A Netflixnek szemlátomást bejött a saját akciófilmek gyártása, hiszen mostanában gyakorlatilag pár havonta menetrendszerűen jelentkeznek valami ilyen alkotással. Áprilisban ott volt például a Tyler Rake: A kimenekítés, amit július közepén A halhatatlan gárda követett, nemrég pedig befutott a Project Power: A por ereje is, ami egy nagyon érdekes alapötletből indul ki: vajon mi lenne, ha egy kapszulát lenyelve bárki szuperhőssé válhatna öt percig? Izgalmas elképzelés, amiből sok mindent ki lehet hozni, lássuk hát, a Netflixnek mit sikerült!
A drog az rossz, értem?
A Project Power háttértörténete szerint egy rejtélyes szervezet kifejlesztett valamilyen speciális, egyszerűen csak Powernek, azaz Erőnek hívott drogot, melyet lenyelve öt percig bárkinek szuperképességei lesznek. Hogy mi ez a képesség, az egyénenként változó és teljesen véletlenszerű, így van, aki golyóállóvá változik, míg mások kaméleon módjára beleolvadnak a környezetükbe. Nem árt azonban vigyázni: mint minden drogot, a Powert is túl lehet adagolni, ebben az esetben pedig a tulajdon szuperereje végez az emberrel.
Az alapötlet tehát nagyon ütős, és számtalan izgalmas kérdést felvet, azonban az alkotók végül nem igazán tudtak élni ezzel a lehetőséggel, és egy teljesen egyszerű, teljesen átlagos, esetleg annál kicsit gyengébb akciófilmet kerekítettek a Project Powerből. A forgatókönyv sajnos nem igazán megy bele például az olyan kérdésekbe, hogy mihez kezdenek az átlagemberek a droggal, ha esetleg hozzájutnak, mennyire lesznek tőle függők, vagy mi történik, ha valamilyen más anyag is dolgozik még abban, aki hirtelen szuperhőssé válik.
Persze ez nem mindenképpen baj, hiszen az akciófilmeket nem feltétlen az izgalmas és csavaros történetükért nézzük, de azért így is sokkal jobb lehetett volna az egész produkció, ha a készítők egy kicsit jobban belemennek az alapötletből eredő izgalmas kérdésekbe. Továbbá a ritmussal is akad egy kis probléma: a Project Power forgatókönyve nem igazán tud felpörögni, sőt helyenként kifejezetten vontatottnak érződik, és emiatt az embernek szinte végig az az érzése van, hogy ez a film jó 20 perccel hosszabb lett a kelleténél.
A hatalom fáj
A sztoriban lapuló potenciál kvázi elvesztegetése pedig azért is érződik kihagyott ziccernek, mert amúgy a Project Power kifejezetten kreatívan áll az egyes szupererőkhöz. Igaz, hogy a képességek maguk nem túl eredetiek (van itt az öngyulladástól kezdve a láthatatlanságig minden), azonban az, ahogy megjelennek a képernyőn, már annál izgalmasabb. Ha például valaki golyóálló, attól még ugyanúgy a földre kerül a töltény erejétől, ha meglövik, aki pedig lángolni kezd a drog hatására, az bizony magát és a környezetét is keményen megégeti.
Ennek kapcsán érdemes azt is megjegyezni, hogy a Project Power néhol igen látványos, főleg, ha a szupererőkről van szó: a lángolástól kezdve a bőrön átütő csonttüskéken át egészen a legkülönfélébb mutációkig, a film vizuálisan nagyon jól mutatja be az egyes szuperképességeket. Ebből a szempontból külön érdemes megemlíteni a végső leszámolást, amiről bármiféle spoiler nélkül talán annyit lehet elmondani, hogy ugyan rövidre, cserébe viszont piszok látványosra sikeredett.
Hétköznapi szuperhősök
Ami a színészeket illeti, a Netflixnek két nagy nevet is sikerült szereznie a filmhez Jamie Foxx és Joseph Gordon-Levitt képében, és a két színész alakítására nem is lehet panasz, azonban a karaktereik sajnos nem sikerültek túl izgalmasra, így nincs is nagyon miből dolgozniuk. Ezen pedig az sem segít, hogy a párbeszédek színvonala általában valahol az elmegy és a bűnrossz között ingadozik, felütve néha egy-egy nagy életigazságnak eladott közhellyel, illetve a film közepe felé egy némiképp indokolatlanul megjelenő rendszerellenes monológgal.
Amire viszont egyáltalán nem lehet panasz, az a Project Power technikai oldala. Ahogy korábban már említettük, az egyes szupererők nagyon jól néznek ki, de ezen túl is kapunk majd izgalmas helyszíneket és szép képeket. Az pedig külön dicséretes, hogy bár a Project Power New Orleansban játszódik, nem ragad le annak francia negyedénél, így a kikötővárosnak egy olyan kicsit lepusztult, de mindenképp színes és élettel teli részét is megismerhetjük, amit nem látni olyan sokszor a filmvásznon.
Ettől még nem leszel Superman
Mindent összevetve a Project Power elég gyenge film lett, ami már azért is szomorú, mert amúgy az alapkoncepciója sok érdekes kérdést felvet, csak sajnos a jelek szerint az alkotók ezekkel nem akartak foglalkozni. Épp ezért a Project Power egy ritmustalan, átlagos akciófilm lett, igen látványos szupererőkkel és szép helyszínekkel, de ezen túl olyan sok pozitívumot nem lehet róla mondani. Így csak azoknak érheti meg végignézni, akiknek felkeltette az érdeklődését az alapötlet, és nem bánják, ha annyira nincs kibontva ez a szupererő mint drog vonal, mindenki más jobban jár valami másik akciófilmmel.
