Bár az eddig csak rövidfilmekkel foglalkozó Phillip G. Carroll Jr. bemutatkozó darabja tökéletesen illeszkedne a karantén-korba, a sors különös fintoraként megelőzte azt az időszakot, amelyhez cselekménye szerint is kapcsolódna. Mert hát egyértelmű, hogy a világjárvány számos olyan élethelyzetet teremtett, melyben a friss vagy akár régebbi kapcsolatban élő párok egy fedél alá szorultak, ezzel a “lakva ismerszik meg az ember” elv mentén kitéve magukat a mélyvízbe ugrásnak. És hogy mennyire ismerjük egymást valójában? Nos, az Összezárva pontosan ezt a kérdést veti fel, egyszerre több oldalról megközelítve, de minden aspektust csak nagyon felszínesen érintve.
A nászút-fázis
Eve (Chloe Carroll – igen, az író/rendező felesége) és Tom (Jim Schubin) nagyon kedves párost alkotnak, együtt szövögetik álmaikat, melyekben Tom az írásból él, miközben Eve a regények borítóit rajzolja. Az induláshoz azonban biztos anyagi háttérre van szükség, amihez viszont nem ártana valami jól fizető projekt. A pornó helyett végül egy kísérletet választanak, melynél a doki (François Chau) a házaspárok elhidegülését tanulmányozza, ami az úgynevezett nászutas-fázist követi, szinte minden egyes esetben. Magáról a kísérletről nem sokat tudni, de Tomot és Eve-et kiválasztják, kapnak egy kis szurit, aztán egy idegen helyen ébredve hónapjaik vannak a futurisztikus környezetben, hogy kettesben összezárva még jobban elmélyedjenek kapcsolatukban.
Persze, ahogyan az sejthető, a kezdeti idill hirtelen vált át bizalmatlanságba és rettegésbe. Mert bár mindent kamerák figyelnek, Eve egy LSD-vel felturbózott estén (a drog rossz, mmmokay?) meg merne esküdni, hogy látta az egyik résztvevőt, ahogy megöli a feleségét. A doki természetesen tagadja, hogy bármilyen tragédia történt volna, miközben Tom is kételkedik barátnője épelméjűségében. És valóban, egyre inkább olyan, mintha Eve-nek megártana a bezártság. Egyre ingerlékenyebb, bizalmatlanabb. Sőt, az őket támogató asszisztens is mintha csak a kétkedésére akarna rájátszani, így Tommal szembe fordítva őt. A konfliktusok egyre gyakoribbak, egyre súlyosabbak, ahogy pedig telnek a napok, a két főszereplőben egyre kevésbé látjuk a kezdésnél megismert párocskát, hogy egymásra támadó idegenek vegyék át a helyüket.
Izgalmas kérdések és ötletek elfecsérlése
Bár az indítás picit amatőrnek és olcsónak, amolyan tévéfilmes stílusúnak tűnik, a cselekmény képes elragadni az embert. Tomék szerelme egészen hihető, az első 40-50 perc pedig sok esetben érdekes. Aztán 50-60 perc környékén érezni azt, hogy a kevesebb mint másfél órás film a koncepcióhoz képest még így is hosszabb a kelleténél, egy-két blőd jelent pedig kimondottan kiverheti a biztosítékot, ha valaki túl komolyan veszi a produkciót. Mégis, a jelzett negatívumok ellenére az Összezárva szerintem az a fajta film, amire érdemes rászánni ezt a nem is olyan sok időt. A koncepció alapjai érdekesek, számos olyan kérdés felmerül az emberben, ami kísérleten és karanténon kívül is hárborzongató válaszokat eredményezhet, emellett megmutatja azt is, milyen törékeny és illékony csoda a bizalom. Vannak olyan helyzetek a filmben, amiket követően egyszerűen nem is tudom elképzelni, hogyan lehet bárhogy túllépni, azokat feldolgozni. És hogy az egyébként kicsit tapasztalatlan, de egészen jó választásnak bizonyuló szereplőknek sikerül-e? Ez a megtekintés után derül ki, jó szórakozást!
