Az évtized legjobbjai – drag szerint

Egy komplett évtizedet összegezni nem könnyű feladat, hiszen tíz évről és remekművek tucatjairól van szó – ember legyen a talpán, aki rangsort tud állítani ekkora merítésből szemezgetve. Nekünk szerencsére annyival egyszerűbb dolgunk van, hogy nem valamiféle tudományos módszerekkel megalapozott szuperlistát kell megalkotnunk (na, nem mintha született volna olyan toplista az emberiség történelmében, amivel legalább a többség egyetértett volna, úgyhogy a feladat alapból reménytelen lenne), "csupán" a személyes kedvenceinket kell összelapátolni egy helyre. Abból is volt persze szép számmal, így hát a szívem szakadt meg, amikor egy-egy cím végérvényesen kiszorult a Top 20-ból – de hát ez egy ilyen szakma.

Lényeg a lényeg: még csak véletlenül sem ringattam magam abba az illúzióba, hogy én itt most felszolgálom nektek a nagy igazságot a korszak legmeghatározóbb címeivel, inkább azok közül válogattam, amik tényleg jelentettek valamit számomra, és még ennyi év után is jó érzéssel tölt el már a puszta gondolatuk is. Éppen ezért lesznek meglepő szereplők és még annál is meglepőbb hiányzók is – de hát pont ettől lesz személyes egy toplista, nemde?

20. Horizon Chase Turbo

• Kiadó: Aquiris Game Studio
• Fejlesztő: Aquiris Game Studio
• Megjelenés: 2018. 05. 15.
• Platform: PC, PS4, XOne, NS

Előszeretettel szoktam emlegetni, hogy micsoda szívfájdalom számomra az árkád autóversenyes műfaj tetszhalott állapota, mert bár a szimulátorok tekintetében brutálisan jó volt az évtized, őrült száguldásból és driftelésből – abból az igazi, klasszikus fajtából – már alig-alig jutott. Már csak ezért is kihagyhatatlan gyöngyszem számomra a Horizon Chase Turbo, amely úgy idézi meg a műfaj hőskorát, hogy mindeközben a motorháztető alatt egy ízig-vérig mai játék lakozik, szuper vezetési élménnyel.

19. What Remains of Edith Finch

• Kiadó: Annapurna Interactive
• Fejlesztő: Giant Sparrow
• Megjelenés: 2017. 04. 25.
• Platform: PC, PS4, XOne, NS

Sosem értettem azokat, akik alsóbbrendű valaminek tartják a "sétaszimulátorokat" (már maga a név is pejoratív kicsit), hiszen annyi gameplay-heavy cucc van a palettán, hogy ezek aztán semmi elől nem veszik el a helyet – épp ellenkezőleg, megmutatják, milyen széles is a videojátékok spektruma. Az interaktivitás, mint eszköz használatával pedig úgy és olyan történeteket lehet elmesélni, ami egyedülálló a szórakoztatóiparban. Ezen történetek közül nekem a What Remains of Edith Finch-é volt a legemlékezetesebb, amely szikrázóan kreatív és ötletes módon tárta elénk a Finch-család keserédes históriáját, ami egyben az évtized egyik legnehezebben emészthető darabja is.

18. Limbo

• Kiadó: Microsoft Game Studios/Playdead
• Fejlesztő: Playdead
• Megjelenés: 2010. 07. 21.
• Platform: PC, PS4, XOne, NS, PS3, X360, PSV, iOS, Android

Az "indie-boom" hajnalán egy kész csoda volt a Limbo – és tulajdonképpen az is maradt mind a mai napig, hiszen a modern cinematic platformerek egyik jeles képviselőjéről van szó. Mi több, egyenesen tankönyvbe illő alkotásról van szó, amely mesterien fűzi egymásra a játékmechanikák, az atmoszféra és a történetmesélés hármasát. A végeredmény egy olyan játék, ahol nemcsak hogy tökéletesen klappol minden, de a mai napig képes vagyok felidézni belőle komplett szekvenciákat – ez pedig egyértelműen a legnagyobbak ismérve.

