„Régen minden jobb volt” – gyakran olvashatunk ilyen jellegű szomorkodást a neten, a játék- és filmvilággal kapcsolatban. Ám én hiába, hogy 1991–1993 között, a Wolfenstein 3D-vel és a Doommal játszva szerettem bele a videojátékokba, a mai címekért is ugyanúgy tudok rajongani. Sőt még jobban. Elismerem, hogy a 2010-es években a filmipart is túlszárnyaló játékipar főszereplőinek voltak gyomorforgató húzásai (Electronic Arts, Activision Blizzard és Bethesda: rátok tekintek), a loot boxok és egyéb mikrotranzakciós mechanizmusok sokunkat bőszítettek fel, és úgy általában jellemző a nagy kiadókra a mérhetetlen gyávaság és biztonsági játék. Azonban például a FromSoftware Souls-játékainak sikerült újra 5 éves kisgyerekké változtatniuk. És még sok ilyen program volt az elmúlt években, úgyhogy az alábbi listát nem volt könnyű összerakni, hiszen egy 50-es vagy 100-as felsorolást is meg tudnék tölteni.

20. Life is Strange

  • Kiadó: Square Enix
  • Fejlesztő: Dontnod Entertainment
  • Megjelenés: 2015. 01. 30.
  • Platform: PC, PS4, XOne, PS3, X360, iOS, Android

A Life is Strange nagyon okosan gondolta tovább a Pillangó-hatás című film koncepcióját, és használta fel azt egy felnőtté válási történet elmeséléséhez és egy viharos, mély baráti kapcsolat bemutatásához. Ugyan a sztori relatíve lineáris, így az idő-visszatekerésnek valójában nincs akkora jelentősége, mint gondolnánk, ám még így is rendkívüli módon beszippant, magával ragad Chloe és Max kálváriája. A Before the Storm című előzmény és a Life is Strange 2 nem tudták megismételni az első rész letaglózó és szívszorító drámáját, az időmanipuláció pedig túlságosan is jól el lett találva ahhoz, hogy az egyedülálló kiegészítő és a folytatás ne tudjanak felérni az eredetihez.

19. The Elder Scrolls 5: Skyrim

  • Kiadó: Bethesda Softworks
  • Fejlesztő: Bethesda Game Studios
  • Megjelenés: 2011. 11. 11.
  • Platform: PC, PS4, XOne, NS, PS3, X360

Ironikus, de a The Elder Scrolls-sorozatból pont a Skyrim hatására ábrándultam ki. Szóval akkor mégis mit keres a top 20-as listámon?! Egyszerűsítései, hibái ellenére is tisztán emlékszem rá, hogy megjelenését Messiásként vártam, és nagyon be is szippantott, amikor végre megszerezhettem, rengeteg órát eltöltöttem a fagyos Északon. Hangulata kiváló, az ábrázolt világ nagyon vonzó, ezért is sajnálom, hogy a játékmenetet ért egyszerűsítései miatt számomra hosszú távon unalmassá vált. Mégsem tudtam olyan címet találni, ami kiütötte volna a 19. helyről (szánom-bánom, de a The Witcher 3-mal még nem játszottam, a 2. rész pedig annyira nem ragadott magával).

18. Fallout: New Vegas

  • Kiadó: Bethesda Softworks
  • Fejlesztő: Obsidian Entertainment
  • Megjelenés: 2010. 10. 22.
  • Platform: PC, PS3, X360

A Bethesda nem titkoltan a bögyömben van kedvenc RPG-sorozataim lebutítása miatt, a Fallout 3 ezért is okozott csalódást. A mindig remek Obsidian azonban bebizonyította, hogy a Bethesda-féle FPS-perspektívából is meg lehet valósítani azt a Fallout-élményt, amire például a Fallout 2 volt képes. Ami nem véletlen, hiszen ennél a csapatnál sok régi fejlesztő dolgozott a New Vegason. A játék hardcore módja, hamisítatlan, cinikus és posztapokaliptikus hangulata miatt rengeteg időt rabolt el egyetemi éveimből, és azóta csak a Red Dead Redemption 2 és a Dark Souls-sorozat volt képes arra, hogy ilyen durván beszippantson. Kíváncsi is vagyok a The Outer Worldsre!

