Mindennek megvan a maga helye. Az ifjúsági fantasy műfajának csúcsán például a Harry Potter-könyvek állnak, míg a zsáner leggyengébb produkcióit aligha ismerjük – szerencsére vagy sajnos, mindenki döntse el maga. A skála viszonylag széles ma is. Csak a Netflix kínálatában megtaláljuk a szofisztikáltabb A sötét kristály sorozatadaptációt, a fekete humort és obszcenitást ötvöző Sabrina remake-et, illetve most már a Harry Potter és a 2010-es évek eleji tinihullám (pl. Vámpírnaplók, Teen Wolf) örökségére építő Végzet: A Winx Sagát is. Noha a legnagyobb streamingszolgáltató új sorozata számos sebből vérzik, az alkotók látványos céltudatossággal lőtték be, hogy milyen típusú és mekkora közönséget szeretnének megnyerni. A világosan kitűzött célokat pedig akár még magas hatásfokkal is teljesítheti a széria.
Fantasy fantasy nélkül
A tinifantasy-k fénykorában csak úgy potyogtak a Harry Potter- és Alkonyat-másolatok a tévébe és a moziba. A mára kultikussá érő opuszok mellett feltűnően nagy számú kevésbé átgondolt, egy epizód vagy évad után elhasaló film és széria jutott el Magyarországra (pl. Vámpírakadémia, The Secret Circle). Könnyedén sorolhatnánk utóbbi kategóriába, a műfaj szürke tengerébe a Winx Sagát is. Rendkívül fantáziátlannak tűnhet a Netflix sorozata, aminél nagyobb sértést egy fantasy aligha kaphat. Az alkotók láthatóan nem sokat bíbelődtek a mű mágikus univerzumának megálmodásával, részleteinek kidolgozásával, ami annak tükrében különösen sajnálatos, hogy nyugodtan meríthettek volna az alapként szolgáló animációs meséből. Ennek ellenére a Harry Potteren és Trónok harcán edződött közönség bizonyára apró jelekből is tökéletesen megérti, hogy micsoda veszély fenyegetheti a sorozat középpontjában álló varázslótanoncokat és mindenekelőtt a valódi szüleit nem ismerő kiválasztottat. Elég mágikus védőhálót borítani az iskola köré és szabadon kószáló élőhalott szörnyeket, ún. perzselteket helyezni a határokon túlra. Háború közeleg – bár a perzseltekről szóló legendában nem mindenki hisz, őket ugyanis már jó ideje nem látta senki. Ismerős?
A cselekmény fokozatos felépítésére és árnyalt szétszálazására, ami az első évadoknak általában véve döntő fontosságú eleme, az írók alig fektettek hangsúlyt. Amilyen in medias res jelleggel vágunk bele az eseményekbe, pont olyan kevéssé tárulnak fel előttünk a szezon végéig a sorozat sajátos világa, szabályrendszere vagy a történet színhelyéül szolgáló varázslóiskola bonyolult útvesztői. Makettszerűek a díszletek, nincs mélysége az univerzumnak. Furcsa, hogy a cselekménynek mennyire sovány részét képezi a mágikus elemek működésének és elsajátításának bemutatása. Például alig látjuk a diákokat tanórán vagy azon kívül varázsolni. Ezzel a fantasztikus művek egyik fő fegyveréről, a csodálatos világokhoz való zsigeri vonzódás nézői élményéről mond le a produkció. Az egész nyitóévad leggyengébb pontja, hogy alig látunk mágiahasználatot és alig ismerjük meg az emberekétől elkülönülő Másvilágot. Ugyancsak szemet szúr, hogy mennyire rövid és elkapkodott akciójelenetek szabdalják pusztán a cselekményt, miközben az Alfea iskola – öndefinícója szerint – pont egy közelgő nagy háborúra képezi ki tinédzser tanulóit.
Tiniboszorkányok szappanoperája
Mégsem olvashatjuk mindezeket csak úgy A Winx Saga készítőinek a fejére. Valójában ezek a hiányosságok nem gyengeségei a sorozatnak, sokkal inkább egy kristálytiszta alkotói vízió miatt nem kapnak jelentősebb szerepet. Bizonyára csalódik majd, aki egy gazdag fantasy mitológia megismerésének reményében vág neki a történetnek. A fantasztikus univerzum, a Másvilág ugyanis csupán kulisszája egy tini szappanoperának. Az igazán nagy események egy kollégiumi szobában, néhány lány között játszódnak. És ebben a tekintetben nem hibáztak az alkotók: a lehető legkülönbözőbb karaktereket sikerült összeboronálni kis helyre, hogy valamennyi néző könnyedén találjon azonosulási pontot magának. Különleges és vágyott tulajdonságokkal ruházták fel őket, akad is épp elég súrlódási felület a főhősök között. Még a hajthatatlanul önfejű főhős karakterrajzát sem kárhoztathatjuk teljesen. Nem Bloom az első meglehetősen szürke személyiséggel megáldott, de kivételes erő birtokában lévő központi figurája a tinifantasy-k történetének.
A Winx Saga készítői hideg fejjel belőtték, hogy a rendelkezésükre álló kis költségvetésből – Harry Potter erősségű történet hiányában – hogy tudnak több évados sorozatot készíteni. Az első részekben még találunk némi magyarázó jelleget, a sajátos univerzum működését feltáró pillanatot, később azonban szinte csak két elemre figyelnek az alkotók: a fő műfaj éltetésére és a Lostban látottakhoz hasonló újabb és újabb rejtélyek elhintésére. Az a bizonyos fő műfaj ugyanis nem a fantasy. Elsődlegesen tizenéves boszorkányok szappanoperája zajlik, ilyen típusú jelenetek töltik ki a játékidő nagy részét. Még a nagy akciószekvenciák közepette is több lelkizős-drámai pillanatot látunk, mint konkrét harcot. A varázsiskola olyan díszlet a sorozatban, amiről mindenki tudja, hogy létezik, szerepe azonban lefeljebb annyi, hogy legyen állandó tere néhány tinilánynak összeveszni, kibékülni, majd kissé hihetetlen módon összemelegedni. Másfelől a készítők, az értékelhetetlenül egyenetlen dramaturgia ellenére, kínosan ügyelnek arra, hogy minden rész és maga az évad is erős cliffhangerrel záruljon. A patikamérlegen kiszámolt időtartam, vagyis a hat részes évad pont elégséges a sorozat megkedveléséhez és épp olyan feszes-tömör, hogy az ember ne unja meg az amúgy meglehetősen üres sztorit.
A Winx Saga nem lesz konkurenciája a műfajt jelenleg uraló Legacies-nak, de láthatóan nem is célja azzá válni. Joggal érezhetjük szegényesnek a sorozat mitológiáját, ami képtelen menekülési útvonalat nyitni a létező világból egy pompás fiktív univerzumba. Míg az ezredfordulós fantasy-k az escaping csalogató mechanizmusát kínálták, a Winx Saga már teljesen másra helyezi a hangsúlyt. A reality-k világát idézi, összezárt karakterek színjátékát adja el nekünk, amihez adott életkorban meglepően könnyű lehet kapcsolódni. Amennyivel céltudatosabbak a Netflix új produkciójának alkotói a tíz évvel ezelőtti – hasonlóan középszerű és esendő – sorozatok készítőinél, sajnos annyival lelketlenebb és fantáziátlanabb is a Winx Saga előzményeinél. Ám mivel ez határozza meg legkevésbé egy széria sorsát, az első évad kedvelői reménykedve várhatják a folytatást.
