Mostanában nagyon mennek az indie, csapatalapú, körökre osztott harcokkal és fejlődéssel, sötétséggel, kihívással, esetleg roguelike elemekkel teli taktikusabb RPG-k, amit kiválóan jelez, hogy csak idén már legalább néggyel-öttel találkoztam korai hozzáférésben. Cuki rajzolt alakokkal, állatkákkal, démoni lényekkel, posztapokaliptikus világképpel, rengeteg fantasy összetevővel. A lista pedig tovább bővült, mivel itt a MoaCube alkotása is, amire már csak azért is felfigyeltem, mert a lengyel stúdió eddig inkább kalandjátékokban és igen egyedi látványvilágban utazott. Utóbbiból kijutott a Bonfire-nek is, ami egyébként címével is szirének énekeként csalogatott, elvégre nem áll távol tőlem a FromSoftware embert próbáló sorozata. Nos, független barátaink alkotása azért elég távol esett a fától, de nagy csalódást még így sem okozott.
Együtt a csapat
Hildie hirtelen egyedül találja magát, az elé kerülő elhagyatott világban pedig szörnyek és ellenfelek leselkednek rá. Ebben az áldatlan állapotban leli meg elveszett bajtársait, akikkel aztán újra összefogva nekiáll felfedezni a környéket, kipucolva a térkép minden pontját, hogy végül megküzdjön nemezisével. A rendelkezésre álló küldetések közül bármikor lehet választani, a missziók pedig több képernyőn átívelő, de csak egyesével teljesíthető miniakciók, amiknél adott számú ellenfelet kell elintézni, esetleg ládát is nyitogathatunk a benne lévő lootért, valamint a következő képernyőre lépve gyógyulunk. Ha meghalunk, a táborhelyünkre visszatérve kezdhetünk mindent elölről, ráadásul alaposabban elgyepált hőseinknek pihenniük és táplálkozniuk kell. Előbbit a tábortűznél tudjuk megtenni, viszont ez elemózsiát fogyaszt, avagy, amikor csak lehetőségünk adódik, ellátmányt kell szereznünk, ami persze ismét küzdelemmel jár. De ugye nem mindegy, milyen állapotban harcolunk, mert legyengülve nem leszünk túl sikeresek.
Harc közben amúgy oldalnézetes módban kerülnek elénk a helyszínek és szereplők, mindenki a saját körében léphet, lehet varázsolni, extra tárgyakat felhasználni, aztán, ha jól alakulnak a dolgok, hőseink kicsit bepöccennek, onnantól pedig értelemszerűen hatékonyabban gyilkolják az ellent. Na, utóbbiakat sem kell félteni, mert nagy szeretettel pécézik ki legyengült harcosainkat, gyógyítanak, közkatonákból sorfalat varázsolnak maguknak, a bossokról meg ne is beszéljünk, mert azok aztán kifejezetten kellemetlenkedő alakok. A tűznél amúgy skilleket is beizzíthatunk (egész elvetemült karaktereket építve), kiválogathatjuk a szükséges felszerelést, utóbbi meg tényleg jól jöhet a csatáknál, elvégre a szimpla gyógyításon robbanószeren túl olyan gyöngyszemeket is találhatunk, mint az, amelyik visszahozza elesett bajtársainkat.
Klikkelgetős Darkest Dungeon-light
Elesni pedig nem nehéz, merthogy tényleg elég szívós és sokat szemétkedő ellenfeleket kapunk, akik rendesen kitesznek magukért, viszont hála az égnek nincs túlbonyolítva a rendszer. Sőt, az a helyzet, hogy alapvetően meg is lepődtem, mennyire letisztult a játékmenet: lényegében simán klikkelgetünk, minden más megy magától, kábé mint egy mobilra írt játék esetében. Ez nem kifejezetten negatívum vagy pozitívum, inkább csak észrevétel. Az már inkább kellemetlen, hogy a procedurálisan generált helyszínek egyelőre teljesen egysíkú, kopár vidéket nyújtanak látképként, ami különösen szemet szúr a szépen rajzolt karakterek társaságában. Plusz a fejlesztők által tervezett 25 órás kampányt sem tudom hova tenni, mert ez az a játék, amiből elég napi 1-2 óra, de 25-öt nem nagyon képzelnék el belőle. Mert az gombócból is sok. De lehet, némi változatosság segítene rajta.
Szóval most még kicsit kérdéses számomra a Bonfire sorsa, noha a lengyel csapat eleddig kevésbé ismert, de a vásárlók által kimondottan szeretett játékokat tett le az asztalra. A Bonfire is kedvelhető, sok szempontból szórakoztató, emellett kihívásban sem szűkölködik darab, de az igazi sikerhez alaposan fel kéne még dobni a produkciót. Már csak azért is, mert a korai hozzáférés végére terveik szerint emelnének az áron, azonban portékájuk már a jelenlegi összegért (15 euró) is drága egy kicsit, szóval bőven kell még bele pakolni ahhoz, hogy a tartalom kiegyenlítse az érte kért anyagiakat.
