A játékiparban botrányokból sosincs hiány, úgyhogy volt miből szemezgetni a cikk készítése során. Igaz, e tekintetben néha nehéz különválasztani a stúdiókat a kiadóktól, mert nem mindig egyértelmű, hogy egy-egy döntés hátterében igazából ki is állt. Ennélfogva előfordulhat egy-két határeset, de megígérjük nektek, hogy hamarosan a kiadók viselt dolgait is felemlegetjük. Itt elsősorban a játékokra koncentrálunk, míg következő cikkünkben inkább az általánosn alkalmazott praktikákra térünk majd ki. Lássuk!

Duke Nukem Forever - két évtized szégyene

Bár a fejlesztés korábban kezdődött, a játék csak 2011-ben jelent meg, úgyhogy bőven felfért a listára, mint két évtizeden átívelő szégyenfoltja a játékiparnak. Tudom, hogy vannak, akik szerint nem is olyan rossz játék a Duke Nukem Forever, mint amilyennek mondják - tőlük előre is elnézést kérek -, pedig nagyon is az, és itt most nem a látens szexizmusra gondolok. Technikailag egy katyvasz, a játék ritmusa botrányos és dögunalom az egész. Ami nem is csoda, hiszen a Gearbox 2010-ben szerezte meg a jogokat és 2011-ben piacra is dobta. Meg is látszik rajta. Pofátlan módon csak a rajongók gyors lehúzására mentek rá.

Aliens: Colonial Marines - dupláz a Gearbox

Nicsak, még egy Gearbox-balhé, két évvel az előző után, ami szintén két évtizeden nyúlik át. Az Aliens: Colonial Marines 2007-ben indult fejlesztésben a stúdió teljesen szabad kezet kapott, de minden más fontosabb volt (még a Duke Nukem Forever is, még ha nem is látszik rajta). De a minta nem csak itt ismétlődik: gyakorlatilag alig egy évvel a megjelenése előtt, azaz 2012-ben vették igazán kezükbe az ügyet, majd gyorsan piacra is dobták. Az eredmény ugyanaz, mint fent: egy technikai katyvasz, ami még unalmas is, és dettó messziről bűzlik a gyors pénzlehúzás szagától. De időközben azért fejlődtek a Gearbox szakijai, most már előre megrendezett, valóságot egyáltalán nem fedő bemutatót is gyártottak.

Street Fighter X Tekken - fizetős DLC a lemezen

A Capcom nem mindig örvendett olyan nagy elismerésnek, mint mostanában. Legjobb példa erre az igazi klasszikusnak számító Street Fighter X Tekken esete. A DLC-k mellett mondott védőbeszédek egyike az, hogy nem kivágott tartalomról van szó, amit utólag eladnak. Erre cáfolt rá a Street Fighter X Tekken, melynél egészen odáig ment el a fejlesztő, hogy a lemezen megtalálható volt egy sor karakter, amit utólag, pénzért lehetett “feloldani”. A Capcom állította, hogy ezzel a merevlemezen akartak helyet spórolni a felhasználóknak. Milyen kedves, hogy még erre is gondoltak.

Godus - Peter Molyneux és a félmillió dollár esete

A Kickstarter - ahogy az emberiség történelmének folyamán számos ötlet - alapjaiban jó, de rossz kezekben rosszul sülhet el. Ez nem jelenti feltétlenül azt, hogy a háttérben rossz szándék állna, elég a hozzá nem értés is. Nagyjából ez történhetett Peter Molyneux és a Godus esetében is, mely a Populous felélesztésével mintegy félmillió dollárt szedett össze, és szokása szerint ígéretből több lett a végére mint aktuális termékből - mely egyébként még hat év elteltével sincs kész és talán sosem lesz igazán.

No Man’s Sky - a senki egéről is lehazudta a csillagokat

Bár mostanra a No Man’s Sky úgy-ahogy kikupálódott, a megjelenése körüli marketingkampány és az azt követő mesés pofáraesés mellett nem mehetünk el szó nélkül. A történetet, gondolom, mindannyian ismeritek: Sean Murray még a csillagokat is leígérte (vagy hazudta, nézőpont kérdése) az égről, aztán persze kiderült, hogy a végeredmény messze nem az, amit mondott vagy mutatott a Hello Games. Gyatrán futó, üres és unalmas játékmenettel megáldott katyvasz lett belőle. De legalább volt stílusa.