17. Assassin’s Creed: Brotherhood

  • Kiadó: Ubisoft
  • Fejlesztő: Ubisoft Montreal
  • Megjelenés: 2010. 11. 19.
  • Platform: PC, PS4, XOne, PS3, X360

Mivel imádom a kalózos cuccokat, így nyilvánvalóan a Black Flagnek kellett volna felkerülnie a Brotherhood helyett. Szögezzük le, az Assassin’s Creed-sorozattól már herótom van, hiába kedvelem az ókort is, az utóbbi két epizód totál hidegen hagyott. A Brotherhood volt szerintem az utolsó igazán ütős Assassin’s Creed-játék, amelyben nemcsak egy, már-már frusztráló módon sok lehetőséget tartalmazó játékvilág (pontosabban a reneszánszkori Róma) várt ránk, de még a történet is érdekes tudott lenni, ahogy a főhős, Ezio bosszúhadjáratát is totálisan át tudtam élni. Ehhez a testvériség újjászületését elmesélő epizódhoz képest én alapvetően önismétlőnek érzem az Assassin’s Creed: Origins koncepcióját, illetve a Black Flagtől kezdve a Ubisoft nagyon eltávolodott attól, ami miatt rácuppantam az AC-sorozatra: a címszereplők.

16. Sid Meier’s Civilization 5

  • Kiadó: 2K Games
  • Fejlesztő: Firaxis Games
  • Megjelenés: 2010. 09. 24.
  • Platform: PC

Alapvetően a valós idejű stratégiai játékokat kedvelem, amelyekben le lehet játszani a monumentális csatákat – ezért is vagyok a Total War-sorozat rajongója. Ám a Heroes of Might and Magic 3 mellett a Civilization 5 volt az, ami megszerettette velem a körökre osztott birodalomépítős stratégiák műfaját. Megvallom, nekem a Civ-széria korábbi darabjai túl bonyolultak voltak, a Civ5 viszont egy letisztult rendszert tárt elém, amibe casual TBS-játékosként be tudtam csatlakozni. Haverjaimmal és barátnőmmel is igen sokat játszottunk ezzel az epizóddal, ami tisztában vagyok vele, és meg is értem, hogy a keményvonalas fanoknak nem a kedvence, de engem nagyon is meggyőzött.

15. Total War: Three Kingdoms

  • Kiadó: Sega
  • Fejlesztő: Creative Assembly
  • Megjelenés: 2019. 05. 23.
  • Platform: PC

Mint már említettem, a Total War-sorozat nagy rajongója vagyok, szinte mindegyik epizóddal játszottam. Ritka az ilyen, de egy-két kivételtől eltekintve (a Rome 2 startja nem sült el túl jól, de az Emperor Edition ezt a részt is élvezhetővé teszi) ez a széria epizódról epizódra egyre jobb. Ezért is választottam a legutóbbit, a Three Kingdomst, mert szerintem ez csiszolta a legtökéletesebbre a játékmenetet, illetve ez adott hozzá olyan újdonságokat, amelyek nem szétcseszték, hanem bővítették és nemesítették a Total War-formulát. Gondolok itt a generálisok és politikai vezetők minden korábbinál fontosabb szerepére, illetve a párbajokra. A kínai kommunista diktatúra miatt a Three Kingdoms „kínai kapcsolata” sajnos méltatlan módon sok sarat kapott a játékosoktól, de engem ez sem tántorított el a játéktól, sőt szerintem kiváló választás volt az ókori Kína káosza mint fő téma.

