Jason, ha otthon van, folyamatosan csak veszekedő szüleit hallgatja, ezért többnyire inkább nincs otthon. Megoldás a problémára, hogy haverja, Colin, szívesen látja őt, ahogy teljes családja is, avagy a kissé szeleburdi apa, a fiús nővér, valamint a csak egy cseppet alkoholista “pótanyuka”, vagyis az aktuális barátnő, Lisa, aki a gyerekekkel csak annyit foglalkozik, amennyit szükséges, majd inkább a pohár fenekére néz. Persze az ötösfogatban mindenki laza, mindenki csípőből és séróból vágja a frappáns egysorosokat, amik mintha csak egy vízipipa csövéből füstölögnének elő, így indul neki a díszes kompánia az erdőben bérelt háznak, amely elvágva a külvilágtól, a semmi közepén található.
Gyerekek, kész a vacsi!
Vagyis csak gondolnánk, hogy a közelben senki nem él, elvégre nem sokkal messzebb áll egy másik család háza, ahol az útszéli csehóból már ismert milf fogadja a bepiált idegeneket, hogy utána elhunyt, majd zombiként visszatért családtagjainak szervírozza őket. Jasonék pont egy ilyen tálalást figyelnek ki, mikor édeshármast sejtve a nő után kutatnak, azután, mintha mi sem lenne természetesebb, teljesen retardált módon hívják fel magukra a figyelmet, ezzel a “családját” óvó, némileg bolond nőszemély halállistájára kerülve. Ahogyan pedig az lenni szokott, meg is indul a harc a túlélésért, mely leginkább arról szól, hogy ki tudja jobban meglepni a másikat.
Nem vicces, de véres
A horror-vígjátéknak írt Halálkunyhó (vagy Dead Shack) szerintem cseppet sem vicces. Az a fajta humor van benne, mikor teljesen idióta dolgokat mondanak egymásnak a szereplők, mindenféle gondolkodás nélkül, én pedig ilyenkor elmélkedem azon, hogy más országokban tényleg ilyen hülyék-e az emberek, vagy esetleg a forgatókönyvírók szokták betépve azt hinni, hogy az átlagember is így kommunikál… vagy a rosszabb eset: csak a mi horroron, videojátékon, black metalon szocializálódott társaságunk nem jutott el arra a fejlettségi szintre, ahol ezeket a dialógusokat igazán értékelni kéne? Szóval elég idióta a társaság, de ez még nem humorforrás, inkább irritáló, ahogy a kidolgozatlan karakterek és események összessége is az.
A szereplők egyik háztól mennek a másikig (a pofonért), hirtelen leszámolnak egymással, aztán vége is a sztorinak. Legalább véres a dolog, az operatőri munka rendben van, plusz nem is túl hosszú a film, de nagyjából ennyi a pozitívumok listája. A koncepció egyébként nem rossz, ezt az egészet rövidebb formában és kicsit kidolgozottabb forgatókönyvvel el tudtam volna képzelni egy antológiában, 20-40 perces változatban, ahol legalább nem kellett volna hosszú perceket eltölteni az erdő és az úton guruló autó felvételeivel. De az alkotók legalább kiaknázták az operatórben rejlő lehetőségeket. Azért ez is valami. Szóval a Halálkunyhó nem igazán jó film, de legalább nem is túl hosszú, véresebb pillanatai pedig némi megnyugvást hoznak a blőd karakterek és párbeszédek után. Ennyi az érdeme, avagy, ha nincs jobb, megéri az esti időt, amit rászán az ember, de többet sajnos nem.
