Csütörtökön mozikba kerül a rendszerváltozás utáni Magyarország első törésszerű konfliktusát, a taxisblokád napjait bemutató opusz. A Blokád különlegessége, hogy elsősorban Antall József műtéten áteső, ágyhoz szegezett helyzetéből szemlélve, illetve fiatalkori emlékfoszlányai felidézésével párhuzamosan követjük az eseményeket. Veszélyes vállalkozás az ilyen: példa híján úttörő filmmel van dolgunk, ami pusztán téma- és nézőpontválasztásával máris túlzottan heves vitákat korbácsolhat a nyugtalan hazai nyilvánosságban. Mégis valakinek, valamikor el kell kezdeni (közel)múltunk feldolgozását. Csakis az egész országhoz szóló munkákon keresztül, márpedig jelen mű ilyen, tudjuk meglépni ezt. A hisztérikus magyar közélet első lépésben, a kritikusok körében nem is reagált feltétlen jól a Blokád megjelenésére, pedig kifejezetten mértéktartó és történelmi hitelességre törekvő, művészi szempontból nívós filmről van szó. Köbli Norbert A vizsga, A játszma, az Örök tél és más alkotásai után sokadjára bizonyítja, hogy magas színvonalon képes feldolgozni fájóan zaklatott XX. századunk sötét pillanatait vagy jelen esetben fájdalmas buktatóit. A Blokád kiváló kezdet, hogy társadalmi szinten közelebb jussunk egy konszenzuális történetszemlélet kialakításához. Itt az idő, hogy meginduljon a társadalmi párbeszéd, szembenézzünk történelmi mulasztásainkkal és erényeinkkel, illetve együtt kijelöljük példaképeinket a kultúra és a politika legkülönbözőbb szegleteiből. Antall József karizmatikus, de elfogadó karaktere mindenképp példaként tételeződhet a közönség előtt.
(A képek forrása: Port)
Politikai thriller helyett
A magyar filmekkel szemben – nem alaptalanul – előítéletes olvasóink számára szeretnénk rögtön leszögezni, hogy izgalmas alkotásról van szó. Hitelesek a színészi alakítások, nem túlzók gesztusaik, csupán néhányszor hat életidegennek a szöveg. Utóbbiak nagy részét egyébként egészen konkrét felvételekből, jegyzőkönyvekből, interjúkból, esetleg visszaemlékezésekből emelték át az alkotók. Ugyanakkor csalóka politikai thrillernek nevezni a Blokádot, nem klasszikus műfaji darab született, mint amilyen mondjuk Az elnök emberei, a Kártyavár vagy a Nixon. Jóllehet a múlt ismeretében is kellően feszültnek hat a cselekmény, ami fontos érdem megtörtént események alapján készült filmek esetében, viszonylag kevés benne az akció. Mindössze néhány napot idézünk fel, ezért mint egy falat kenyér, úgy kell a Rákosi-korszak és 56 emlékeinek flashback-szerű beékelése a forgatókönyvbe. Thriller helyett inkább kiélezett történelmi szituáció bemutatása, illetve politikusi portré nagyon szűkös életrajzi íven keresztül történő megrajzolása zajlik a vásznon. Hiányérzet maradhat a nézőben, amiért csak nagyon rövid szeletét látjuk a 90-es eseményeknek, valamint Antall Józsefről sem kapunk teljes képet. Ilyen politikusegyéniségnek több alapelvét vagy több ügyes hatalmi manőverét be lehetett volna mutatni, igaz, attól nem jobb, hanem más lett volna a film. Az író tudatosan választott kisebb merítést, ám azon keresztül néhány világos gondolatot kívánt átadni.
Antall József politikai öröksége
Az alkotók szándékosan választották az ágyhoz kötött miniszterelnök és a nehezen megoldódó konfliktushelyzet alapszituációját. Két dolgot kívántak ezen keresztül ábrázolni. Egyfelől egyéniséget és politikusi-emberi ars poeticát tártak elénk. Antall higgadt, céltudatos, ám kompromisszumkész attitűdjét, illetve máig érvényes gondolatait a demokratikus, plurális társadalom működéséről vagy épp Magyarország bonyolult geopolitikai helyzetéről. Másrészt olyan fontos társadalmi üzeneteket adtak át, amiknek széles körű elfogadása révén lényegesen előrébb tarthatna az ország. Minél előbb fogadjuk el, annál hamarabb törjük majd fel régi konfliktusainkat és haladhatunk személyes életünkben. Ilyen üzenet, hogy demokratikus rendszerben, szabad, autonóm polgárok társadalmában csakis úgy élhetünk, ha nem eleve rosszat feltételezünk a más kultúrájú emberekről vagy politikai ellenfeleinkről. Ha alapvető kérdésekben (pl. a gazdasági egyensúly megteremtése, alkotmányos elvek érvényesülése) együttműködünk és hagyunk teret a másik létezésének. Az első szabadon választott kormányfő képében erős akaratú, klasszikus vezető politikust látunk, aki mégis kompromisszumra hajlik, képes belátni hibáit és feladatokat delegálni (elvégre a miniszterelnök a kormány vezetőjeként meghatározza politikájuk irányát, de azt szakemberek, erős miniszterek közreműködésével teszi). Végül, de nem utolsó sorban hangsúlyozza a film, hogy a horrorisztikus mértékű áremelésekre elsőrendűen a szocializmus összeomlása, a ránk háruló gigantikus hiteltömeg és a magyar gazdaság rendkívül alacsony termelékenysége miatt volt szükség. Kioktató, szájbarágós hangnemet mellőzve, de tisztán és egyenesen szól erről a film zárlatában.