17. Assassin's Creed: Brotherhood

• Kiadó: Ubisoft
• Fejlesztő: Ubisoft Montreal
• Megjelenés: 2010. 11. 19.
• Platform: PC, PS4, XOne, PS3, X360

Számomra az Ezio-trilógia valami őrületes élmény volt, franchise-on belül a sokaknál csalódás skatulyába kerülő Revelations is ott van a kedvenceim között, maga az Assassin's Creed-sorozat pedig az én szememben a Brotherhoodnál tetőzött. A történelmi építészet, valamint a valóság és a fikció egyvelege egy olyan egyedi ízt és hangulatot ad a régi AC-játékoknak, ami mindig felvidít, ha csak rágondolok. És bár az átívelő sztori végül csak egy "évtized csalódásai" listára férne fel, itt még rengeteg izgalmat és találgatást tartogatott a Desmond-szál is. Hm... meg is jött a kedvem egy kis római mászókázáshoz!

16. Spyro Reignited Trilogy

• Kiadó: Activision
• Fejlesztő: Toys for Bob
• Megjelenés: 2018. 11. 13.
• Platform: PC, PS4, XOne, NS

Spyro számomra már jó ideje olyasvalami volt, amiről végleg lemondam, miután az Insomniac Games-féle klasszikus trilógiát – ami különleges helyet foglal el a szívemben – még csak megközelíteni sem tudta semmi, ami utána jött. Aztán egyszer csak jött az elképzelhetetlennek hitt csoda, a Toys for Bob-féle remake, a Spyro Reignited Trilogy képében, miközben a csapat hihetetlen odaadással és aprólékossággal alkotta újra ezt a három remek játékot. Az első rész a maga letisztultságával és fantasztikus pályadizájnjával még húsz év után is elvarázsol.

15. Journey

• Kiadó: Sony Computer Entertainment / Annapurna Interactive
• Fejlesztő: Thatgamecompany
• Megjelenés: 2012. 03. 14.
• Platform: PC, PS4, PS3, iOS

A Thatgamecompany csapatára én már a Flower előtti időkben is felfigyeltem, amikor még kevesen ismerték csak őket, abban viszont szerintem sincs vita, hogy a Journey a legnagyszerűbb dolog, amit eddig letettek az asztalra. Mindig is nagy rajongója voltam a dizájnjában minimalista, megvalósításában azonban tükörsimára csiszolt játékoknak, a Journey pedig remek példa erre: egy rövid, de mégis felejthetetlen utazás, melynek minden egyes perce tökéletesen a helyén van. Nagyjából ugyanazt tudom mondani, mint amit az Edith Finch esetében: ilyen alkotások nélkül szegényebb lenne a játékipar – és mi játékosok is.

14. BioShock Infinite

• Kiadó: 2K Games
• Fejlesztő: Irrational Games
• Megjelenés: 2013. 03. 26.
• Platform: PC, PS4, XOne, PS3, X360

"Mindig van egy világítótorony. Mindig van egy férfi. Mindig van egy város." Világépítésben és történetmesélésben a BioShock elképesztő minőséget tett le az asztalra, Ken Levine fantasztikus víziója pedig nagyon sok tekintetben a trilógia lezáró darabjával ért fel a csúcsra. Kevés játék van, amely annyira szorgosan dolgoztatja a játékos agytekervényeit a cselekmény kapcsán, mint a BioShock Infinite, és bár a rengeteg arénaharc miatt a játékmenet tekintetében nem ő a széria legjobbja, a sztori (és különösen a befejezés), Columbia és a karakterek olyannyira elvitték a hátukon az egész élményt, hogy utána még hetekig a hatása alatt voltam. Ezek után nem csoda, hogy ide is felfért.

13. Hollow Knight

• Kiadó: Team Cherry
• Fejlesztő: Team Cherry
• Megjelenés: 2017. 02. 24.
• Platform: PC, PS4, XOne, NS

A metroidvania műfaj tulajdonképpen a már említett "indie-boom"-mal párhuzamosan emelkedett fel és teljesedett ki: a Shadow Complex volt az első jövevény, míg a Hollow Knight sokak szerint az elmúlt évek legjobbja. Vitatkozni pedig igen nehéz ezzel a kijelentéssel, mert bár magam sem voltam száz százalékig kibékülve minden egyes mechanikájával, a Hollow Knight valójában egy iszonyatosan friss és kreatív variációja a receptnek, olyan mélységgel és tartalommal, amely jó eséllyel még hosszú évekig referencia marad mindenki számára, aki ebben a zsánerben szeretne nagyot alkotni. A vizuális- és hangdizájn pedig nemes egyszerűséggel zseniális!

