Vannak olyan filmek, amik puszta témaválasztásukkal elvágják az utat a közönség bizonyos rétegei elől. Sajnos ilyen a Weinstein-ügyet feltáró újságírónők igaz történetét feldolgozó Azt mondta is, holott a magyar mozikban tegnap debütált opusz ferdítésektől és propagandától mentes alkotás, nem mellesleg 2022 egyik legjobb filmje. Az egykori hollywoodi producer ténykedésének leleplezése után nagyon megosztó szituációk álltak elő szerte a világban. Sok visszásság történt, társadalmi bűnbakkeresés indult, eltérő véleményekkel szembeni intolerancia mutatkozott minden oldalról, sőt hamis vádaskodásnak is szemtanúi lehettünk a metoo mozgalom legforróbb napjaiban. Épp ezért nehéz erről a témáról visszafogottan, valamennyi oldal érveire tekintettel és tárgyilagosan beszélni. Maria Schrader (Én vagyok a te embered) rendezése azonban tökéletesen megfelel az előbbi elvárásoknak. Semmiféle férfigyűlölet nem bújik meg a sorok között és szerencsére a társadalom jó és rossz erőkre való felosztásának képzete is hiányzik. Egy-két nagyon apró ponton, például az amerikai jobboldali sajtó egyoldalú korholásán lehet vitatkozni, ugyanakkor nem hangoznak el megalapozatlan mondatok a szövegkönyvben. Az Azt mondta legitim és felelősségteljes módon kialakított olvasata a Weinstein-ügynek. Mellesleg csakis konkrét, bizonyított visszaélésekről beszél, más politikai vitákat nem kever bele a forgatókönyvbe. Egyszerűen felszabadító erejű film. A New York Times újságírói intelligensen és etikusan léptek fel az agresszorral, a bántalmazókkal szemben, illetve tártak fel egy rendszerszintű problémát. Nevezetesen, hogy a jogszabályokon túl a gyakorlatban nincsenek erős biztosítékok a magas pozícióban lévő személyek (szexuális) bántalmazásával szemben.
(A kép forrása: Port)
Szerelmeslevél az újságíráshoz
Nem pusztán a korrekt alkotói hozzáállást, hanem a rendezés esztétikai minőségét is bőven lehet dicsérni. A hetvenes években felmérések kimutatták, hogy a Watergate-botrányt felgöngyölítő cikksorozat és a nyomozást megörökítő film, Az elnök emberei miatt a fiatalabb generációkban tendenciózus vágy támadt az újságírói hivatás iránt. Ma sajnos nincs akkora ereje a mozinak, hogy hasonló lavinát indítson el. Ez az érzelmes és izgalmas történet azonban minden igazságkereső és a társadalmi ügyek iránt elhivatott diákban felébresztheti az újságírás iránti vágyat. Jó érzés beleszagolni klasszikus nagy szerkesztőség életébe és látni a magánszektor mozgatta nyilvánosságot. Valami ilyesmi lehetett hazánkban is a dualizmus alatt, egészen a rákosista hatalomátvételig. Írónak és olvasónak egyaránt példát mutat, az egészséges médiaműködés képét, vagy legalábbis annak látszatát vázolja a film. A szerkesztőségi légkör romantikáját több jelenet megörökíti, az oknyomozás cselekményének izgalmát maga a valós történet szolgáltatja, míg a társadalmi igazságosság ideáját a kiváló alakítások közvetítik. Jelen mű azonban ennél is többet nyújt. Szinte pezseg a drámai feszültség a kényes szituációk során. Az ügy aktuális állásának megfelelően szimbolikus amerikai város- és műemlékképek díszítik a filmet. Az írásos és hanggal rögzített bizonyítékok bejátszása alatt pedig meglepően szellemes illusztratív képek sorakoznak – mintha a legizgalmasabb elképzelhető doksit látnánk. Az Azt mondta filmnyelvi szempontból is rendkívül megkapó alkotás, jóval több mint egyszerű oknyomozó thriller sablonos bűnügyi jelenetekkel.
Az év egyik legjobb filmje
Aki témája és vélelmezett elfogultsága miatt maradna távol a mozitól, ne tegye. Ez a film nem politizál, hanem mindannyiunk számára fontos társadalmi ügyet vesz a vállára. Önmagában annyit mutat be, hogy a hatalommal sokan visszaélnek, hogy évtizedekig nem létezett igazi védelmi mechanizmus a kiszolgáltatottak számára, valamint hogy sok esetben emberek karrierjét törték ketté kiváltságos személyek. (Analógiaként hozhatjuk a magyar kultúra sötét emlékű alakját, a zenészek pályáját súlyosan megkárosító, illetve több nő fölött hatalmaskodó szocialista popcézár, Erdős Péter történetét, akinek tevékenysége szintén filmért kiált a XXI. században.) Az Azt mondta pontosan olyan mű, amilyennek egy oknyomozó thrillernek lennie kell, vagyis valamilyen lényeges társadalmi vonatkozású ügyre hívja fel a figyelmet, bűnös gyakorlatról rántja le a leplet. Kiváló esztétikai megoldásainak köszönhetően Az elnök emberei, a Spotlight és A Pentagon titkai című Spielberg mú után újabb kiváló filmmel gazdagodott az újságírást közelről bemutató produkciók száma. Maria Schrader rendezésének szinte minden kockáját és átvezető snittjét jó nézni. A film tempója, vágástechnikája és képei többször képesek meglepni a nézőt. Témája miatt komoly fenntartásokkal ülhet be az ember az Azt mondta vetítésére, ott viszont az év egyik legjobb filmjével találkozik majd.
