Minden idők egyik legikonikusabb és – közel hatvan év távlatából kijelenthetjük – legrégebb óta tartó filmszériája teljes egészében felkerült az HBO Go kínálatába. James Bond 1962-ben költözött Ian Fleming novelláiból a mozivászonra. Azóta a titkosügynök több generációt nyűgözött le szarkasztikus humorával, brit eleganciájával, valamint izgalmas kémtörténeteivel. Sokan történelmi vonatkozásai vagy a régi divattrendek felidézése miatt szeretik visszanézni a széria korábbi epizódjait. Mások kifejezetten a klasszikus részeket kedvelik, amelyekben még az eredeti szatirikus-parodisztikus koncepció érvényesül. Napjainkban persze Bond karaktere is megkérdőjeleződött a méltatlan kultúrharc közepette, Daniel Craig alakításában viszont a beleölt dollármillióknak megfelelő nívójú filmekben bizonyította időtállóságát a 007-es. (Egyedül a koronavírus üthet rajta sebet, a Nincs idő meghalni a franchise első opusza lehet, ami nem kerül mozikba.) Összeállításunkban sorra vesszük az eddig 24 epizódot és 7 Bond-színészt számláló széria alakulását, változásait.
A királynő megbízásából
Ian Fleming részben saját háborús élményeiből táplálkozva, de leginkább a brit birodalmi gondolkodást és a kémtörténeteket övező közhiedelmeket kifigurázandó írta meg novelláit. Teljesen nyilvánvaló, hogy a mindenhez értő oxfordi mintadiák, aki mellesleg rendkívül tapasztalt, hidegvérű gyilkos és a lehető legmagasabb szintű harcierőt képviseli, emellett pedig elegáns, jó ízlésű, gazdag, kivételesen jóképű és tökéletes beszélgetőpartner is, nem létezik. Ugyanez vonatkozik a szuperkütyükre és titokzatos főgonoszokra is. Bár egyes elemeik ténylegesen hidegháborús utalások voltak, a Sean Connery főszereplésével készült James Bond filmek valójában szatírák. Sok esetben teszik nyilvánvalóvá a készítők, hogy a címszereplő nagyrészt szerencséjének köszönheti a túlélést, máskor pedig egészen groteszk körülmények közepette győzi le ellenfeleit.
- A legjobb Sean Connery-vel készült epizód: Gyémántok az örökkévalóságnak
Az első részeknek – szórakoztató vénájuk mellett – akadt egy másik fontos érdemük: általuk születtek meg a modern thrillerek. Még Don Siegel és Clint Eastwood legendás művei (pl. Piszkos Harry) előtt járunk. Egyedül Hitchcock roppant szórakoztató és szintén látványosan szatirikus Észak-Északnyugatja szolgált előképként (Sean Connery sokat tanulhatott a szintén brit Cary Grant alakításából). Ilyen modern főcímeket és mai szemmel is élvezhető, gyors akciószekvenciákat előzőleg más filmekben nem lehetett látni. A Sean Connery-féle epizódok ráadásul tudtak élni a relatíve magas költségvetés nyújtotta lehetőségekkel: képeik nem csupán grandiózusak, hanem kifinomultak is. A klasszikus epizódok önálló alkotásokként is megállják a helyüket. (Itt érdemes kiemelni Ted Moore operatőr és Peter R. Hunt vágó szerepét.) Ez a nemcsak eszközeiben, de stílusában is a blockbuster szóhoz méltó szemléletmód csak a legújabb részekben jellemzi ismét a szériát.
Nagy-Britannia világhatalom
Az eredeti szatirikus élből és esztétikai nívóból engedtek sokat a későbbi Bond részek, bár a Roger Moore-érában – nem véletlenül készült hét film vele – sikerült hozzátenni a produkcióhoz. Itt még a humor sem veszett el, a szatíra helyére paródia került. A készítők célja az addigra már mindenki által ismert kémfilmes klisék karikírozása volt. Sean Connery tökéletesen cinikus sármőrt játszott, Moore-nak viszont gentlemanségben sikerült túlszárnyalnia elődjét. Persze volt ideje gyakorolni, hiszen már a megelőző évtizedet Simon Templar (Az angyal) és lord Brett Sinclair (Minden lében két kanál) bőrében töltötte. Az 1973-1985 közti filmek lényegében az ő személyére íródtak. Moore maga is elismerte, hogy tulajdonképpen sosem színészkedett, hanem ugyanazt játszotta egész karrierje során. Valami olyan történt a vásznon, mint Marilyn Monroe és Clint Eastwood egyes szerepeinél: a színész és a karakter egybeforrt és popkulturális ikonná vált. Moore járt a legközelebb Ian Fleming hamisítatlanul brit figurájához.