12. Spec Ops: The Line

• Kiadó: 2K Games
• Fejlesztő: Yager Development
• Megjelenés: 2012. 06. 26.
• Platform: PC, PS3, X360

Előttem annyian leírták már (sőt, még videó is készült róla), mitől egyedülálló a Spec Ops: The Line, hogy nehéz újat mondani róla. Már azt leszámítva, persze, hogy igen, én is imádom – és minden túlzás nélkül az előző generáció legsokkolóbb játékélménye volt számomra, miután szerencsére sikerült többé-kevésbé nulla előismerettel fejest ugranom bele. Mondani sem kell, csak tátottam a számat. Nincs még egy játék, ami ennyire aljas, alattomos módon kúszik be a bőröd alá, és ahogy reflektál saját magára, sőt tulajdonképpen a komplett műfajra, az valami egészen egyedülálló.

11. God of War

• Kiadó: Sony Interactive Entertainment
• Fejlesztő: SIE Santa Monica Studio
• Megjelenés: 2018. 04. 20.
• Platform: PS4

Tulajdonképpen bármelyik God of Wart szívesen felraktam volna a listára a három érvényes közül: a harmadik rész már a monumentális nyitány miatt is megérdemelné, az Ascensiont pedig az évtized egyik leginkább alulértékelt játékának tartom. Végül azonban mégis a legutóbbi részre esett a választásom, amely úgy vezette új ösvényre minden lehetséges értelemben a franchise-t, hogy egy árva fityinget sem tettem volna arra, hogy ennyire jó lesz a végeredmény. A harcrendszer tekintetében kissé lassan tárulkozik ki a God of War, de pont ezért mindig tud újat mutatni, az endgame tartalom pedig különösen szórakoztató lett a rengeteg gyűjtögetnivalóval és a baromi ütős Valkűrökkel. Nem tudok elég hálás lenni azért, hogy a Sony Santa Monica nem ment el a klasszikus open world irányába.

10. Resident Evil 2

• Kiadó: Capcom
• Fejlesztő: Capcom
• Megjelenés: 2019. 01. 25.
• Platform: PC, PS4, XOne

Az előző évtized végén még temettem a túlélőhorror műfajt, mondván, nincs már itt semmi látnivaló, erre tessék: most itt van egy játék, amely úgy tudta hozni a műfaj klasszikus sajátosságait – a karakter esetlenségét, a hangsúlyos erőforrás-menedzselést és a felfedezés fontosságát –, hogy közben egyáltalán nem vált archaikussá. Mindig kétélű fegyver egy olyan alapműhöz nyúlni, mint a Resident Evil 2, ám a Capcom sikerrel vette az akadályt, egyszersmind bizonyítva, hogy az 1998-as eredetit nem véletlenül tartották hosszú évekig egy zsáner legjobbjának.

9. The Legend of Zelda: Breath of the Wild

• Kiadó: Nintendo
• Fejlesztő: Nintendo EPD
• Megjelenés: 2017. 03. 03.
• Platform: NS, WiiU

Most őszintén: ki mondta volna meg, hogy pont a Nintendo lesz az, aki új utat mutat az open-world játékok terén? A Breath of the Wild pont akkor érkezett, amikor a nyitott világú címek végleg elkezdtek egy kaptafára készülni, a Nintendo azonban – szokásához híven – nem foglalkozott a trendekkel, hanem a saját filozófiája mentén felépített egy kreativitástól és szabadságtól duzzadó játékot. A szabadság pedig itt valóban szabadságot jelent, annyi és annyiféle lehetséges megoldással, variációval és útvonallal, amiben aztán tényleg el lehet veszni – szigorúan jó értelemben. Mert itt bizony senki nem fogja állandó jelleggel a kezünket, és ez így is van jól.

