Az Éhezők viadala az utóbbi évek legnépszerűbb és legsikeresebb könyvsorozata, mely megjelenése óta fiatalabb és idősebb emberek millióinak szolgáltat beszédtémát. Disztópikus, diktatórikus világát nem lehet nem összehasonlítani Takami Kósun Battle Royale című művével, és persze az a legnagyobb vád az Éhezők viadalával kapcsolatban, hogy Collins az alapötletet a japán szerzőtől lopta. Jó, de akkor mi a helyzet Stephen King Menekülő emberével, illetve az abból készült filmmel?
Suzanne Collins világa azonban jóval életszerűbb képet fest a távol-keleti szerzőénél, egyszerűen azért, mert a diktatúra működését is bemutatja, méghozzá közvetlenül a főszereplő, Katniss szemszögén keresztül. Az Éhezők viadala első kiadása 2008-ban jelent meg, a könyvből készült filmadaptációt pedig – hosszas előkészítés után – 2012-ben mutatták be. Gary Ross nagyszerű munkát végzett, azzal pedig, hogy Snow elnök nézőpontján át is láttatta a dolgokat, egy újabb réteget adott a filmnek, elvégre az ember bepillantást nyert a diktatúra kulisszatitkaiba. A rendezőváltás után Francis Lawrence ismét egy nagyon jó filmet készített a Futótűzzel, mely az összesített bevételi adatokon is látszódott, és tovább bővítette a franchise amúgy sem aprócska világát.
A harmadik, Kiválasztott című kötetből készült film a most dívó trendnek megfelelően kettőbe lett vágva, hogy ezáltal minél teljesebben mutathassák be a forradalmat (és persze kétszer is eladhassák a mozijegyet), melynek arcává Katnisst választották ki, aki már az első részben szembeszállt a Kapitólium akaratával, az éjfürttel való játékkal. Az eddig megjelent magyar kritikák nagy többsége alaposan lehúzta az új filmet, néha ostoba párbeszédei és az ezer éve húzódó szerelmi háromszöge miatt. Francis Lawrence rendező hűen adaptálta a könyvet, a keze tehát kötött volt, az pedig, hogy a szikra valóban forradalmi lesz-e, majd csak jövőre derül ki. A Kiválasztott első fejezete ugyanis lassan pörög fel, bevezetőként funkcionál az igazi eseményhullámot jelentő második részhez. A helyszínek sokkal szűkebbek, mint korábban, és kevesebb is van belőlük, a 13. körzet bunkerrendszerén kívül a nyolcadik és a tizenkettedik kapott szerepet egy-egy rövid jelenetsor erejéig, illetve az elmaradhatatlan Kapitólium. Főleg képernyők előtt játszódik a cselekmény, a propaganda (Futótűz) és a háborús ellenpropaganda (Kiválasztott) eszközeit mutatva be így. Unalmas? Nem! Akció így is akad a filmben, igaz sokkal kevesebb, mint az előző két részben összesen. Ezek a jelenetek azonban mindig a megfelelő pillanatban lökik tovább az amúgy lassabb cselekményt. A kissé csökkentett tempójú forgatókönyv ellenére azonban nem éreztem azt, hogy még mindig várni kell egy történésre: amikor először ránéztem az órámra, már nyolcvan perc eltelt…
Az egyébként tagadhatatlan, hogy a kevés helyszín és akció ellenére a film most is remekül fest. Vannak benne olyan momentumok, amelyek csak a nagyon figyelmes nézőknek tűnnek fel, illetve egy jelenetnek olyan erős érzelmi töltete van, hogy már csak a miatt megéri megnézni a Kiválasztottat. Üt, de nagyot. Igaz ugyan, hogy hosszú a film, és tényleg vannak benne felesleges jelenetek, de 140 percben nem biztos, hogy ki lehetett volna bontani a fecsegőposzátát, és bemutatni a Kapitólium elleni teljes hadjáratot. Akadnak a filmben logikátlan, sőt nevetségesnek tűnő jelenetek (robbanó nyíl vs. bombázó), de ezek a könyvek ismeretében mégis működnek – más kérdés, hogy a trilógiát nem olvasók sokszor vakarják majd a fejüket miattuk.
Gyakran mondják a szakértők, a film önálló műfaj, önmagában is érthetőnek kell lennie, az alapul szolgáló könyvek ismerete nélkül is. Erre csak egy válaszom van: Harry Potter. Rowling műve történetírás szempontjából jóval bonyolultabb Collins trilógiájához képest. A Harry Potter filmek rendezői pont abban hibáztak óriásit, hogy a könyvekben lévő hosszú magyarázatokat, melyek a legfontosabb kérdésekre adtak választ, egyszerűen kihagyták a filmből, vagy éppen leredukálták pár mondatra. Emiatt a néző csak ült a székében a film végén felhúzott szemöldökkel: most mi is van? Ez a Kiválasztott esetében nem így van, a három film azok számára is érthető, akik nem olvasták a regényeket.
Jennifer Lawrence ismét kiemelkedően hozza a poszt-traumatikus sokktól szenvedő, majd ismét mások játékszerévé váló lány karakterét, de most kivételesen Liam Hemsworth áll mellette Peeta Mellark (Josh Hutcherson) helyett. Julienne Moore Alma Coin szerepében jó alakítást nyújt, Snow elnök karakterét hozza pepitában. Sajnos azonban a többi új szereplő közel sem kap akkora szerepet mint amekkorát megérdemelnének. Kár, pedig Natalie Dormer (Cressida, Katniss tévéstábjának vezetője) irtó dögös a felnyírt hajával és a tetkójával. Haymitch, Effie Trinket, és a többiek is inkább csak élő díszletként szolgálnak Katniss mellett.
Az éhezők viadala: A kiválasztott első része nem tökéletes alkotás, de közel sem annyira rossz film, mint ahogy egyes bloggerek és újságírók be akarják állítani. Egy könyvhű adaptáció, melyből jól átjön a diktatúra természete, noha a forradalomra még várni kell. Hogy a kettévágás rosszat tett-e filmnek, ahogy mindenki állítja? Nem lehet egyértelműen eldönteni. Erre mindenkinek magának kell felelnie. Én élveztem a filmet. Érdemes megnézni, nemcsak a rajongóknak, de azoknak is, akik szeretik az olyan témájú filmeket, amelyekben egy diktatórikus rendszer működését vizsgálják.
8,3
