Nem tudom biztosan, mi ennek az oka, de újabban számos nagyvállalat a gyermekkoromat veszi célba. Tavaly megérkezett a Crash Bandicoot N. Sane Trilogy, szeptemberben jön a számomra meghatározó szerepet betöltő Spyro-trilógia remake-je, illetve a Disney legújabb élőszereplős filmje is arra készül, hogy megpengesse a szívem húrjait.
Ki gondolná, hogy az eredeti Micimackó regényeket lassan egy évszázada jelentették meg, vagyis a csekély értelmű medvebocs milliónyi kisgyereknek lehetett barátja? Akik pedig a '60-as években (vagy ezt követően) kezdtek el érdeklődni a mackó után, fokozottan ellátva érezhették magukat. A Walt Disney Productions 1961-ben megszerezte az A. A. Milne regényeinek megfilmesítéséhez szükséges jogokat, aminek eredménye az 1977-es Micimackó kalandjai című egészestés film és annak folytatásai lettek, 1988-ban pedig reggeli mesesorozat (hazánkban mesedélután) készült Micimackó legújabb kalandjaiból. A 2000-es években a történet kevesebb teret kapó szereplői, mint például Tigris és Malacka kaptak saját mozifilmet, és ez a trend ismét folytatódni látszik. Most azonban nem az állati karaktereken, hanem az embereken van a hangsúly.
Tovaszállnék, mint a méh
A történet főszereplője Micimackó legjobb barátja, Róbert Gida, akinek kései gyerekkorát és felnőttlétét mutatja be a realisztikus(abb) köntösbe bújtatott film. A sztori az után veszi fel a fonalat, hogy Róbert Gida búcsút int a Százholdas Pagonynak, mivel iskolába kell mennie, és ezért nem térhet vissza barátaihoz. Úgy hozza a sors, hogy Róbert Gidának hamar fel kell nőnie, ezért komorabb szemlélettel látja a világot, fokozatosan belefelejtkezik a mindennapok szürkeségébe, és egy jelenet erejéig még a háborút is megjárja. Na, attól azért nem kell tartani, hogy a film átnyergel egy teljesen idegen irányvonalra, ahol Micimackó a senkiföldjén átgázolva menti meg barátját, hogy aztán a végén megjelenjen a film igazi címe: Róbert Gedeon megmentése. De a komor hangulat tagadhatatlanul jelen van, mivel az egész cselekmény erre épül.
Róbert Gida egy unalmas felnőtt lett, aki egy cégnél aktatologatóként dolgozik, állásának pedig fontos része a problémamegoldás és a felelősségvállalás. Ebből fakadóan egyre kevesebb időt tölt a családjával, legfőképpen a lányát hanyagolja el, és a lazítást még csak hírből sem ismeri. Ekkor érkezik meg a segítségre szoruló Micimackó, akinek feltett szándéka, hogy megtalálja a Pagonyban elveszett barátait, akiket elragadtak az apacukák. Az út során a csacsi öreg medve a maga módján emlékezeti Róbert Gidát az élet igazán fontos dolgaira, és megtanítja, hogyan legyen jobb felnőtt azzal, hogy egy kicsit ismét gyereket csinál belőle.
Meglátogat minket a kedves és jó mackó
Ahogy fentebb írtam, a film igen komor, ami részben a fakó őszi színeknek és a dél-angliai időjárásnak köszönhető. Ezek az elemek egyrészről emlékeztetnek az 1977-es rajzfilm látványvilágára, másrészről pedig a szerzőnek állítanak emléket, aki -- mint ahogy azt már sejthetitek -- Nagy-Britaniából származik.
Habár a film részben a való életből merít ihletet, mégsem a valódi Róbert Gida életét mutatja be, hiszen azt a tavaly megjelent Viszlát, Christopher Robin már megtette. Helyette a Milne-féle fiktív karakterek történetét gondolja tovább, így bőséggel akad hely az olyan fantasztikus elemeknek, mint a Százholdas Pagony mágikusan teleportáló bejárata, a beszélő plüssfigurák, a soha el nem szálló lufi, és így tovább. Mindezek mellett a film érzelmileg is nagyobbat üt, hiszen a legtöbben valamilyen mértékben kapcsolatot ápolunk a Micimackó mesékkel vagy regényekkel, míg Milne családjáról nem féltétlenül mondható el ugyanez.
És igen, aki az előzetes alapján arra számít, hogy zsebkendőt kell vinnie a moziba, az tényleg vigyen magával egy csomaggal, mert sírás lesz a vége -- vagyis inkább a közepe. A film első fele abszolút mértékben Róbert Gidáról fog szólni (akit az az Ewan McGregor alakít, akit sokan elsősorban a Csillagok háborúja előzményfilmek Obi-Wanjaként ismernek, hogy sokunknak duplán a gyerekkorába markoljon a Barátom, Róbert Gida), és a többi emberi szereplő csak minimális mértékben lesznek a vásznon.