8. Bloodborne

• Kiadó: Sony Computer Entertainment
• Fejlesztő: FromSoftware
• Megjelenés: 2015. 03. 25.
• Platform: PS4

A Dark Souls sikere lehetővé tette Mijazaki-mester számára, hogy valami újba fogjon, ugyanakkor nem szerette volna teljesen maga mögött hagyni az említett széria alapjait – ez lett a Bloodborne. Mondhatnánk, hogy csak egy variáció a Souls-formulára, ám viktoriánus körítésével, lovecrafti elemeivel és teljesen újragondolt harcrendszerével valójában teljesen különálló entitás, amiben még a legvérmesebb Dark Souls-rajongók is megtalálták mind az újdonságot, mind pedig a kihívást. A kockázat-jutalom kettősre építő harcrendszer hihetetlenül intenzív összecsapásokat teremtett, olyan jól koreografált főellenfélharcokkal, hogy nálam egyértelműen ott vannak a legemlékezetesebbek között az elmúlt évtizedből. Meg persze maga a játék is a csontig hatoló atmoszférájával és mesés pályadizájnjával.

7. Mass Effect 2

• Kiadó: Electronic Arts
• Fejlesztő: BioWare
• Megjelenés: 2010. 01. 29.
• Platform: PC, PS3, X360

A Mass Effect 2 alapkoncepciója egész egyszerűen annyira jó, hogy még most, tíz évvel később is alig vannak, akik ilyen téren akár csak a cipőfűzőjét beköthetnék a BioWare mesterművének. Az első rész szépen felépítette az alapokat, illetve – sokakkal ellentétben – én a lezárást is nagyon szerettem, számomra azonban a második rész öngyilkos missziója a trilógia csúcspontja, és az, hogy a fejlesztők fel mertek fűzni rá egy komplett játékot, elképesztő bátorságra vall. A rizikó kifizetődött, hiszen egy olyan szerepjátékot kaptunk végeredményül, amely tényleg a karakterekről, a kapcsolatokról és a döntésekről szól, és amely jutalmazott minden egyes extra játékórát. Nem XP-vel vagy trófeákkal, hanem életekkel: megmenekült barátokkal és harcostársakkal.

6. Super Mario Odyssey

• Kiadó: Nintendo
• Fejlesztő: Nintendo EPD
• Megjelenés: 2017. 10. 27.
• Platform: NS

A Breath of the Wild kapcsán már említettem a Nintendo kreativitását, amely nálam a Super Mario Odyssey-nél csúcsosodott ki leginkább ebben az évtizedben. Egészen félelmetes, hogy a fejlesztők játszi könnyedséggel dobnak be olyan ötleteket úton-útfélen, amilyenből más játékban jó, ha kettő van egy végigjátszás során. Itt meg csak egyetlen pálya egyetlen aprócska szelete mindössze. Töméntelen mennyiségű tartalom, kihívás és szórakozás – és ami a legszebb az egészben, hogy itt még a legeslegutolsó csillag sem csak úgy random van ledobva pályára. Megmondom őszintén, a végén már olyan érzésem volt a rengeteg ötlettől, mint amikor bever az ember egy tábla csokit: nagyon jó, nagyon finom, de lehet, hogy ennyi nem kellett volna egyszerre. Szóval csak mértékkel!

5. The Witness

• Kiadó: Thekla, Inc.
• Fejlesztő: Thekla, Inc.
• Megjelenés: 2016. 01. 26.
• Platform: PC, PS4, XOne, iOS

Sokakkal egyetemben engem Jonathan Blow már a Braiddel is megvett kilóra, de amit a The Witness-szel összehozott, arra még a legoptimistább énem sem számított. Egy ennyire gigantikus, szerteágazó, de keresztbe-kasul mégis finoman egybeszőtt világ kártyavárként omlott volna össze, ha a logikai feladványok mögött húzódó általános dizájn és szabályrendszer csak egy picit is összecsapottabb. De persze nem lett az, sőt, a The Witnessnél jobban kevés játékon érződik a sokéves fejlesztési idő, amely őrületesen ötletes feladványaival és a tízpercenként ránk zúduló "a-ha" élményével olyasvalamit nyújt, amihez foghatót tényleg nem tapasztaltam az elmúlt tíz évben.

