A zárt helyszínen, kevés szereplővel, rövid időtartam alatt játszódó filmek kedvelői számára igazi csemege érkezik csütörtökön a hazai mozikba. A Szenvedélyes szomszédok című spanyol romantikus vígjáték – ezúttal a műfaji címke ne ijesszen el senkit – két pár ártalmatlannak induló, aztán véresen őszinte témákra evező, szókimondó estéjét örökíti meg. Vicces, egyben felszabadító erejű szópárbajt látunk egy extravagáns és egy kommerszebb elképzeléseket valló duótól. Legalábbis ha a komikus oldaláról nézzük a dolgot. Valójában a házigazdák elhidegült házassága kerül a legnagyobb próbatétel elé a kevesebb mint másfél órás mű során, amikor egy ereje teljében lévő pár feszült szituációkba, kellemetlen beszélgetésekbe rántja bele őket. Kicsit hasonlít Cesc Gay (Truman) rendezése a néhány éve számtalan európai, köztük a BÚÉK révén magyar remake-et is kapó olasz Teljesen idegenekre. Ott több csavart és árnyaltabb karakterrajzokat láttunk, de a Szenvedélyes szomszédok is szórakoztató mű, ami ügyesen tapint rá egy jellegzetes párkapcsolati problémára. Egész pontosan a hétköznapokba, munkájukba beleszürkült, régi lendületüket és szenvedélyeiket elveszítő, egyre rigolyásabb középkorú szülők, mára egymás mellett, de nem igazán együtt élő házastársak toposza kerül elő. Azért is érdemes megnézni ezt a történetet, mert hőseink elérik az abszolút holtpontot, hogy aztán kiderüljön, hogy milyen morális-érzelmi értéke lehet két ember kapcsolatának, még ha az teljesen meg is fakult az évtizedek során.
(A képek forrása: Port)
A film elsősorban a néhol szellemes, máskor élesen tabudöntő humorra épít. Elmés beszólások, csípős megjegyzések és sok buja poén keretezi Cesc Gay színpadi előadásokat idéző rendezését. Főként a szolid ötvenes házasok és a szexuálisan túlfűtött, kivételesen szabad szellemű fiatal pár kontrasztja szolgáltatja a viccek forrását. Ugyanakkor ez az ellenpontozó dramaturgia idővel monotonná válik. A hétköznapokban többé-kevésbé tabunak számító erotikus témák harsány megidézése önmagában hosszú távon egyre kevésbé szórakoztatnak egy felnőtt, érett embert. Alapvető probléma az is, hogy bár helyén vannak a karakterek, eléggé egyszerűek. Mind a négyük stílusa, humora nagyon könnyedén körvonalazható, és ezáltal kiszámíthatóvá válnak párbeszédeik, előre sejteni lehet, hogy milyen formában érkezik majd a replika a szemben álló fél részéről. Az önismétlő sorok által egy óra elteltével fárasztóvá válik egyik-másik figura folyamatos cinizmusa vagy épp gátlástalansága, mert nem tudja semmilyen irányban előremozdítani a cselekményt. Szerencsére ahogy a dialógusok fokozatosan elszürkülnek, úgy kerülnek előtérbe a súlyos drámai pillanatok. Végül szép és megható zárlattal köszönünk el hőseinktől. Összességében kissé egyszerű, nem egységes színvonalon mozgó párbeszédekre épülő, de többnyire vicces és tanulságos párkapcsolati filmet látunk. A téma kedvelőinek mindenképp ajánlott alkotás.
