Foglaljuk össze, hogy miről is van szó. A Borderlands első része a Gearbox egyik nagy dobása volt, amivel bemutatták, hogy miként lehet az FPS műfajt szórakoztató módon vegyíteni a kooperatív lehetőséget is kínáló kalandozással, lootolással, az RPG-elemek bevezetésével. Erre jött a folytatás, ami a több-nagyobb-szebb-jobb elvet követve fokozta a követők táborát, és volt egy Pre-Sequel is, amely előzményként működött, tartva többé-kevésbé az elődök által lefektetett színvonalat. Ezekből lett egy Handsome-kiadás, amely a jelenlegi konzolgenerációra turbózta a kódot, most pedig a „2K szereti a Switchet” vonalon megérkezett Nintendo gépre is a gyűjtemény, amely mindent tartalmaz, amit eddig Borderlands címszó alatt kiadtak.

switch-borderlands-legendary-collection-pcguru1.jpg

Mindent tartalmaz? Hát nem egészen. A Borderlands 2-höz megjelent Commander Lilith & the Fight for Sanctuary DLC kimaradt. Hogy miért, azt nem tudhatja az egyszeri tesztész, de ha valaki a TELJES világra kíváncsi, hát itt egy morzsa, amiről le kell mondani. Ugyanez nyilván elmondható a Telltale-féle epizodikus kalandról is, de hát egyrészt legyünk reálisak, másrészt ne legyünk telhetetlenek, meg aztán nagyjából tényleg ennyi keserűsége lehet annak, aki erre a kollekcióra rátekint.

switch-borderlands-legendary-collection-pcguru2.jpg

Merthogy igen jól sikerült a három port. Nézzük, hogy mi a Switch verzió sajátja – praktikusan mindhárom játék a nagygépes Handsome-kollekcióból lett átemelve. Magyarul az egyes címek simán jobban néznek ki, mint ahogy eredetileg a PS3-X360 pároson pörögtek. A programcsomag hozza magával azokat az apróságokat, amiket a Jóképű Gyűjtemény bevezetett és mindezt korrekt felbontással és sebességgel prezentálja, akár hordozható, akár dokkolt állapotban, mi több, még split screen módban is – ami óriási fegyvertény. Az általam korábban igencsak kedvelt PS Vita-verzióhoz képest ég és föld a különbség, természetesen a Switch javára. A töltési idők is teljesen rendben vannak, ettől egy kicsit tartottam, de úgy tűnik, hiába. A Tegra nyilván nem tud PC-szintet kifacsarni magából, de azt hiszem, ez itt soha nem is volt cél. A letöltési méretekkel lehet némi problémánk – mivel nem sokat tömörítgettek az asseteken, ezért a játékok kb. 10-20-10 gigás méretekben érkeznek. Magyarul 64 gigás kártya alatt jó eséllyel váltogatni kell majd a nálunk lévő címeket. A fizikai kártyán csak az első Borderlands van fenn, az is még pluszba kér egy vaskos letöltést, szóval önmagában a dobozos változattal nem sokra megyünk.

switch-borderlands-legendary-collection-pcguru3.jpg

Aztán van egy jó kis girós célzásunk, ami a szokásos Switch-megoldást nyújtja... na, itt kikapcsolod az auto célzást, és bekapcsolod a kontroller/gép mozgatásával finomított mozgásérzékelős rásegítést. Mivel nekem FPS-ek terén abszolút nem a Switch a fő platformom, ezért mindig szoknom kell ezt az irányítási lehetőséget. De szerencsére van finomhangolás, és az ujjgörcsök elkerülése végett szükség is van erre az opcióra, mert a hardcore akcióhoz a Joy-Con megoldás egész egyszerűen nem elég kényelmes. Ráadásul néha olyan érzésem támadt, mintha kicsit nagy lenne a lag a lenyomott gomb-húzott analóg kar és a képernyőn látható reakció között, ami furcsa, tekintettel arra, hogy pláne natívan, tévé nélkül nagyon gyorsnak kellene lennie az irányításkövetésnek. Egy biztos, a gyro-támogatást örömmel fogadtuk, nem is értjük, hogy miért nem került ez be a másik 2K csomagba, ahol a maszkos búvárgorillákkal kell kergetőznünk.

Multi lehetőség van (hívhatjuk az aktív barátokat, weben át maximum hármat), de érdemes tudni, hogy csak Nintendo Online előfizu társaságában tudjuk kihasználni a hálózati lehetőségeket. A netkód stabil, feltéve hogy a házi wifivel jól kommunikál a gépünk. Technikailag, tartalmilag, játékidő tekintetében tehát ütős masszát hoz a játék, és az Outer Worldsszel ellentétben optimalizálási fiaskóról sem beszélhetünk. A 2K TÉNYLEG szereti a Switchet. Gondos és igényes kiadást kaptunk a Borderlands Legendary Collectionnel, ami tényleges odafigyelést és a motornak köszönhetően effektív portolási munkát kapott. A kérdés, hogy újra érdemes-e belevágni? Nos, én leginkább azoknak ajánlom a játékot, akiknek eddig más gépen kimaradt, vagy akik szeretik maguknál hordani ezeket a méretesebb, hosszú távon szórakoztató kalandokat is.