4. Hearthstone

• Kiadó: Blizzard Entertainment
• Fejlesztő: Blizzard Entertainment
• Megjelenés: 2014. 03. 11.
• Platform: PC, iOS, Android

Nem vagyok az a típus, aki szeret huzamosabb ideig leragadni egy játéknál, a Hearthstone viszont masszív TCG-rajongóként könyörtelenül beszippantott – immáron több mint hat éve, hiszen még a bétában kezdtem az ismerkedést. A szerelem azóta is tart, egy-két korai szünetet leszámítva, és bár elismerem, hogy ma már nem élvezem annyira, mint egykoron, azért ezt a több mint fél évtizedet nem lehet csak úgy semmissé tenni. Meg aztán a Blizzard is próbálkozik, a pár hónapja megérkezett Battlegrounds például ismét erősen háromszámjegyű játékórát rabolt már el tőlem. Állandó társként az utazások során pedig fog is még elég sokat, hiszen még a rosszabb meták is tartogatnak annyi mókafaktort, hogy ne lehessen ráunni.

3. Rayman Legends

• Kiadó: Ubisoft
• Fejlesztő: Ubisoft Montpellier
• Megjelenés: 2013. 08. 30.
• Platform: PC, PS4, XOne, NS, PS3, X360, WiiU, PSV

Nem szokásom olyat mondani, hogy egy játék tökéletes, de a maga nemében a Rayman Legends tényleg majdhogynem hibátlan. Egy platformernél általában két pont számít kritikusnak: az egyik az irányítás, a másik pedig a pályadizájn – a Rayman Legends mindkettőben kimagaslik, olyan játékélményt nyújtva, amivel műfajon belül már tényleg csak a Nintendo tud versenyezni. Az igazán megdöbbentő az az egészben, hogy hosszabb távon a brutális mennyiségű tartalom és a rengeteg pálya ellenére sem enyhül az élmény, sőt a kihívás növekedésével és az egyre durvább zenés szekvenciákkal még fokozni is tudta a Ubisoft. Már többször kimaxoltam, de gondolkodás nélkül bármikor nekiállnék újból.

2. Alan Wake

• Kiadó: Microsoft Game Studios / Remedy Entertainment
• Fejlesztő: Remedy Entertainment
• Megjelenés: 2010. 05. 14.
• Platform: PC, X360

Az évtizedet személy szerint a Remedyvel és a Controllal zártam, és bár a finnek legutóbbi játéka nálam végül nem fért be a Top 20-ba, az Alan Wake majdhogynem a lista élén landolt. A fény és a sötétség harca minden téren maximálisan megfogott: az elemlámpát középpontba helyező, de mégis nagyon dinamikus harcok baromi szórakoztatóak, mint ahogy a rejtélyt mesteri módszerekkel kibontó sztori is örökké emlékezetes marad számomra. Ha nagyon egyszerűen szeretném megfogalmazni, akkor azt mondanám, hogy az Alan Wake volt számomra az a játék, amely úgy nyújtott kiemelkedő narratív élményt, hogy közben egy pillanatig sem éreztem azt, hogy a játékmenet ne lenne legalább ugyanolyan szórakoztató. It's not a lake...

1. Dark Souls

• Kiadó: Namco Bandai Games
• Fejlesztő: FromSoftware
• Megjelenés: 2011. 10. 07.
• Platform: PC, PS4, XOne, NS, PS3, X360

Sokféle módon meg lehetne ideologizálni, hogy miért a Dark Souls lett az első, hiszen mégis csak az évtized egyik legjobb, legtöbbet emlegetett, legnagyobb hatású játékáról van szó. De ha a személyes töltetre vagytok kíváncsiak a már unalomig ismert erények helyett, akkor azt tudom mondani, hogy számomra a Dark Souls volt az a játék, ami visszahozta a videojátékokba vetett hitemet. Mármint félreértés ne essék, nem akartam kiszállni, nem égtem ki, inkább csak úgy éreztem, hogy vannak olyan elemek, érzések, mechanikák, amik mintha kiveszőben lennének a modern játékokból. Aztán jött a Dark Souls, és megmutatta, hogy igenis van kiút. Na, nem azonnal: elsőre még én is lepattantam róla. Aztán fél évvel később elkapott, és azóta sem ereszt, olyan jutalomérzetet nyújtva, amilyet sem előtte, sem pedig azóta nem éreztem. Meg még sok minden mást, de aki szereti, annak úgysem kell kifejtenem, aki pedig nem, azt meg felesleges untatnom vele.

Az évtizedet összefoglaló listáink még folytatódnak, tarts velünk a továbbiakban is!