14. Batman: Arkham City

  • Kiadó: Rocksteady Studios
  • Fejlesztő: Warner Bros. Interactive Entertainment
  • Megjelenés: 2011. 10. 21.
  • Platform: PC, PS4, XOne, PS3, X360, Wii U

A Batman: Arkham Asylumig nem nagyon voltak jó szuperhősös játékok (hirtelen a Prototype és a X-Men Origins: Wolverine jutnak eszembe), a Rocksteady azonban precedenst teremtett. Hogy a folytatásban, az Arkham Cityben még magukat is felülmúlják. A játéktér kitágult Gotham jelentős hányadára, és a korábbi, lineárisabb játékmenet is szabadabbá vált. Az opcionális küldetések pedig kicsivel még érdekesebbek is voltak, mint a fősztori, ami szintén megfelelően grandiózusra sikeredett Batman nemezisével a főszerepben. Ráadásul nemcsak a Denevérembert, de Macskanőt is irányíthattuk.

13. Firewatch

  • Kiadó: Campo Santo
  • Fejlesztő: Campo Santo
  • Megjelenés: 2016. 09. 30.
  • Platform: PC, PS4, XOne, NS

A sétaszimulátorok játék és film határmezsgyéjén egyensúlyoznak, és sokszor túl drágának tűnnek ahhoz képest, hogy 2-3-4 óra alatt végig lehet őket játszani. Ám a Dear Esther, a The Vanishing of Ethan Carter, a Gone Home és a Firewatch ráébresztettek arra, hogy az ilyen interaktív filmeknek is van létjogosultsága. Ez utóbbi a zsáner csúcsa, nem is annyira kissé blöffszerű, bár kétségtelenül életszagú és drámai története, hanem hatalmas hangulata miatt, mert mint megrögzött túrázóhoz, hozzám is nagyon közel áll a vadon és annak misztikuma. Végig piszkált persze a gondolat, hogy ebből milyen kiváló túlélőjátékot lehetne kerekíteni, de ha a Campo Santo csak ennyit akart, akkor én azzal is elégedett vagyok, mert zseniálisat alkotott.

12. Green Hell

  • Kiadó: Creepy Jar
  • Fejlesztő: Creepy Jar
  • Megjelenés: 2019. 09. 05.
  • Platform: PC

A Green Hell viszonylag friss és sajnos kisebb visszhangot kapott túlélőjáték, pedig a „Zöld Pokol”, az Amazonas egy nagyon remek helyszín ehhez a zsánerhez – amelynek elemeit tökélyre fejlesztette a Creepy Jar műve, mivel nemcsak enni és inni kell, de az sem mindegy, milyen típusú tápanyagot viszünk be, mert ha a zsírszintünk csökken, akkor bizony nem elég csak banánon élni! És ránk ragadhatnak piócák, bőrünk alá ehetik magukat férgek, vagy csak elkaphat egy nagyragadozó, és ha élve meg is ússzuk, sebeinket sürgősen le kell kezelni, ha nem akarjuk, hogy elfertőződjenek. Maga a sztori és a karakterek sajnos annyira nem érdekesek, mint a listában szereplő pár kapcsolódó címben, bár azt a bizonyos pszichedelikus tripet nagyon eltalálták!

11. Minecraft

  • Kiadó: Microsoft Studios, Sony Computer Entertainment
  • Fejlesztő: Mojang
  • Megjelenés: 2011. 11. 18.
  • Platform: PC, PS4, XOne, NS, PS3, X360, Wii U, PSV, N3DS, iOS, Android

A Notch által megalkotott Minecraftot sokan utálják már csak a trendi termékkapcsolások miatt is, ám számomra ez a nagybetűs Játék, mivel az interakció maximumát nyújtja, és semmilyen korlátot nem szab a kreativitásnak. Még az alfaváltozatával kezdtem el játszani 2009-ben, és ugyan a Microsoft égisze alatt sok minden változott, a zseniális alapok maradtak, így a 2010-es években is rengeteg időt öltem ebbe a virtuális legóba. Természetesen a túlélőmódot preferáltam a rohadék Creeperrel és a Slendermant idéző horrorlénnyel, így használtam ki a korlátlan lehetőségeket, a játéktér totális szétszedhetőségét, illetve az építkezés gyönyörét. A Green Hell, vagy két másik nagy kedvencem, a The Forest és a Subnautica talán sehol sem lennének a műfaj(ciklus)teremtő Minecraft nélkül.

10. The Last of Us

  • Kiadó: Sony Computer Entertainment
  • Fejlesztő: Naughty Dog
  • Megjelenés: 2013. 06. 14.
  • Platform: PS4, PS3

A Naughty Dog játékában semmi eget rengető újdonság nincs, azonban a sztori és az akció-lopakodós részek olyan tökéletes és intenzív elegyet alkotnak, hogy nehéz letenni a sodró lendületű The Last of Ust. És akkor még nem is szóltunk a két remek karakterről, a megkeseredett-megkeményedett Joelről és a megszeppent kislányból lassan-lassan idejekorán felnőtté váló Ellie-ről. A közöttük levő kémia olyan szinten működött, hogy még a legszőrösszívűbb játékosoknak is garantáltan kicsordult a könnye néhány jelenet láttán. Nem emlékszem, hogy ezelőtt létezett-e érzelmileg ennyire intenzív, mégsem nyálas vagy hatásvadász játék. Ami nyilvánvalóan nagy hatást gyakorolt az új God of Warra is, amit mondjuk Cory Barlog rendező nem titkolt: a Naughty Dog játékát nevezte a 2010-es évek legjobbjának.

9. Doom

  • Kiadó: Bethesda Softworks
  • Fejlesztő: id Software
  • Megjelenés: 2016. 05. 13.
  • Platform: PC, PS4, XOne, NS

Az FPS-eknek már nincs akkora kultusza, mint amekkora a kilencvenes és a kétezres években volt, azonban a Doom tett róla, hogy felélénküljön ez a rajongás! Az id Software a vegyes fogadtatású, amúgy szerintem remek túlélőhorror Doom 3 után visszatért a gyökerekhez. Pontosabban tudomást vett a hatalmas népszerűségnek örvendő klasszikus Doom-modról, a Brutal Doomról, és egy igazán kemény, néma főhőst tett meg főszereplőnek, akivel minden démont szó szerint darabokra téphetünk. A Glory Killek és az esztelenül gyors tempó rövid, de 200%-os akciójátékot eredményeztek, ráadásul meglepő módon a sztori is kellőképp érdekfeszítő és emlékezetes volt ahhoz, hogy akár többször is neki ugorjunk.

8. The Forest

  • Kiadó: Endnight Games
  • Fejlesztő: Endnight Games
  • Megjelenés: 2018. 04. 30.
  • Platform: PC, PS4

Oké, oké, már megint egy túlélőjáték, és nyugodjatok meg, ez nem is az utolsó a listámon! A The Forest jó sokáig volt korai hozzáférésű játék, és sokan azt hittük, hogy ez is arra a sorsra jut, amire jelentős számú sorstársa, hogy örökre Early Access-cím marad. Szerencsére fejlesztői 2018-ban végre kiadták az 1.0-ás verziót, és a végeredmény elég meggyőző lett. A repülőszerencsétlenség és a baljóslatú, elhagyatott sziget, na meg a vérszomjas kannibálok annyira nem eredeti ötletek, ám a sztoriban van egy igen hátborzongató csavar. A túlélős-építkezős mechanizmus pedig szinte tökéletes a The Forestben, és van annyi rémisztő titkok a szigeten, hogy akár 100 óránál is többet beleöljünk ebbe a játékba. Ha a klasszikus slashereket idéző Die Young időben kijött volna, akkor lehet, hogy az megszorongatja!

7. Subnautica

  • Kiadó: Unknown Worlds
  • Fejlesztő: Unknown Worlds
  • Megjelenés: 2018. 01. 23.
  • Platform: PC, PS4, XOne

Ha az évtized legjobb túlélőjátékát kell megneveznem, akkor az bizony Subnautica! Kiválóan ötvözte a szabad felfedezést az izgalmas történetmeséléssel, illetve a játéktérben frappánsan elrejtett, és nagyon jó ritmusban adagolt titkokkal. Elképesztő, hogy egy mentőkabinban kezdünk lepkefingnyi oxigénkészlettel, aztán 10–15 óra után már tengeralattjárót építünk és manőverezünk az óceánbolygó legmélyebb árkaiba. Ja, igen: a Subnautica már azért is zseniális, mert ezúttal csak apró szárazföldi kalandjaink vannak kisebb szigeteken, egyébként a játék nagy része a víz alatt játszódik. Itt gyűjtögethetünk nyersanyagokat, amelyekből egyre bonyolultabb cuccokat gyárthatunk, és egy komplett futurisztikus Atlantiszt húzhatunk fel bárhol a vízben. Barátnőmmel rengeteg órát toltunk, illetve még 2020-ban is tolunk bele.

6. Torment: Tides of Numenera

  • Kiadó: inXile Entertainment
  • Fejlesztő: Techland Publishing
  • Megjelenés: 2017. 02. 28.
  • Platform: PC, PS4, XOne

A 2010-es évek a klasszikus szerepjátékok reneszánszáról szólt, és bár sok jó RPG-vel volt szerencsém játszani az évtizedben, azonban ez vált a kedvencemmé a Disco Elysiummal egyetemben. A nagy elődöt, a Planescape-et is kedveltem, de ez teljesen más dimenziókat nyitott meg, és talán még annál is eredetibb világot mutatott be, ezúttal nem az élőhalálra, hanem a transzcendenciára, az istenlét kérdéseire fókuszálva. A harcrendszer mondjuk ebben is gyengébb volt, akár a nagy elődben, azonban a világ felépítése, a karakterek egyedisége és a zseniális párbeszédek meggyőztek arról, hogy a Torment mestermű. Na, meg ha ügyesek vagyunk, harcolni amúgy sem nagyon kell.

5. Kenshi

  • Kiadó: Lo-Fi Games
  • Fejlesztő: Lo-Fi Games
  • Megjelenés: 2018. 12. 06.
  • Platform: PC

Az irtó sokáig készült Kenshi a 2010-es évek legegyedibb játéka. Távol van a tökéletestől, technikai értelemben nagyon nem volt rendben, amikor legutóbb játszottam, és a látványvilágra is lehetnek panaszaink, ám a játékmenet páratlanul egyedi, komplex, magával ragadó. A PC Guru-s tesztemben is írtam, hogy a Kenshi esetében szó szerint igaz, hogy te írod megalkotott karaktered történetét, aki lehet harcos vagy szökés előtt álló rabszolga, netán egy testi fogyatékkal élő kitaszított, viszont minden esetben kikerekedik valami sztori abból, amit csinálsz. Ez így leírva lehet, hogy nem jön teljesen át, de miközben próbálsz ételt szerezni, bányászni vagy farmot menedzselni (ha egyáltalán eljutsz odáig), és elpáholnak a banditák vagy rád tör egy természeti csapás, rájössz, hogy éppen a sztorid íródik.

4. God of War

  • Kiadó: Sony Interactive Entertainment
  • Fejlesztő: Santa Monica Studio
  • Megjelenés: 2018. 04. 20.
  • Platform: PS4

A God of War-sorozattal én mindig csak kacérkodtam a remek antihős és a görög mitológia miatt, ám csak tavaly szereztem be első konzolomat, úgyhogy a God of War softreboottal kezdtem. Ami nemcsak egy adrenalindús hack ’n’ slash, hanem félig-meddig nyitott világú akció-szerepjáték is, ötletes fejlődésrendszerrel és rengeteg felfedeznivalóval. Játszottam azóta a 3. résszel is, ami bejött, de a harcrendszer ebben a 2018-as epizódban a legtökéletesebb, leginkább letisztult, és az eldobható-visszahívható Leviathannal számomra sokkal élvezetesebb, taktikusabb volt harcolni, mint a lánckardokkal. Na, és természetesen a sztori zseniális, az északi mitológia kiterjesztése szintúgy, az pedig magától értetődő, hogy Kratos és Atreus ugyanúgy (ha nem jobban) a szívemhez nőttek, mint Joel és Ellie.