A hős és a bohóc? Kurzusfilm?
Hasonló típusú művek esetében, különösen amikor a történetben felvázolt politikai ellentétek és törésvonalak jelentős része máig áll, sőt döntően befolyásolja az ország jelenét, nehéz aktuális pártpolitikai vetület nélkül szólni – mégis próbát teszünk erre. Feltétlen beszélni kell ugyanis a film világos üzenete mellett azonnali és heves, megosztó fogadtatásáról is. Sok korai kritikában mintha eleve elrendelt rosszindulatot tapasztalnánk. Politikai kurzusműnek minősítik a Blokádot, ami elég elfogult álláspontnak tűnik (mások tollából talán feltétlen elismerés árad majd). Fontos tisztázni, hogy szó nincs semmilyen irányú pártpropagandáról, szerencsére mai politikai szereplő nincs is közvetlenül megszólítva a vásznon. De van, ami még fontosabb: ez a film ugyan felvesz egy nézőpontot, bizonyos olvasatát nyújtja az eseményeknek, de nem ás árkokat a közönségen, vagyis a magyar társadalmon belül. Nincs ellenségkép, nincsenek gonoszok, akik szánt szándékkal, merő rosszindulatból, passzióból áskálódtak volna a csodálatos hőssel és nagyszerű kormányzásával szemben. Életrajzi film, politikusi portré lévén, a Blokád természetesen azonosulásra hív a miniszterelnökkel (ez a világ összes politikai thrillerében vagy politikusi karakterfilmjében így történik), ám olyan embert állít középpontba, aki nagyvonalú, korrekt környezetével és politikai ellenfeleivel.
Minden közkeletű állítás ellenére Göncz Árpádból nem csinálnak bohócot az alkotók, az ellenzéket nem démonizálják, illetve egy pillanatig nem engednek teret a radikális csoportok régi összeesküvés-elméletének, miszerint a taxisblokád eltervezett akció volt a kormány megbuktatására. A film annyit állít, hogy a szabad Magyarország első köztársasági elnöke erényei és műveltsége ellenére nem volt politikus alkat. Nem jól mérte fel, nem jól értékelte a fontos politikai csomópontok természetét (pl. a Varsói Szerződésből való kilépés lehetőségét, a kádári hiteltömegek alatt roskadozó gazdaság szükségszerűségeit vagy a spontán tömegmegmozdulások kezelését). Illetve befolyásolható maradt, míg az ellenzék nem vállalt olyan szolidaritást az épp csak megválasztott kormánnyal, ami ilyen kivételes történelmi pillanatban kívánatos lett volna. A tüntetők viharos érzelmei és a társadalom nehéz anyagi kilátásai kapcsán a főhős száján élénk együttérzését fejezi a forgatókönyv. Természetesen lehet vitatni a Blokád olvasatát, de ez az opusz harminc év távlatából, minden objektív forrást összevetve, legitim értékelése a történteknek. Feltehetően akkor kap majd higgadtabb értékelést a film, amikor maga Antall József is konszenzuálisan helyére kerül a magyar történelemben, amikor végre magunk mögött hagyjuk a pusztító polgárháború hadállásait.
Ezért érdemes megnézni a Blokádot
A Blokád nem más, mint néhány nap teljesen történethű illusztrációja. A film írója, Köbli Norbert kizárólag megtörtént eseményeket ábrázol. Ráadásul nagyrészt teljesen eredeti vendégszövegek hangoznak el az egyes párbeszédekben. Azon persze lehet vitatkozni, hogy miért pont ezen személyiségjegyeket, eseményeket és idézeteket ragadták ki az alkotók, de amit látunk, az mind megtörtént és pont így történt. Lehetett volna kiélezettebb, thrilleresebb a végeredmény, de a nem túl hosszú, másfél órás cselekmény enélkül is magával rántja az embert. Még a – magyar filmek neuralgikus pontjának számító – színészi alakítások is jobbára hitelesek, visszafogottak. Több okból különösen fontos ez a film. A fiatalabb generációk számára informatív. Élesen, de nem indulatosan, hanem érvekkel alátámasztva kritizálja az állam és a társadalom működési zavaraiért máig első számúan felelős kádári reflexeket, a terhes örökséget és hamis múltképet. Illetve az identitás- és értékválságban, valamint példaképhiányban szenvedő magyar közvélemény elé állít egy – hibáival és gyengeségeivel együtt is – tiszta, művelt, tettre kész, erőteljes magyar karaktert a közelmúltból. Ha volt értelme Antall József rövid életű és kilátástalan helyzetben történt szerepvállalásának, akkor az az általa lefektetett példa, amit érdemes kinek nagyobb, kinek kisebb mértékben, saját értékrendje szerint továbbvinnie, átvennie tőle. Ezt az attitűdöt és néhány jellegzetes gondolatát ügyesen közvetíti Tősér Ádám rendezése.
