[Sorozatkritika] Lovecraft Country 1. rész (HBO)

Lovecraft munkássága éppen elég alapot biztosít ahhoz, hogy filmek, videojátékok, írott történetek szülessenek belőle, akár direkt formában, akár inspirációs hatásként tekintve a szerző életművére. Neki hála, minthogy kedvenc íróim között tartom számon, én magam is írtam novellákat, és nagy eséllyel csak csepp vagyok a Cthulhu ébredésre váró testét rejtő tengerben, avagy biztosra vehető, hogy írók sokasága morfondírozott már a Mérhetetlen Vének borzalmas erején és hatásain, hogy azokat valamilyen formában papírra vesse. Vagy vászonra álmodja. Vagy akár elénekelje. Nem csoda hát, hogy ez a gazdag univerzum mindenféle módon beékelődik a popkultúrába, az eszközök pedig minden esetben mások. Ezen a színes palettán, Matt Ruff regényében (mely hamarosan az Agave kiadótól jelenik meg magyarul is), például a horror és a weird fiction a rasszizmussal keveredve kap egy egészen egyedi árnyalatot, méghozzá az ötvenes évek Amerikájában, ahol nem mindig egyértelmű, hogy ki a szörnyeteg, azt pedig egyelőre végképp kérdőjel zárja, hogy mindez hogyan fog kiteljesedni.

Háborúból a pokolba

Atticus Freeman a háborúból visszatérve veszi a fejébe, hogy eltűnt édesapja keresésére indul, akinek a rejtélyes Ardham megyében veszett nyoma. A fiúval tart nagybácsikája, George is, aki útikönyvet ír arról, hol vannak veszélyben vagy éppen biztonságban a feketék, illetve hozzájuk csatlakozik még Atticus gyerekkori barátja, a csinos, emellett nagyon határozott és önfejű Letitia. 

Ahogy Chicagóból elindul a hármas, szépen lassan kiszakadnak a komfortzónából, a meglehetősen nehezen megtalálható Ardham után nyomozva pedig rendre szembesülnek vele, hogy az adott korban milyen helyzetben éltek még sok helyen a feketék. Belefutnak egy erősen rasszista megyébe, ahol a nyílt utcán is simán hajtóvadászatot indítanak ellenük, majd összetalálkoznak a seriffel, aki szintén nem szívleli a fajtájukat, így csak a lehetőséget keresi, hogy fegyverrel essen neki az idegeneknek. A helyi erdőben azonban elszabadul a pokol, mikor a rend őrei a sötétben csapnak le a trióra, ugyanis ismeretlen és vérszomjas lények tűnnek fel, amik közös ellenségként kergetik a túlélőket egy menedékházba.

Fehérek és szörnyek birodalma 

Nos, sok mindent még nem lehet elmondani az első epizód alapján, pláne a regény ismerete nélkül, bár azt már egy beleolvasó alapján is látni, hogy a J. J. Abrams és Jordan Peele által menedzselt sorozat nem mindenben ragaszkodik az írott műhöz. A főszereplő családneve is más, az első percek pedig egy látványos inváziós harcban bontakoznak ki, amiket a regényrajongó Atticus képzel maga elé a Világok harca, a Mars-ciklus és Lovecraft nyomán, ami amúgy nagyon jópofa, tele van kikacsintással. Persze éppúgy, mint az egész epizód, melyben Lovecraft világa a legerősebb, ami persze nem véletlen.

Lovecraft kapcsán nem túlzás azt mondani, hogy az elmúlt évszázad talán legjelentősebb hatású alkotója, aki a horror és a weird fiction keretein belül több generáció munkásságát határozta meg, egyben pedig a zsáner későbbi alakulását is. Nem véletlen, hogy számos társasjáték, videojáték és film inspirálódott általa, avagy a téma nagyszerű, amihez a Lovecraft Country nyúl, de azt már nem tudom biztosra mondani, hogy jó irányból közelíti-e meg a kérdést.

Mármint persze, a rasszizmus az ötvenes években jelentős volt, ezt kiválóan mutatja a sorozat kezdése, ám hogy mennyire illik ez a kozmikus horrorhoz, azt még például nem tudom megválaszolni. Ráadásul két dolog is fura ebben a mixben. Az egyik az maga Lovecraft személye, aki köztudottan szélsőségesen gondolkodott, de nemcsak faji kérdésekben, hanem úgy általánosságban. Ilyen szempontból például ez a párosítás akár rosszul is elsülhet, merthogy idegen az alapvetéstől, ami Lovecraft és munkássága terén érhető el. Másfelől már az első epizód is tocsog a vérben és a látványos támadásokban, pedig csak egy órás tartalomról és felvezetésről beszélünk, ami szerintem szintén idegen egy kicsit a lovecrafti hagyományoktól és hagyatéktól. 

Maga az általános minőség kifejezetten jó, avagy a színészekre egyelőre nem lehet panasz, ahogy a fényképezésre, ritmusra és hangulatra sem, ráadásul időnként a feszültség is kézzel tapintható. Éppen ezért érdekel, hogy a hetente érkező epizódokban összeálló történet mennyire megy el propagandába (ehhez kiváló időzítéssel startolt el a BLM időszakában) vagy horrorba, hogy az emberi dráma mennyire lesz erős benne, illetve a lovecrafti szál mennyire teljesedik ki. Mert oké, persze, ez nem egy hivatalos Lovecraft-mű, amin számon lehet kérni az íróra jellemző apróságokat, de ha már a nevével lett eladva a sztori, akkor azt talán joggal várom el, hogy legyen is némi köze a stílushoz és elemekhez. Éppen ezért a sorozat már most mindenkinek nyugodtan ajánlható, akit érdekel az ötvenes évek, a rasszista Amerika témája némi horrorral megfűszerezve, de aki kifejezetten Lovecraft-rajongó, illetve a szerző munkásságát szeretné a képernyőn látni, még ha csak egy tiszteletadás formájában is, az inkább várjon, hogy mi kerekedik vissza ebből az egészből, és milyen visszajelzések születnek a befejezést követően.