Clint Eastwood rendezőként még majdhogynem jobb, mint színészként, így nem csoda, hogy a teljes filmes szcéna tűkön ülve várja, hogy előrukkoljon egy-egy újabb darabbal. A 84 esztendős legenda legfrissebb, tavaly karácsonykor mozikba bocsátott alkotása egy önéletrajzi kötet feldolgozása, amit az Egyesült Államok történetének legeredményesebb mesterlövésze írt.
Ez pedig egyaránt érzékeny pontja az amerikai társadalomnak és a vadrepublikánus Eastwoodnak.
Az Amerikai mesterlövész forró talajon egyensúlyoz ugyan, de korántsem annyira, mint a könyv, és nagyon látszik rajta, hogy azért közönségfilmet teljesen realisztikus formában még ma sem nagyon lehet eladni Hollywoodban.
A történet főszereplője Chris Kyle, egy texasi rodeós, aki egy nap úgy dönt, hogy háborúba megy. A tengerészgyalogság SEALS erejének mesterlövésze lesz, egyszersmind az iraki ellenállók rémálma, ugyanis négy bevetése során megerősítetten több mint 160 emberrel végez – a pontos számok máig nem tisztázottak, lévén Kyle sok egyéb lövése talált célt úgy, hogy az áldozat sorsára nem derült fény végül. Majd hazajön, papás-mamást játszik, sebesült veteránokkal foglalkozik, míg 2013-ban az egyik súlyosan zavart pártfogoltja meg nem öli. The end.
Mielőtt még spoilerezéssel vádolnátok, ezek a puszta tények, két éve tele volt velük az internet, Kyle könyve pedig magyar nyelven is olvasható egy ideje. Mivel Chris nem volt a szavak embere, ezért a kötet sem lett túl szentimentális: a száraz, militarista szakzsargon és texasi szóhasználat keverékében írt Amerikai mesterlövész úgy számol be a száznál is több leszedett ellenséges egységről, mintha egy tizenkét éves Call of Duty-rajongó írta volna, Kyle pedig emiatt nem is igazán tűnik jó fej embernek, sőt, meglehetősen negatív képet fest saját magáról, amit a közeli ismerősei és a katonai adatai sem nagyon próbálnak megmásítani. Röviden, tömören: Chris Kyle egy seggfej volt, aki megpróbált jobbá válni idővel, de mire célba ért volna, megölték.
Adott hát a kérdés: hogy lesz ebből a nem túl szimpatikus karakterből egy 132 perces háborús film főhőse?
Nos, mozis trükkök alkalmazásával, természetesen. Eastwood, bár maga sosem kritizálta az iraki háborút, bizonyára tudta, hogy Kyle-t az Oscar-bizottságon kívül másoknak is el kéne adnia, így az egész filmet úgy készítette el, hogy az a lehető legpozitívabb képet fesse az elhunyt mesterlövészről, ugyanakkor ne essen át a ló túloldalára és tegye hiteltelenné a vásznon hősködő férfit azok számára sem, akik olvasták a könyvet és ismerik az igazságot. Mindezt a rendező és az írói csapat fiktív események implementálásával érte el, sőt, még egy igazi nemezist is alkottak Kyle-nak. Arra azonban nagyon ügyeltek a filmesek, hogy a kitaláció és az igazság találkozása észrevehetetlen maradjon, így a könyvet nem ismerő nézőknek csak a film viszonylag kerek sztorija és heroikus záróütközete lehet árulkodó.
Ugyanakkor el kell ismerni, hogy finomítás ide vagy oda, a film ugyanolyan pragmatikusan viszonyul a háborúhoz, ahogy azt Kyle tette élete során, aki többször is hangsúlyozta, hogy bizony nincs lelkiismeret-furdalása a megölt ellenségei miatt, elvégre csak azt tette, ami a feladata volt. Miképp ez a film is: az Amerikai mesterlövész nem csinál politikai kérdést az iraki megszállásból, egyszerű tényként kezeli azt, akár a fronton, akár otthon, a család melegében játszódjon az adott jelenet, mely főbb helyszínek egyébként szerkezetileg váltják egymást a film során, így mutatva be a profi katonák életét uraló állandó kettősséget. Még úgy sem lehet a háború konkrét éltetésével vádolni a filmet, hogy a benne feltűnő irakiak egytől-egyig sárosak valamiben. Hisz ne feledjük, hogy egy átlagos amerikai tengerészgyalogos számára pontosan ilyennek tűnhetnek.
A rendezés minden pillanatban a topon van, látszik, hogy Eastwood gyakorlott filmes, akit nem tud zavarba hozni még egy olyan vitatható jelenet sem, mint amilyen az előzetesben is látható gyermekgyilkosság. Persze ezeket a pillanatokat is átszövi a tárgyilagosság, a Kyle-ra oly jellemző lényegre törés, elérve, hogy a film végig dokumentumfilmszerű tisztaságot sugározzon magából. Ez pedig szép eredmény, még akkor is, ha az Amerikai mesterlövész karakterisztikája több sebből vérzik.
Furcsamód a legnagyobb negatívum a filmben nem más, mint a Kyle-t alakító Bradley Cooper, akit láttunk már nagyon jól és rosszul is játszani, itt viszont mintha nem tudna mit kezdeni a szereppel, össze-vissza ugrál benne, és ezen az sem segít, hogy kiválóan elsajátította a texasi akcentust, illetve akkorára gyúrta magát, hogy nem férne be a szerkesztőségünk ajtaján. Vannak erős pillanatai – a sokak által kiröhögött műanyagbabás jelenet speciel pont ilyen –, de általában csak bambul, és amikor a nejét alakító Sienna Miller mellé kerül, a kettejük közti kémia szinte nulla.
Ez persze egyáltalán nem biztos, hogy Cooper hibája, hiszen Kyle karaktere még finomított formában is fárasztóan kétdimenziós tud lenni. Az USA történetének leghatásosabb mesterlövésze kezéből csak egy doboz sör hiányzik, és már készülhetnek is róla az internetes fórumokon népszerű, ’murica feliratú mémképek. Mindez úgy, hogy Eastwood nem ítélkezik, sőt, csiszol Kyle személyiségén. Van azonban egy határ, aminél messzebbre nem mehet, emiatt pedig végig úgy érezzük, hogy nincs meg a kellő szimpátiánk a főszereplő iránt, aki rendíthetetlenül hazafias (nacionalista?), és a csillagos-sávos lobogón kívül nem sok dolog foglalkoztatja.
Az Amerikai mesterlövész összességében persze Kyle jelenléte ellenére is jó film, ahogy Eastwoodtól eddig nagyjából bármelyik mozi az. A rendezés hibátlan, a helyszínek és a díszletek páratlanul realisztikusak, és piros pont jár az alkotóknak, amiért nem finomkodtak, ha a háború kegyetlenségének bemutatásáról volt szó. Ha lőnek, akkor találnak is, ha találnak, akkor valakik meghalnak, a válaszreakcióra pedig újabb erőszakos válaszreakciót ad a konkurens fél, megőrizve a harcok végtelenségének ciklikusságát. Mi meg csak ülünk a moziban, néha sóhajtunk, máskor ráncoljuk a homokunkat, megint máskor pedig azon gondolkodunk, hogy vajon milyen lenne a film, ha nem elsősorban a siker, hanem a hitelesség lett volna a célja. Annyit elárulhatunk, hogy ennél jóval furcsább.
7/10 - Jó
