Az Éhezők viadala sikerét követően mondjuk úgy, hogy elapadt azoknak a fiatalfelnőtteket célzó könyvsorozatoknak a tengere, amiket Hollywood könnyűszerrel adaptálhatna. Ha eltekintünk a kisebb megjelenésektől, akkor mondhatjuk, hogy a zsáner utolsó bástyája az A beavatott széria volt, ami filmes tekintetben akkora bukása lett, hogy az utolsó részt végül be sem mutatták. (A helyét egy készülő tévé sorozat vette át.) Cirka 2015-2016 óta a filmiparban egy nagy űr tátong, amit a young-adult műfaj hagyott maga után. Ezt a hiányosságot hivatott betölteni a Sötét elmék, ami minőségileg pontosan azt hozza, mint amire számítottunk.
Az alapok
A Sötét elmék egy nem kevesebb, mint 5 kötetes könyvsorozat Alexandra Bracken tollából. Széria első kötete 2012-ben jelent meg, vagyis abban az időszakban, amikor a fent említett Éhezők viadala és A beavatott best-sellerekké váltak. Kár is lenne tagadni ennek a két szériának a Sötét elmékre gyakorolt hatását, mivel elég liberálisan ugyan, de történtileg bőséggel merítkezik belőlük.
A sztori szerint a Földön kitör egy járvány, amely csakis a 18 év alatti fiatalokat támadja. Az esetek túlnyomó többségében azok, akik megfertőződnek a vírussal holttan végzik, akik pedig túlélik azt mind szupererőre tesznek szert. A kormány igyekszik gyógymódot találni a különös jelenségre, ezért összegyűjtenek minden életben maradt gyereket, és táborokba küldik őket, hogy részesei legyenek a gyógy-programnak – legalább is a szülők így tudják. A valóságban azonban a túlélőket képességeik szerint színekkel jelölt csoportban elkülönítik, és fizikai munkára fogják őket, azokat pedig akiket veszélyesnek ítélnek eltesznek lábalól.
A történet főszereplője, a kezdetben 10 éves Ruby egyike a legveszélyesebbnek kikiáltott, vagyis narancssárga jelzésű túlélőknek, azonban erejének köszönhetően megmásítja a vizsgálati eredményeket, és besoroltatja magát a zöldek, vagyis ártalmatlan, de okos gyerekek közé. Telik-múlik az idő, majd egy napon kitudódik Ruby titka, és rettegni kezd. Egy segítőkész doktornéninek köszönhetően megszökik a táborból, később pedig ismét felhúzza a nyúlcipőt, mert rossz érzése támad az önfeláldozó orvos és annak segítője kapcsán. A véletlen összehozza 3 gyerekkel, akikkel összeverődve folytatja útját. Céljuk annak a mesébe illő, tökéletes tábornak a megtalálása, ahol a fiatalok békésen együtt élhetnek, és nem kell a felnőttektől tartaniuk.
Mert egy család vagyunk
Ha megengedtek pár személyes megjegyzést, akkor elmondom, hogy felemás gondolatokkal távoztam a filmről. Elvárások nélkül, az izgalom teljes hiányában ültem be a Sötét elmékre, mivel az előzetesek alapján egy totálisan átlagos tini-filmre számítottam. Ebből kifolyólag meglepett, hogy a nyitány kellően erősre sikeredett. Na, nem arról van szó, hogy Sötét elmék a műfaj legjobb kezdését teszi le az asztalra, de kiküszöböl egy olyan súlyos hibát, amit sok hasonló kaliberű film elkövet, vagyis, hogy a dialógusokon keresztül akar mesélni, ahelyett, hogy képi elemekkel mondaná el a történetet. Később pedig az akciófilmek heppjét kerüli ki azzal, hogy lassít a tempón, és hagyja a nézőt (és vele együtt a karaktereket) egy szusszanásnyi szünetet tartani. Ezt az időt kihasználja arra, hogy építse a szereplők jellemét és a köztük lévő kapcsot, ami még úgy is dicséretes munka, hogy a fókuszban lévő szerelmi szál gyenge lábakon áll.
Nagyjából ennyi lenne, amit a Sötét elmék javára lehet írni, mivel a fent említett elemek a film végére elvesznek. A párbeszédek szájbarágóssá, helyenként kínossá válnak, a karakterépítést átveszi az „akció”, és összképre végtelenül középszerűvé válik köszönhetően azoknak a történeti csavaroknak, amiket mérföldekkel előre láthatunk. Sajnos a Sötét elmék egy olyan alkotásra sikeredett, aminek kezdeti jópontjait aláássa a film végső egyharmada, ezért csak azoknak merjük ajánlani, akik az előzetes alapján úgy gondolják, hogy tetszeni fog nekik a film.
5/10 - Középszerű
