Don Hall tavalyi animációs rendezése viszonylag nagy figyelmet élvezett. A Raya és az utolsó sárkány a klasszikus Disney stílust és a kilencvenes-kétezres évek régi korokban játszódó fantasy meséit (pl. Mulan, Herkules) igyekezett megidézni, és hangulatában, vizualitását, városképeit tekintve, illetve karakterábrázolásában kellemes utánérzésnek is tűnt. Hiányzott belőle ugyanakkor valami magával ragadó erő, ami különlegessé tehet egy művet. Minden annyira a helyén volt, a film összes elemét láttuk már korábban, hogy nem tudta igazán magával ragadni a nézőt, kellő azonosulást vagy izgalmat kiváltani a közönségből. Mivel a Raya és az utolsó sárkány kifejezetten jól teljesített a jegypénztáraknál, Hall ismét megkapta a rendezői pálcát, ezúttal pedig gondja volt az eredetiségre is. A tavalyi opusz szintén letisztult volt, a Fura világ pedig kifejezetten érett alkotásnak nevezhető. A fentiekben megfogalmazott hibákat ezúttal nem tapasztaljuk, sőt a csütörtökön debütált produkció pont abban jó, ami a Raya és az utolsó sárkányból hiányzik: kiszámíthatatlan, dinamikus és erős mondanivalót hordoz.
(A kép forrása: Port)
Gyönyörű metafora
Don Hall nem távolodott el a Disney ízig-vérig családbarát, mindig az aktuálisan elfogadott társadalmi értékeket sugározó, romantikus tónusú, állatos, apró élőlényekkel tarkított stílusától, viszont a Fura világnak van egy kis pixaros éle. Akár csak a Rayához viszonyítva, könnyedebb-élethűbb karakterábrázolással találkozunk, illetve ha a történet nem is a valóságban játszódik, de a mi világunk tükörképe és arra vonatkozóan fogalmaz meg tanulságokat. A film szépen ábrázolja, hogy a Föld ugyanolyan élő mechanizmus, mint egy emberi szervezet. Nem csak gyerekek számára átélhetően mutatja be a globális ökológiai rendszer működését, anélkül, hogy szájba rágóssá válna. Ügyes húzás az alkotók részéről, hogy hőseink pontosan úgy fedezik fel világukat, tanulnak hibáikból, amint az emberiség is először belakta környezetét, felhasználta a természeti adottságokat, most pedig meg kell tanulnia együtt élni vele. Az egész mese XXI. századi környezeti problémáink metaforája, amire a készítők igyekeznek pozitív választ adni, végül felvázolva az alternatív erőforrások egészséges használatát.
(A kép forrása: IMDB)
Kacifántos sztori
Ha nagyon kukacoskodni próbál az ember, egyrészt a rajzfilmekre régóta jellemző vicceskedő, lazázó, dilinyós szóhasználatot róhatja fel az alkotóknak. Egyszerűen szólva: az Oroszlánkirály és a klasszikus mesék romantikus, modoros, intellektuális szövegkönyvének az ellentétét halljuk – de ezt halljuk lényegében az elmúlt húsz éves összes amerikai meséjében, nem olyan kirívó eset a Fura világ. Másfelől sokak számára a koncepció lehet túl nyakatekert. A történet végső állítása ugyan teljesen világos, az ábrázolt világ különböző „szintjeinek” egymáshoz való viszonya kissé zavaros. Először a földfelszínről a belsőségekhez vezető út tűnhet furának, illetve a fej (vagy szem) mozdulatlansága is meglepő. Ezek apró sötét foltok a film univerzumában, amiknek a működését vagy viszonyrendszerét nem eléggé magyarázták meg, de csak egy-egy pillanatra zavarhatják össze a nézőt. Végül is nem zökkenünk ki a több mint másfél órás játékidő alatt, a befejezésre pedig teljesen összeáll a kép, mintha csak térképen rajzolnák le hőseink útvonalát.
A Fura világ vetítése alatt egyre gyűlnek a nézőben a kérdések, amikre a végjátékban fokozatosan megkapjuk a válaszokat. Önmagában nem tesz érdekessé egy filmet kiszámíthatatlansága, jelen mű azonban végig izgalmas és fordulatos marad, a fináléban pedig szerencsére sikerül lekerekíteni a történetet. Gyönyörű metaforáját látjuk, hogy a túlfogyasztás és a környezet kiszipolyozása miként mérgezi a Földet. Mint rákos sejtek egy szervezetet, amit az ember immunrendszere szorgosan próbál meggyógyítani, egy idő után azonban képtelen felvenni a kesztyűt a betegséggel. A film okosan, természetes módon nevel környezettudatosságra, illetve jelzi, hogy eljött a cselekvés ideje, életünket újra kell gondolnunk. A Fura világ rendkívül izgalmas és látványos alkotás. Másrészt hosszú idő óta az egyik legtartalmasabb animációs film, ami ugyanúgy felvázolja a fiatalkori útkeresés dilemmáit és bizonyos családi konfliktusokat, mint más mesék, ám ennél jóval többet közvetít. Kellemes mozis meglepetés az év végére.
