Közel két hónappal ezelőtt már írtunk az HBO GO műsorai közt épppen debütált spanyol horrorsorazatról, a 30 ezüstről. Akkor, még csak egy epizóddal a hátunk mögött csupán annyit tudtunk mondani, hogy ígéretesnek tűnik a néha meghökkentő pillanatokkal és helyenként komikusan túljátszott szerepekkel operáló alkotás. Immáron nyolc résszel a hátunk mögött, valamivel bölcsebben, de még mindig fejünket vakarva állunk Alex de la Iglesia jó értelemben vett agymenése előtt.
A sorozat remekül építkezik a 8 epizód során: az első résszel beakasztja a horgot, majd az utána következő epizódokban mindig éppen annyi történik, hogy ne érezzük azt, hogy egy helyben topog a cselekmény. Ezt az érzést közvetetten is erősítik azok a jelenetek, mikor Pedraza városát elhagyjuk, és láthatjuk, amint a háttérhatalom a világ számos táján, szépen sorban gyűjti össze az áruló Júdás 30 ezüstpénzét. Aztán szép lassan fény derül arra is, amit azért sejteni lehetett: a relikviáktól elképesztő hatalmat remélnek majd magukénak tudni a háttérben munkálkodó gyíkemberek titkos egyház tagjai. Közben természetesen előkerülnek a gnosztikus evangéliumok is, melyekben Júdás nem áruló, hanem önkéntes áldozat Krisztus mártíromságában. De hogy ebből pontosan hogyan is következik az érmék ereje és pontosan milyen hatalommal is bírnak, azt jótékony homály fedi. Végső soron nem is kell tudnunk, hogy a széria deus ex machinája mit szabadítana az emberiségre, éppen elég az, hogy valami nagyon nem jó sülne ki belőle – amiből azért némi ízelítőt is kapunk a végére, bár magát a jelenetet nemigen tudtam hova tenni.
De még előtte a bejáratott horrorfilmes panelekből való építkezés – szellemidézés, gonosz iker – mellett néha mélyebb filizófiai kérdéseket boncolgató epizódok váltják egymást. Ezek látszólag összefüggéstelen mozaikjába pedig roppant ügyesen lett beleszőve a főbb szereplők karakterének kibontása: motivációik, érzelmeik tisztázása, amit pedig jellemfejlődésük (legyen az pozitív vagy negatív) és a továbblépésük követ. Okosan megírt és felépített tehát a sorozat cselekménye, mely bár helyenként szürreális, mégis konzisztens az önmaga által felépített világban. Cserébe pedig nem nézi hülyének a nézőt, kellő intelligenciát feltételez róla, nem rág mindent a szájába. Amiért már csak azért is hálás vagyok, mert így nem időznek afölött, hogy kimondatják valakivel a nyilvánvalót, inkább a cselekményre költik az egyenként 50 perc körül mozgó játékidőt. De ha már az intelligenciánál tartunk, a szereplők viszont gyakran hoznak tipikusan (“horrorfilmesen”) logikátlan, értelmetlen, és bizony olykor élettel össze nem egyeztethető döntéseket. Tipikusan az az ember benyomása, hogy mindezt csupán azért teszik az alkotók, hogy újabb bonyodalmat szőhessenek, újabb drámát építhessenek fel – ami nem feltétlenül hiba, de bizony kilóg a lóláb, főleg a vége fele.
Ennek palástolásában segítene ugye a színészi munka, ami a szinte mindig sztoikus, hihetőre megformált Vergara atyát (Eduard Fernández) leszámítva jobbára hullámzó. Na, jó, azért az egész jó felé tendál, már ami az Elena-Paco-Merche (Megan Montaner, Miguel Ángel Silvestre, Macarena Gómez) szerelmi háromszög-féleséget jellemzi. De lehet, hogy a közép-kelet-európai szememnek szokatlan csak a tipikusan déli temperamentummal megáldott, olykor túlgesztikulált színészi játék. A mellékszereplők mezőnyéből számomra a bukott angyal, “Angelo” (Cosimo Fusco) emelkedik ki toronymagasan, elképesztően jól áll neki a rá szabott szerep, amit kiválóan alakít is. De a falu bolondja, Antonio (Javier Bódalo) játéka is roppant szimpatikus. Ők ketten, bár csak mellékszereplők, jelentőségük a cselekmény szempontjából kiemelten fontos, így különösen szerencsés, hogy hiteles az alakításuk.
Nagyon aggódtam a finálé végett, hiszen az ember hajlamos egy évadot megítélni a befejezése nyomán. Az azt megelőző hét epizód során nyitva hagyott szálak egy részét ugyan elvarrják, de a kissé kapkodó befejező résszel nagyon (de tényleg nagyon) megágyaznak egy esetleges második évadnak. Személy szerint remélem, hogy lesz folytatás, amitől legalább ilyen okosan felépített cselekményt várok, mert így ugyan kaptunk befejezést, de a katarzis nekem valahogy elmaradt. Összességében kellemesen csalódtam, mert igazából nem számítottam semmire, így azt mondom: ha az első epizód tetszett, a többi is fog. A 30 ezüst mélyebb gondolatébresztői és bibliai párhuzamai miatt melegen ajánlott bárkinek, aki a horrort is szereti.