Az első szakasz legfőbb mozgatórugója a miértekre való válaszok keresése, ami alatt olyan kérdéseket tesz fel a film, amik elgondolkodtatják és akár önkritikussá is tehetik a nézőt. Miért változott meg Róbert Gida kapcsolata a Pagonnyal és annak lakóival? Én is felnőttem. Lehet, hogy közben olyan rideg lettem, mint ő? Ez a teljes folyamat fokozatosan építkezve, lassacskán ékelődik bele a néző fejébe, hiszen a felvetett témák mind olyanok, amiket egy átlagos felnőtt megtapasztal, és ettől lesz igazán lebilincselő és megható a film.
Csak leng, lődörög ég s föld között
A film második felében azonban Róbert Gida, illetve vele együtt a narratíva intim, emberi közelsége a háttérbe szorul. Helyét a főszereplő kislánya és egy szokványos cselekménnyel ellátott történetvezetés veszi át. Tónusukat tekintve a két vég között ég és föld a különbség, és számomra úgy érződött, mintha két különböző filmet néztem volna. Szerencsére az animált karakterek esetében a párbeszédek abszolút tökéletesen lettek megírva, ezért például Micimackó kedvessége, optimizmusa és a belőle fakadó derű elfeledteti a nézővel, hogy tíz perccel az „autósüldözés” előtt még a zsepijét szorongatva könnyezte meg az elveszett gyerekkorát. De lehet, hogy már csak a megszépült emlékek utóhatása beszél belőlem.
A film hazánkban szinkronosan kerül a mozikba. A szomorú hír az, hogy az eredeti mesék hangjai csak részben térnek vissza. Mikó István nélkül nincs Micimackó, viszont se a Tigrist alakító Bács Ferenc, sem pedig a félénk Malackát megszólaltató Földessy Margit nem álltak a mikrofon mögé. A megváltozott hangok nem csak azonnal észrevehetők, de helyenként igen furcsák is, ezért megtörik a hamisítatlan nosztalgia illúzióját.
Micimackó rajongóknak ez a film kötelező néznivaló, mivel az ismert karakterek mind tökéletesen lettek a vászonra emelve. Még a CGI állatok és plüssok kinézete és mozgása sem zavaró, Ewan McGregor egy kincs, illetve ami negatívumot fel lehetne hozni a Barátom, Róbert Gida ellen az eltörpül mindazzal szemben, amit jól csinál.
8/10 - Kiemelkedő
https://hu.wikipedia.org/wiki/Koncentr%C3%A1ci%C3%B3s_t%C3%A1bor
Ettől még undorító, ami történt a háború után itt is ott is (azért konkrétan a koncentrációs táborokra is kéne forrás, bár a japán táborok után nem lenne elképzelhetetlen, de voltak sima POW táborok bőven), de ez a számháború sem igazán jó dolog.
Ahogyan a "háborús bűnös" magyar színészek (Szeleczky Zita, Fedák Sári, Kiss Ferenc, Páger Antal, Muráti Lili stb.) egy része is szerepelhetett újra a Rákosi korszakban, de 1945-ben még a világbékére veszélyes személyek voltak.
Dachau egyébként 1949-ig működött, de pld. az Ebensee-i tábor 1945 júliusától újranyitott, hogy meddig, arról pontos adatok az Ebensee Concentration Camp Museum weboldalán sem találtam (talán az élő tárlaton van), csak azt, hogy 1949-ben még áll.
Milne is a korabeli háborús hangulat tükrében cselekedett, de szegény Wodehousenak - aki végigjárt jónéhány német börtönt a háború alatt - nem is volt választása, miután a Gestapo felkereste. Egyébként 30 évig élt emiatt száműzetésben az USA-ban.
Ettől még undorító, ami történt a háború után itt is ott is (azért konkrétan a koncentrációs táborokra is kéne forrás, bár a japán táborok után nem lenne elképzelhetetlen, de voltak sima POW táborok bőven), de ez a számháború sem igazán jó dolog.
(és most halkan köhintek egyet, mint a birka, amelynek fűszál akadt a torkán.)
Milne is a korabeli háborús hangulat tükrében cselekedett, de szegény Wodehousenak - aki végigjárt jónéhány német börtönt a háború alatt - nem is volt választása, miután a Gestapo felkereste. Egyébként 30 évig élt emiatt száműzetésben az USA-ban.