Megérkezett az első nagyköltségvetésű koreai sci-fi, Az űrsepregetők a Netflixre. Bájos alkotás, ami méltán érdemli ki a blockbuster szót. A karantén szürke hétköznapjainál nem is kínálkozik jobb időszak egy ilyen látványos és pörgős űrfilm bemutatására. Jo Sung-hee rendezése kisképernyőn nézve is emlékeztet a moziélményre, ami úgy hiányzik mostanság. Sokan, köztük magam is, fenntartásokkal kezelik az ázsiai műveket, tartanak az európai szem számára logikátlannak tűnő, nehezen követhető cselekménytől és gyakran irracionálisnak érzik karaktereik viselkedését. Ám akik ezek miatt kerülték eddig Sung-hee munkáját, azoknak valójában nincs mitől tartaniuk. Egy kifejezetten szórakoztató és kalandos történetről van szó. Az alkotók szerencsére nem próbálták majmolni az észak-amerikai sci-fiket, inkább egy koreai közegben zajló filmet töltöttek meg a hollywoodi történetmesélés és képi építkezés legizgalmasabb fogásaival. Az űrsepregetők ugyan közel sem olyan vicces, mint amilyennek előzetesen ígérkezett, rendkívül izgalmas cselekménye azonban kárpótol a hiányosságokért. Ráadásul, ahogy egy vérbeli sci-finek illik, reflektál korunk globális problémáira is.
Minden viccnek igaz a fele
Az űrsepregetők cselekményének bizonyos elemei vagy akár konkrét jelenetei látványosan parodizálnak sci-fi klasszikusokat (a Star Wars-tól, a Szárnyas fejvadászon át, egészen A galaxis őrzőiig), ám nem csak utalgatni és karikírozni akarnak az alkotók. A gegek és a komikusnak szánt jelenetek amúgy sem olyan lehengerlően viccesek, hogy elvigyék az egész produkciót. Túl finomak és gyerekesek a poénok ahhoz, hogy igazán éles karikatúrává váljon a film, bár kétségkívül többször lehet felnevetni közben, mint mondjuk a szintén megidézett Galaxis útikalauz stopposoknak filmadaptációja alatt. Ezzel együtt nagy gyengesége a filmnek, hogy „aranyos” viccekkel és nem túl hatásos beszólásokkal próbálja megnyerni a közönséget. Lényegesen jobban működnek a karakterek múltját feltáró, érzelmi azonosulásra hívó flashbackek. És főként a kislány figuráját találták el az alkotók, vele még a komikus pillanatok is jobban működnek. Jo Sung-hee talán jóval nagyobb szerepet szánt a parodisztikus szálnak, ám mivel az kevéssé működik, sőt elég lapos, a film más elemeire terelődik a néző figyelme. Elsősorban történetének fordulatossága és valódisága révén válik szórakoztatóvá Az űrsepregetők.
A karikatúrák és más művek megidézett jelenetei között, mellett felvázolt konfliktusok nagyon is aktuálisak és elgondolkodtatóak. A Földet fenyegető természeti katasztrófa, a demokratikus politikai rendszer átalakulásától és nárcisztikus multimilliárdosok államkereteket szétfeszítő túlhatalmától való félelem, valamint a média lehetséges félrevezető mechanizmusai egyaránt helyet kapnak a filmben. Ami érzelmileg igazán megfogja az embert, az az antagonista karaktere, aki kvázi-Istennek képzeli magát és minden helyzetben meg van győződve a saját egyetemes igazságáról. Mr. Sullivan Az ötödik elem Zorgjához hasonlít, csak itt éppen vállalattulajdonosként és az emberi haladás reklámarcaként jelenik meg a gonosz. A film ügyesen érzékelteti, hogy miért lenne annyira félelmetes egy olyan világban élni, ahol bizonyos szereplők felett nincs semmilyen kontroll, ahol konglomerátumok mögött rejtőzködő sikeremberek szabadon újraírhatják a jogot, ill. az erkölcsi és társadalmi normákat. Végre született egy karakteres film, ami nem lélekölő disztópia formájában figyelmeztet a jövő ezen veszélyeire.
Látványfilm
Azt nem lehet állítani, hogy a kortárs sci-fik olyan léptékű vizuális újításokat hoznának a filmművészetbe, mint tette anno mondjuk a Star Wars. Ennek ellenére Az űrsepregetők csata- és akciójelenetei roppant látványosak. Tipikusan olyan filmről van szó, amit moziban, nagyvásznon kéne nézni, mert úgy jobban érvényesülne az audiovizuális tartalom térhatása. Kifejezetten jól áll a filmnek, hogy a már említett módon nem kíván csak a látvány előtt hódolni, hanem más értelmet is keres a történetben. Sok mai sci-fivel ellentétben ebben a filmben a hősök között folyik igazi interakció, a játékidő minimum harmada pedig egy űrhajó szűkös fedélzetén játszódik. Az alkotók éppúgy tudnak bánni a kisebb helyszínekkel és a nem „túltechnicizált” jelenetekkel, mint a hatalmas térben játszódó, videójáték-esztétikához közelítő akciószekvenciákkal. Az űrsepregetők vizuális stábját legfeljebb egy szempontból lehetne számonkérni: hiányoznak azok a különleges földönkívüli fajok, amik megannyi űrsci-finek kölcsönöznek saját színezetet, egyedi univerzumot (elég csak a Star Wars-ra, a Star Trekre, az Emlékmásra és más hasonló művekre gondolni). Bár ez utóbbi legfeljebb a koncepció hiányossága lehet, a koreai film ugyanis sokkal kevésbé elrugaszkodott alkotás, mint az említett űrwesternek. Az űrsepregetők a közeljövőben és a Föld „közvetlen környezetében” játszódik, így talán nem is volna indokolt összecsődíteni a legkülönbözőbb fajokat szerte a galaxisból. Kitűnő húzás volt ugyanakkor részben koreai, részben angol nyelven forgatni a filmet, ami némi egzotikummal árasztja el az egész alkotást.
Az űrsepregetők az első pillanattól az utolsóig szórakoztató film, ami igen nagy szó, tekintettel a több mint két órás játékidőre. Manapság kevés látványfilm tudja ilyen folyamatosan, megszakítások nélkül lekötni az ember figyelmét mozin kívül. A rendező nagyon jól tette, hogy meg se próbálta egy az egyben lemásolni a kortárs hollywoodi filmeket, hanem csak azok legizgalmasabb jegyeit építette be munkájába, miközben igyekezett mélyebb konfliktusokat is adni a történetnek. Épp az a tanulsága az elmúlt tíz év fantasztikus filmes termésének, hogy az állandó akcióparádét és technikai bravúrokat is meg lehet unni. Néhány emberszagú karakter sokkal szerethetőbb a megállás nélkül harcoló félhumanoidoknál, és egy kalandos-meseszerű cselekmény is többet ad az embernek egy többórás látványorgiánál. Legnagyobb meglepetésemre újra a nyolcvanas-kilencvenes évek habkönnyű szórakoztató filmjeinek gyermeki világában éreztem magam Az űrsepregetők alatt, még ha Jo Sung-hee rendezése nem is ér fel a korszak legnagyobb munkáihoz. Akinek hiányzik a mozihangulat, annak azért, aki látványos sci-fit nézne, annak azért, aki pedig egy klasszikus mesére vágyik, annak azért ajánlom Az űrsepregetőket.
