[Filmkritika] Csillagok között

Az tagadhatatlan, hogy a 2014-es esztendő a sci-fik éve volt: Holnap határa, Transzcendens, Galaxis őrzői, és novemberre befutott a Csillagok között is, nehogy már az ünnepek előtt világmegmentés nélkül maradjunk. Persze egyik említett filmet sem várta annyira a közönség, mint Christopher Nolan produkcióját, amivel a kultstátuszból mainstream magasságokba emelkedett rendező immár másodszor kopogtat be a tudományos fantasztikum mostanság újra népszerűvé vált ajtaján. Mit kopogtat, dörömböl! Olyan vehemenciával, hogy a néző a Csillagok között több mint 160 perce alatt még azt is elfelejti, hogy már több mint két órája egy kényelmetlen moziszékben rostokol, a kukorica és az üdítő a film első húsz percében elfogyott, az a Matthew McConaughey pedig, aki pár éve a romantikus komédiák barnított testű füves szörfkirálya volt, sokadszorra zokog a vásznon olyan őszinteséggel, hogy legszívesebben Oscar-szobrokkal dobálnánk a képet.

Talán nem meglepő kijelentés, hogy a Csillagok között egy roppant erős film, amiről nehéz spoilermentesen írni (azért én megpróbálom), és közben nem folyamatosan ömlengeni. Az ember próbál belekötni, ám nehezen talál fogást rajta, és akkor is csak olyasféle fröcsögésre telik tőle, mint hogy itt-ott túl érzelmes a film, vagy épp zavaróan szájbarágósak a tudományos magyarázatok, annak ellenére, hogy más, a cselekménnyel kapcsolatos információkat a forgatókönyv inkább csak sejtet, semmint kibont. Ezek az apró negatívumok viszont egyáltalán nem zavaróak, ugyanis a Csillagok között kerek egészként, egyben fogyasztva tökéletesen működik, és különösen akkor üt, ha nem tudjuk, pontosan mit is várjunk tőle (mármint az előzetesekben már teljesen nyilvánvalóvá tett alapkonfliktuson kívül, ugye). Ha mindenképpen kötekedni akarok, akkor egyedül az utolsó nagy kiszámítható voltát tudom előcitálni az élménytenger mélyéről, ez azonban szintén megbocsátható hiba, mert a nyilvánvaló végkifejlet ellenére sem érezzük úgy a film után, hogy pocsékba ment a Nolan-féle mondanivaló, mely egyébként az eddigi legösszetettebb módon tálalt üzenet a rendezőtől.

Ez a film üzen nekünk. Azt szeretné közvetíteni számunkra, hogy a szeretetnél nincs erősebb fizikai hatás a világon, még a gravitáció és az idő sem képes felvenni vele a versenyt. Giccses? Talán az, azonban a Csillagok között tolmácsoláságban mégis üdítően új információnak tűnik az egész. A nolani szeretet-tétel bizonyításához pedig a gondosan felépített sci-fi körítés elengedhetetlen kellék: a film történetének a gerincét például egy űrutazás adja, aminek célja, hogy a történet főszereplői új bolygót keressenek a tönkrement Földön haldokló emberiség számára. Többet elárulni felesleges, a lényeg úgyis a kalandok által indukált, pszichológiai és érzelmi hullámvasutazás, amely már-már kubricki mélységekbe ereszkedve kutatja az emberi psziché határterületeit.

A legendás filmes előtt egyébként nemcsak a hangulatával és felépítésével tiszteleg a Csillagok között, hanem a látvánnyal és a zenei motívumokkal is. Ezt a filmet moziban kell megnézni, a grandiózus állóképeket és a csodaszép, de rideg, halálos helyszíneket nincs tévé, ami kellően fenyegető módon képes megjeleníteni. Szintén kubricki motívum a mesterséges intelligenciák megjelenése, illetve az ember és a világegyetem metafizikai kapcsolatának elemzése. Utóbbi persze az író Sir Arthur C. Clarke-ra ugyanúgy jellemző volt, mint a 2001: Űrodüsszeiát vászonra álmodó Kubrickre, így a film neki is adóz itt-ott, nem beszélve Nolan korábbi alkotásairól, például az Eredetről. Akárcsak a Leonardo DiCaprio főszereplésével készült alkotásban, a Csillagok közöttben is kiemelt szerep jut a személyes tárgyak kultuszának, valamint az ismeretlen és a lehetetlen közötti határvonal felkutatásának.

Mindehhez pedig erős színészi alakításokat és okos, bölcs dialógusokat kapunk, melyek végigkísérik az egész filmet. Matthew McConaughey ugyan ellopja a show-t, de Anne Hathaway vagy Matt Damon sem marad szégyenben, épp csak McConaughey karaktere, a pilótából farmerré avanzsált Cooper körül forog a sztori nagy része. Szaporíthatnám még a szót, helyette azonban azt mondom, hogy menjetek el a legközelebbi moziba és nézzétek meg a filmet, hagyva, hogy Nolan mágiája egy időn és téren átívelő utazásra invitáljon benneteket.

9/10 - Kötelező!