a gazdag ügyfél (Kádár L. Gellért), hogy felvenné a számláján lévő összes pénzt. Mire megkapná, egy bankrabló (Szabó Máté) jelenik meg, hogy elvigye a suskát. A bankfiók biztonsági acélrácsai azonban leereszkednek, a bent lévőknek pedig meg kell oldaniuk a lehetetlen helyzetet…
Azt rögtön el lehet mondani, hogy Szűcs Dóra rendezése, aki eddig főleg televíziós produkciókon dolgozott, nem tökéletes, de így is lehet benne élvezetet találni. A kevés szereplős, zárt szituációs kamaradámaként funkcionáló alkotás legnagyobb hibája, hogy nem tudja eldönteni, hogy egy kemény thriller vagy bűnügyi vígjáték legyen. Hiszen egy bankrablás mindig vérre menő helyzet, de ha az összes szereplő ilyen vagy olyan módon ismeri egymást, akkor az embernek sokkal inkább az lesz az érzése, hogy egy brazil/kolumbiai szappanopera legújabb epizódjába csöppent bele.
Ezt bizonyítja, hogy a komoly szituációkat esetenként popkultúrális utalásokkal teli jelenetek váltják, miközben mindenki célja, hogy saját maga számára szerezze meg a nagy lóvét. A dialógusok néha követhetetlenül gyorsan peregnek, így nem árt odafigyelni, hogy világos legyen a karaktereket összefűző kapcsolatrendszer. Persze egy elsőfilmes rendezőtől nem lehet Tarantino-féle (Szűcs Dóra szemmel láthatóan a Kutyaszorítóban című klasszikust vette inspirációnak) mélységeket várni, ugyanakkor a szkriptet még így is korrektnek lehet mondani, szigorúan magyar mércével számítva. Lehet mondani, hogy van feszültség, a váltások megfelelőek, de a legnagyobb kérdésre a Patthelyzet sajnálatos módon nem ad választ.
A dialógusok gyengeségeit azonban részben orvosolják a szereplők, akik közül egyértelműen Kálloy Molnár Péter viszi el a pálmát a nagyképű, hatalommániás bankigazgatót megszemélyesítve. Igaz, a karakterek egyikről sem lehet kijelenteni, hogy kifejezetten pozitív figura lenne, még a film végén feltűnő rendőrnőről sem, de általánosságban kijelenthető, hogy saját határaikon belül mind jól teljesítenek.
A Patthelyzet producere egy interjúban kijelentette, hogy a mozi görbe tükröt próbál állítani a pénzhajhász társadalom elé. Nos, ez a görbe tükör csak részben lett görbe, ugyanakkor az látszik, hogy Szűcs Dóra a büdzsé és a kétszemélyes forgatókönyv határain belül megpróbálta a lehető legjobban elvégezni a feladatát. A lelkesedés látszik, de még kell egy kis gyakorlás ahhoz, hogy beérjen az a munka, amit a fiatal hölgy ezzel az alkotással elkezdett. Mindenesetre a mozis pangás idején csak örülni lehet annak, hogy egy új magyar film is a vásznakra került.