- A legjobb Roger Moore-ral készült epizód: A kém, aki szeretett engem
Tévúton
Nehéz megfejteni, hogy mi történt Roger Moore távozása után, de egy biztos: gyökeres változás következett a széria stílusában. Timothy Dalton színészi teljesítményére nem lehet panasz, csak éppen átfogó koncepció nem volt a vele készült filmek mögött. A hidegháború megszűntével pedig még sótlanabb, színtelenebb lett a franchise. Humor már csak elvétve jellemezte, inkább a nyolcvanas-kilencvenes években fénykorát élő akció műfaj hatása érződött az újabb epizódokon. Csakhogy a korszak vezető alkotásaihoz, a Die Hard, a 48 óra, A Beverly Hills-i zsaru, az Éjszakai rohanás vagy a Féktelenül fémjelezte vonulathoz mérten nem sok izgalmat és újdonságot rejtettek a James Bond filmek. 2020-ból visszatekintve bátran kijelenthetjük, hogy a B-kategóriába csúszott vissza ez idő tájt a széria.
- A legjobb Timothy Daltonnal készült epizód: Halálos rémületben
- A legjobb Pierce Brosnannel készült epizód: Aranyszem
James Bond visszatér
1969-ben próbálkoztak valódi drámával és politikai téttel feltölteni az Őfelsége titkosszolgálatában c. epizódot, ám az a kísérlet csúfos kudarcot vallott. Peter R. Hunt rendezése elhasalt a kasszáknál, a sármos George Lazenby pedig nem kapott több Bond-szerepet (talán jobb is, hogy Zalatnay Cini végül nem vállalta el a film főcímdalát). Az ezredforduló után azonban mintha kifejezetten a ’68-as szemlélet inspirálta Bond-filmet vették volna alapul a készítők. Nem volt alaptalan a váltás, hiszen a XXI. században a 007-es létjogosultsága is megkérdőjeleződött. A filmekben külön magyarázatot kellett adni a nyilvánvalóan parodisztikusnak szánt címszereplő szexizmusára, önteltségére és agressziójára. Az alkotók viszont álltak a feladat elébe, és új vágányra helyezték a szériát. Daniel Craig már nem az arisztokrácia szalonjaiból szalajtott szuperemberként, nem eleve mitikus karakterként kezdte újra szereplését 2006-ban. Ki kellett harcolnia 00-ás pozícióját, ill. meg kellett küzdenie saját démonjaival. És immár olyan jelenségek elhárításáért felel, amik a XXI. században valós fenyegetést jelentenek az oly törékeny globális békére. Téttel bíró, többször nézős minőségi blockbusterekben látjuk, amikhez hasonlót csak Christopher Nolan készít mostanában.
- A legjobb Daniel Craiggel készült epizód: Skyfall
A jubileumi huszonötödik részben – Léa Seydoux személyében – elsőként tér vissza a vászonra Bond-lány, miközben előrevetítették a brit titkosügynök nyugdíjazását. Ezek az elmúlt négy epizódra jellemző rendhagyó húzások, amik merészségük folytán akár még működhetnek is. A Craig-éra nem várt sikere ellenére azonban mégis úgy vélem, hogy Bond helye inkább ott van, ahova Ian Fleming és az eredeti filmek szánták. Talán nincs itt az ideje, személy szerint mégis jobban örülnék, ha Craig szerepét egy Sean Connery-t vagy Roger Moore-t idéző színész venné át, aki a széria hajóját a klasszikus vonalra kormányozná vissza. Ti kit látnátok szívesen James Bondként?
TOP 5 James Bond film:
- Gyémántok az örökkévalóságnak
- A kém, aki szeretett engem
- Tűzgolyó
- Polipka
- Skyfall
TOP 5 James Bond dal:
