A Dark alighanem az elmúlt évek egyik legkedveltebb sorozata, és nem is alaptalanul: a Netflixen található széria nagyon érdekes és kreatív módon nyúlt az időutazás témájához (bővebben lásd cikkünket), mikor pedig az ember már azt hitte volna, hogy nagyjából sikerült kibogoznia a különböző idősíkokon keresztül húzódó szálakat, a sztorija mindig tartogatott valami új csavart. Most pedig befutott a sorozat harmadik, egyben utolsó évada, de egyáltalán le lehet kielégítően zárni egy ilyen kacifántos sztorit? A válasz röviden: de még mennyire! Lássuk is, hogyan!
Figyelem! A kritika a Dark első két évadára vonatkozó spoilereket tartalmaz, ennek tudatában olvassatok tovább!
Kezdet és vég
A Dark története egy Winden nevű fiktív német kisvárosba kalauzol el minket, ami egy folyamatosan ismétlődő időhurokba ragadt és egyben időutazók csatatereként is szolgál: a Sic Mundus nevű szervezet azért küzd, hogy fenntartsa a hurkot, míg néhány független időutazó inkább megtörné azt. Ez a felállás már önmagában is elég kacifántos, a készítők azonban a második évad végén tovább bonyolítottak mindent, mikor felfedték, hogy nemcsak különböző idősíkok, hanem különböző valóságok is léteznek, melyek ugyanolyan szervesen összefonódnak, mint a múlt, a jelen és a jövő.
A harmadik és egyben utolsó évad ennek megfelelően még szövevényesebb, mint az első kettő volt, hiszen a rengeteg különböző idősík mellé bejön egy teljesen másik világ is, ami nagyjából ismerős, de azért sok apróságban eltér a Dark eddig megismert valóságától. Ebben az új világban például Helgének nem a füle, hanem a szeme sérült meg anno, Ulrich pedig továbbra is csalja a feleségét, de most mással. Elsősorban ilyesmikre kell gondolni.
Ez a recept pedig megdöbbentően jól működik. Bevallom, én nagyon féltem, hogy az alkotók túl nagy terhet vesznek a nyakukba azzal, hogy az utolsó, mindent lezáró szezonra behoznak egy teljesen új világot, a végeredmény azonban szerencsére alaposan megcáfolt. Az alternatív világok nemhogy ütnék, hanem remekül kiegészítik az időutazás koncepcióját, ráadásul segítségükkel a készítőknek sikerült néhány igen meglepő (de abszolút logikusan felvezetett) csavart is vinni a harmadik évadba, aminek így az első kettőhöz hasonlóan kellemesen kiszámíthatatlan lett a sztorija.
Ugyanakkor az új világ és az új szereplők egyben azt is jelentik, hogy még jobban figyelnünk kell arra, ami a képernyőn történik, hiszen most már nemcsak a korszak, hanem a valóság is folyton váltakozik. A készítők azért persze próbálják mindig jelezni, hogy hol járunk (a windeni barlang bejárata például a két valóságban és az összes idősíkban máshogy néz ki), de a fonalat így is könnyű elveszíteni, ha nem figyel az ember.
A történet, aminek nincs lezárása?
Mivel egy igen csavaros sztorit zár le, ezért történetvezetés szempontjából a Dark harmadik évadának alaposan fel lett adva a lecke, amit abszolút sikerrel vett. Az utolsó szezon lényegében választ ad az összes fontos kérdésre, ami csak felmerült az eddigiek folyamán: megtudjuk például, hogy ki és miért alapította a Sic Mundust, ahogy arra is fény derül, pontosan mi minden történt 2020. június 27. és a korábban már látott 2052-es idősík eseményei között.
A fontosabb szereplők története szintén mind lezárul az évad folyamán. És bár ezek a lezárások néha kicsit elsietettnek vagy épp megúszósnak érződnek (igaz, főleg a jelentéktelenebb karakterek körében), azért így is elmondható, hogy a forgatókönyv írói senkit nem hagytak lógni a levegőben, mindenki sorsára fény derül, még ha csak egy rövid jelenet erejéig is.
A harmadik évad tehát lezárásként is abszolút megállja a helyét, nem szabad azonban összekeverni egy sima befejezéssel. Mint fentebb is említettem, a történetben ezúttal is akad néhány igen kellemes csavar, az pedig külön parádés, ahogy a készítők az évad során végig zárják le a sorsokat és magyarázzák az események hátterét, de közben azért arra is van idejük, hogy vigyék előre a sztorit, gyakorlatilag az utolsó pillanatig bővítve és színesítve a Dark univerzumát.
Német precizitás
Ami a harmadik évad technikai oldalát illeti, az egyszerűen remek lett, pont úgy, mint az első két évad esetében. A színészi játék kifogástalan, maga a sorozat pedig továbbra is nagyon szép és nagyon ötletes képekkel dolgozik. A Windent körülölelő erdő, az atomerőmű minden és mindenki fölé magasodó hűtőtornya vagy épp a semmi közepén álló buszmegálló lélegzetelállítóan szép tud lenni, az pedig, ahogy a különböző valóságok színvilágát kezelik, szintén nagyon érdekes.
Az egymástól eltérő időszakok jelmezeire és díszleteire sem lehet semmi panasz: az ember simán elhiszi, hogy 1953-ban vagy épp 1986-ban pont úgy nézett ki Németország, ahogy a Dark bemutatja, és a 2020 utáni, posztapokaliptikus állapotok is rendkívül jól lettek megjelenítve. Ezen a téren egyedül talán az évad vége felé inog meg egy kicsit a minőség: spoilerezés nélkül nehéz körülírni a jelenséget, mindenesetre van egy jelenet, ami azért elég csúnyán néz ki, főleg az addig látott összes többi megoldáshoz képest.
Az időutazás krónikája
Mindent összevetve a Dark harmadik évada abszolút méltó lezárása a sorozatnak, mely úgy ad választ szinte az összes kérdésünkre, hogy közben újra és újra meglep minket, hol kisebb, hol nagyobb mértékben. A készítők remek érzékkel varrják el az egyes szálakat és bővítik tovább a sorozat univerzumát, míg az alternatív valóságok megjelenése nemhogy agyonvágná az időutazós koncepciót, hanem remekül kiegészíti azt. A végeredmény pedig egy olyan sorozat, amiről jó eséllyel még évekig beszélni fogunk.
Ráadásul hazánkban a Dark magyar felirattal is elérhető, így a nyelv sem lehet akadály, ha valaki el szeretne merülni ebben a nem mindennapi történetben. Valamint ezzel kapcsolatban még egy tanács: bár a szériához elérhető angol szinkron is, szerintem érdemes eredeti nyelven, németül megnézni. Akárki akármit mond, vastagon hozzátesz az élményhez, ráadásul így azt is megjegyezhetjük egy életre, hogy németül a jövő az Zukunft. Ki tudja, mikor lesz szükségünk erre a tudásra.
