Hogy A Gyűrűk Ura mellett a D&D nemcsak minden szerepjáték, de fantasy alapja is, az nem kétséges, elvégre a Dungeons & Dragons, valamint az AD&D lényegében az alapvetés, akár regényciklusokról, alvilágokról (Forgotten Realms és Drizzt Do’Urden, Dragonlance, Ravenloft), akár társasjátékokról, sőt videójátékokról beszélünk. Így kimondottan nagy felelősség lehetne egy, ebben az univerzumban játszódó mozifilm elkészítése. Lehetne. De nem az, mert az alapanyag hiába erős, olyan nagy alapművek eddig nem készültek a felhasználásával, és bár azt az alacsonyra tett lécet a John Francis Daley és Jonathan Goldstein páros sikeresen megugrotta, azért a Betyárbecsület is messze van attól, hogy alapművé váljon. No nem azért, mert rossz lenne, hiszen nem az, sőt akár a tavasz egyik legszórakoztatóbb moziélménye is lehet.
Képek forrása: IMDB, Variety, port.hu
A kudarc mesterei
A kiindulási pont adott: Edgin (Chris Pine – Wonder Woman, Star Trek) és Holga (Michelle Rodriguez – A kaptár, Halálos iramban-filmek, Machete) éppen egy börtön vendégszeretetét élvezi, de már szabadulnának, ezért Edgin beszámol élete kudarcairól, miközben próbál a döntéshozók lelkére hatni. Ő lényegében a körülmények áldozata, elvégre példás, hősi életet élt, míg szerelmét és egyben gyermeke anyját egy gonosz szervezet ki nem végezte, aminek hála csalódott a rendszerben és a bűn útjára lépett. Mármint piti tolvajként, egy szedett-vedett csapat élén, mely felsült, így ketten a dutyiba kerültek. Ám eljön a nem túl dicső szabadulás napja, azonban a hazatérőket meglepetés éri: egykori társuk, Forge (Hugh Grant – Tudhattad volna, Bridget Jones-filmek) nemcsak átvette egy város irányítását, valamint Edgin leányának nevelését, de össze is állt egy sötét varázslóval, emellett elég egyértelmű jelét adja annak is, hogy a lányt nem adja vissza, egykori bajtársait pedig nem akarja már többet látni.
Sokan itt fel is adnák, pláne, a város őreinek munkamorálja mellett, mely a fejvesztést erősen támogatja, de nem Edgin, aki Holga segítségével egy ütőképes csapatot épít, kezdve a mágusok gyöngyszemével, Simonnal (Justice Smith – The Quarry), aki kiválóan képes megidézni a frissen vágott fű illatát, Doric-kal (Sophia Lillis – Az), aki talán a legtehetségesebb a társaságból, már persze Holga erőfölénye mellett. A nem éppen tökéletes hősbrigád előtt azonban nagy kaland áll, hiszen ahhoz, hogy teljesítsék a tervüket, be kell jutniuk a kincstárba, amit viszont egy megtörhetetlennek mondott varázslat véd, és ahhoz, hogy semlegesítsék, muszáj megszerezniük egy legendás sisakot, ami azonban viselőjének erejétől függően aktiválódik, így valljuk be, Simonnak nem sok esélye van a használatára. De a kudarc királyai ekkor sem adják fel, szövetkeznek az erkölcsök sziklaszilárd szobrával, aki még segítséget is nyújt, így talán… ismétlem, talán… de esetleg sikerülhet is a misszió.
Egyik szemem sír, a másik hahotázva nevet
Igazából a Dungeons & Dragons: Betyárbecsülettel nagyon mellé sem lehetett lőni, annyira szuper csapattal készült el. És bár talán nem mindenki nyújtja ebben a filmben élete alakítását, de olyanokkal a színen, mint Hugh Grant, Chris Pine, Sophia Lillis, vagy éppen Michelle Rodriguez, ez a film még úgy is működne, ha mindnyájan csak hakniznának (ahogy páran talán teszik is). Pláne, hogy John Francis Daley és Jonathan Goldstein alkotásán egyértelműen érezni az utóbbi évtized Marvel-filmes örökségét, avagy tele van poénokkal, időnként teljesen valótlan párbeszédekkel, emellett nagyon látványos harcjelenetekkel (amik több esetben is a Mortal Kombatet juttatták az eszembe), de az egészet körbelengi valami báj, ami miatt igazán sem ezekre a hatásvadász megoldásokra, sem pedig a néhány kimondottan logikátlan cselekményszálra nem lehet haragudni.
Sőt, ennél többről is van szó. Yvorl redves farkára is, a Betyárbecsület a D&D-nek olyan, mintha nem az eredeti Káosz-sorozatot vennénk le a polcról, hanem Skandar Graun helyett Szkander Graun kalandjaiba vágnánk bele, avagy minimális komolyság, és néhol kifejezetten paródiás jelleg mellett élvezhetjük ki a D&D-univerzum javát. Baldur kapujától a lényekig minden ismerős lehet annak, aki ismeri ezt a világot, ezáltal kellemes nosztalgiát és komoly élvezeti faktort teremtve, sőt annak is maximális élvezetet nyújtva, aki annyira nincs otthon a témában, nem ismeri a regényeket, a társasjátékokat, a videójátékokat, vagy éppen a szerepjátékot. Nem kell hozzá semmilyen háttértudás, mert a fontosabb magyarázatokat mind megtudjuk, kész tények elé vagyunk állítva, ám a fantasztikus tájakon és helyzetekkel teli cselekmény ízig-vérig a fantasy-legendát kelti életre, még ha nem is a maga komolyságával.
Ez a komolyabb hangvétel számomra kicsit hiányzott, jobban örültem volna, ha nem annyira a Hangya vagy a Galaxis őrzői, hanem inkább a Végtelen háború és a Végjáték kerül bele a D&D-kötösbe, de lényegében ez legyen az én bajom, pláne, hogy a Betyárbecsületnek hála (és a Stranger Things által kikövezett úton indulva) a D&D talán még jobban beleépülhet a popkultúrába, ezzel újabb filmeket és talán egy komolyabb, sötétebb mellékágat teremtve (add, Uram, hogy a Ravenloft legyen az, és védj meg a Drizzt-rajongók haragjától!). Reméljük, így lesz, mindenesetre az aktuális mozifilm ennek talán lehetőséget biztosít, hiszen ha a nézők hajlandók lesznek beülni rá, akkor az év egyik nagy közönségfilmjévé is válhat. Nincs benne hatalmas mélység, nem reformál meg semmit, a zenéi szó szerint aléfestésre jók, de van olyan látványos, van olyan szórakoztató, és annyira pont szerethetők a karakterei, hogy még azok is maximálisan élvezzék, akiknek közük sincs ehhez a szubkultúrához. Hogy ez jó vagy rossz, mindenki döntse el maga, de tény, hogy a Dungeons & Dragons: Betyárbecsület mindenképpen pozitív filmélmény, időnként nagyon vicces, és bizony soha nem gondoltam volna, hogy valaha is hősöket látok majd a mozivásznon, ahogy egy elhízott, éppen csak nem hangosan szuszogó sárkány elől menekülnek, miközben a világ összes baklövését ellövik. De éppen ez adja a bájukat, emberi karakterük legfőbb jegyeit.
- Dungeons & Dragons: Betyárbecsület
- Rendező: John Francis Daley, Jonathan Goldstein
- Játékidő: 134 perc
- Hazai bemutató dátuma: 2023. március 23.
- Forgalmazó: UIP Duna Film