Payday 2 - mikrotranzakciós pálfordulás

Az eddigiekkel némelyikével ellentétben a Payday 2 nem egy rossz játék, de amit a Overkill leművelt körülötte, az nem éppen a gerincesség mintapéldája. Évekig állították, hogy ők bizony nem szállnak fel a mikrotranzakciós vonatra, aztán egyszercsak mégis. Persze mindenki kiborult, mert pénzért jobb cuccokat vehettél (ami ugye a pay-to-win definíciója) aminek az lett az eredménye, hogy egy picit változtattak rajta. Nyilván kell a pénz a folyamatos tartalomgyártáshoz, de ezért megéri a vásárlói bizalmat lerombolni?

Mass Effect 3 - egyszer minden véget ér

A Mass Effect 3 sem rossz játék, technikailag is jó, de nem is annyira botrányos, mint inkább csalódást keltő befejezése sokaknál kiverte a biztosítékot. Ugye az eleve trilógiának induló játék fő vonzereje az volt, hogy minden addigi döntésünk számítani fog a végkifejletben, de valahogy mégsem ez lett belőle. Később a Bioware aztán többé-kevésbé orvosolta a hibát egy Extended Cut DLC-vel, de az a felháborodáshullám, ami végül rákényszerítette a fejlesztőt erre, mindig eszébe jut az embernek, ha meghallja a szót: Mass Effect. Zárójelben jegyeznénk meg, hogy később az Andromeda gyengécske rajtja sem volt egy egyszerű eset.

Anthem - nem egy dicshimnusz

A Bioware is sikeresen ráduplázott a listán, no nem azért mert annyira rossz játék lenne az Anthem, feltéve, hogy nem a stúdió korábbi munkáihoz mérjük, ugye. Sokkal inkább a fejlesztése körüli nemtörődömség, majd a végén a dolgozók agyonhajtásának “Bioware-varázslatként” való aposztrofálása botrányos. Az egész projekt levezénylése felháborító és elrettentő példája a rossz menedzsmentnek és általános hozzáállásnak, ami a stúdió fényét is erősen csorbítja és jövőjét erősen megkérdőjelezi.

Telltale Games - 30 perced van elhagyni az épületet

És ha már a rosszul menedzselt projektekről van szó, akkor a Telltale Games zajos bukása mellett sem mehetünk el. Itt nem csupán egy vagy két rosszul levezényelt játékról van szó, az egész stúdió vezetése, technikai felkészültsége és dolgozókhoz való hozzáállása katasztrofális volt. Persze erre csak utólag derült fény, mikor derült égből villámcsapásként érkezett a hír, hogy a cég bezár - de nem csak minket, kívülállókat ért meglepetésként, a dolgozókkal egy (nem annyira) szép napon közölték, hogy 30 percük van cuccolni. Azóta is futnak a pénzükért, amit nem fizettek ki.

telltale-games-collage.jpg

Fallout 76 - Murphy törvényének megtestesülése

Ami elromolhat, az el is romlik, szól Murphy elsőszámú törvénye, és ez hatványozottan igaz a Fallout 76 esetére. Indult az egész onnan, hogy a Fallout-rajongók egy része nem erre a játékra vágyott, aztán folytatódott azzal, hogy a játékmotor egész egyszerűen nem erre van kitalálva, ez pedig szűnni nem akaró technikai gondok egész sorát hozta és hozza magával szinte minden egyes frissítésnél. Az olyan apróságok, mint a gagyi gyűjtői kiadás, a hackerek tömkelege és az éves 100 dolláros szezonbérlet alapfunkciókért cserébe már csak hab a tortán. És még nincs vége a történetnek...

Az évtizedet összefoglaló listáink még folytatódnak, tarts velünk a továbbiakban is!