3. Dark Souls-trilógia

  • Kiadó: Bandai Namco
  • Fejlesztő: FromSoftware
  • Megjelenés: 2011. 10. 07.
  • Platform: PC, PS4, XOne, NS, PS3, X360

Sajnos viszonylag későn fedeztem fel magamnak a Dark Souls-trilógiát. Volt mondjuk egy katasztrofális első ismerkedésünk 2011-ben a PC-s Prepare to Die Editionnel, de azt inkább felejtsük el! Mára a Souls-játékok olyan örök kedvenceimmé váltak, mint a 2000-es években a Diablo 2: Lord of Destruction. Valamiben mindegyik kimagasló: az első rész nyersességével és kemény bossaival, a második rész remek helyszíneivel, a harmadik pedig kiváló hangulatával és világával varázsolt el. Ám ami mindegyiknek nagy erénye, az a nagyon addiktív játékmenet, a halálhangulat és persze a kíméletlen nehézség, ami megtanít JÓL játszani. A Bloodborne és a Sekiro is kiváló játékok, de egyrészt én pajzshasználó vagyok, üssetek, másrészt ezek nem tudtak olyan szinten beszippantani, mint a Souls-trilógia.

2. Red Dead Redemption 2

  • Kiadó: Rockstar Games
  • Fejlesztő: Rockstar Studios
  • Megjelenés: 2018. 10. 26.
  • Platform: PC, PS4, XOne

A Red Dead Redemption 2 PC-változata 2019 egyik nagy csalódása volt ordas nagy technikai hibái miatt. Ezt leszámítva a Rockstar játéka nemcsak egy nagyon összetett, tartalmas játék, amivel a novemberi teszt óta folyamatosan játszom, hanem egy filmes mércével mérve is zseniális történet! Aki még nem játszott vele, annak csak annyit írnék, hogy a fő történet vége után jön két epilógus, amelyekben egy új minisztorit élhetünk át, ami persze a fősztori levezetése. Remek lehetőség arra, hogy folytassuk ezt az igazán immerzív, 150 óra után is megunhatatlan westernszimulációt. Mert ez nem egyszerű akciójáték vagy túlélőjáték, ez szimuláció, hiszen arra késztet, hogy teljesen belefeledkezz, és úgy élj benne, mintha valóban a vadnyugaton lennél. Úgyhogy követelem a Red Dead Redemption 3-at a fiatal Dutch van der Linde-del a főszerepben (igen, ő volt a kedvenc karakterem)!

1. Disco Elysium

  • Kiadó: ZA/UM
  • Fejlesztő: ZA/UM
  • Megjelenés: 2019. 10. 15.
  • Platform: PC, PS4, XOne

Amikor Böjti 2019 elején megkérdezte, hogy esetleg lenne-e kedvem egy bizonyos Disco Elysiumról előzetest írni, azt mondtam, sok a dolgom, és ez igaz is volt, de a címe is elrettentett, azt hittem, valami bazári gagyiról van szó. Szerencsére az év hátralevő részében közelebbről megismertem a Discót, és végigjátszottam kétszer egymás után. Nemcsak az év, de az évtized legjobb játékává verekedte fel magát nálam! Nagyon vissza kell fognom magam, mert erről egy egész könyvet tudnék írni, annyira zseniális a sztorija és a karakterei. És úgy képes komoly társadalmi és politikai témákkal foglalkozni, hogy közben izgalmas nyomozós játék marad, és nem válik didaktikussá, sőt még azt sem érezzük rajta, hogy művészfejlesztői Marx és Engels elkötelezett hívei, mivel minden politikai oldal megkapja a magáét. A végső leszámolás és csavar pedig akkorát üt, hogy a mai napig a hatása alatt vagyok.

Az évtizedet összefoglaló listáink még folytatódnak, tarts velünk a továbbiakban is!