A héten történt egy, az egész játékvilágot megrázó esemény. Nem, nem a GTA 5 PC-s megjelenésére gondolok. Olyasmiről van szó, ami jelentősége ellenére sem kapta meg a neki járó rivaldafényt. Ennek pedig a mögötte álló személyek kifejezetten örülnek, mi több, úgy keverték a lapokat, hogy a GTA (és saját játékuk) premierjével pont elfedjék a felháborodott játékosok hőbörgését. Akik rendszeresen olvassák a PC Guru Online-t, valószínűleg sejtik, miről van szó:

A pénzért „egyszerűsíthető” Mortal Kombat X fatalitykről.

Ha nem ismerős a sztori, akkor röviden összefoglalom a lényeget:

  • A Mortal Kombat X-ben is vannak meccsvégi kivégzések, avagy fatalityk.
  • Ezeket a győztes játékos adhatja elő, de nagyon nehéz őket bemutatni.
  • Legalábbis akkor, ha csóró vagy, ugyanis pénzért meg tudod könnyíteni őket.
  • Csak venned kell egy DLC-t, ami „feloldja” a fatalityket.
  • Azaz pénzért játszhatod el, hogy tudod, mit csinálsz.
  • Részletekért katt ide!

Hogy most mennyire önbecsapás látványosan kivégezni valakit egy online meccs után úgy, hogy pontosan tudjuk, „ingyen” nem volnánk elég ügyesek a dologhoz, tulajdonképpen nem számít, hisz mindenki szereti, ha menőnek, ügyesnek, keménynek gondolják, főleg az internetes szupersztrádán, ahol az arcunk méretének tulajdonképpen csak a sávszélességünk szabhat gátat. Sokkal fontosabb ennél az a tény, hogy a Mortal Kombat X-et kiadó Warner is tisztában van ezzel az általános emberi tulajdonsággal, és a hiúságunkat kihasználva olyan üzlettel próbál még több pénzt kicsikarni belőlünk, ami kétszeresen is tisztességtelen.

  1. Egyrészt mert ha van rá pénzünk, hajlamosak vagyunk „megkönnyíteni” a dolgunkat, ezt kihasználni pedig, bár jogos üzleti lépés, sajnos egy teljes árú játék esetében nem igazolható olyan könnyen, mint egy mikrotranzakciós üzletmodellre épített, ingyenesen letölthető mobilos cím esetében.
  2. Másrészt mert sosem fogjuk tudni, hogy akik ellen játszunk, azok tényleg jobbak-e nálunk, vagy csak mázlijuk volt, a fatalityjük pedig legalább olyan hamis, mint Sonya Blade mellei.

A Warner persze védekezhet azzal, amivel annak idején a 2K is az Evolve fizetős esztétikai DLC-inek kiadásakor: a fatalityk a játékmenetet nem befolyásolják, tényleg csak az e-péniszünk növesztésére jók, na, meg brutálisan jól néznek ki, már ha valaki szereti a horrort és a virtuális erőszakot. Ettől azonban még nem lesz jobb a helyzet, ami egyetlen mondatban így foglalható össze:

A Warner pénzért vállalja, hogy elvégzi helyettünk a piszkos munkát, mi pedig gyarló gamerként bizony be is dőlünk neki.

Ráadásul, ahogy a cikk elején említettem, ezek a DLC-k pont a PC-s GTA 5 és a Mortal Kombat X megjelenésekor láttak napvilágot, a kiadó pedig nem verte nagydobra őket, nehogy a – mondjuk ki: jogos – közfelháborodás túlharsogja a premierek üdvrivalgását.

Könnyű persze most a Warnert ekézni, ám az a helyzet, hogy ez a kiadó is csak egy mintát követve cselekszik. Először ugyanis az Electronic Arts játszotta el azt, hogy némi pénzmagért feloldotta vagy megkönnyítette helyettünk a teljes áron kínált játék tartalmának hozzáférhetőségét. A Need for Speed: Most Wanted remake-je szerintem amúgy sem volt egy túl jó játék, hát még akkor, ha az ember pár dolcsiért minden autót azonnal a garázsában tudhatott. És ezt a két éve kiadott Need for Speed: Rivals is előadta, alaposan felborítva a multipayerre kihegyezett játékmenetet. A Dead Space fizetős szuperruháiról meg inkább csak egy személyes anekdotát osztok meg: emlékszem, hogy kikerekedett a szemem, amikor az első részhez megvettem egy menő hacukát pár száz forintért, aztán a szám szerint 5. végigjátszásom végén hirtelen terminátorrá változtam, akit semmi sem tudott megállítani. Mindezt Lehetetlen fokozaton, egy szál plazmavágóval a kezemben értem el.

Szóval a Warner mondhatni halad a korral, és másolja az EA – sajnos – sikeres stratégiáját. De nemcsak a DLC-k terén próbál felzárkózni. Emlékszünk még arra a tavalyi botrányra, ami a Middle-earth: Shadow of Mordor kapcsán robbant ki? A kiadó csak nagyon komoly szerződés árán volt hajlandó a megjelenése előtt tesztpéldányt biztosítani a Monolith játékából, tele olyan kitételekkel, amiket egy jóérzésű újságíró sem fogad el szívesen. És mindez miért? Nem tudjuk ma sem, mert a program remek lett.

Aztán ott van a franchise-osítás is, ugye. A 2009-es Batman: Arkham Asylum volt az a cím, ami a Warner nevét újra köztudatba hozta a játékiparban. Azóta sorozat lett a játékból, és a kiadó az idén megjelenő Batman: Arkham Knight után még biztos, hogy vagy egy tucat mellékágat, folytatást, előzményt, utózmányt, akármizményt akar majd, mert ütni kell Batman kevlárpáncélját, amíg még meleg.

És ha már franchise-ok: előbb-utóbb minden nagy sorozatot meggyaláz a pénzéhség, ez pedig a Warner esetében a F.E.A.R. Online-on érhető tetten.

Tessék? Hogy nem hallottál a F.E.A.R. Online-ról? Helyes-helyes, jól tetted, bár most ha tetszik, ha nem, megrontunk, és elmondjuk, hogy egy free-to-play lövöldéről van szó, ami a Project Origin motorjára épül, és kész katasztrófa minden eleme. A játék jelenleg 84 százalékos negatív értékelésen áll a Steamen, mert alig van benne tartalom, szaggat, csúnya, hemzseg a bugoktól, mégis orrba-szájba vásárolhatunk benne mindenféle dolgokat, csak hogy legyen pénze belőle a Warnernek. És igen, tudom, hogy hivatalosan nem a WB a kiadó, hanem az Aeria Games Europe, valójában azonban a WB-nél vannak a széria jogai, szóval ha nekik ez nem felel meg, akkor közbeléphetnek.

Mégsem teszik. Mert megfelel nekik.

És most akkor megállok, hogy legyen egy kis időtök észrevenni: a fenti nem csak a Warnerről szól, hanem minden olyan kisebb kiadóról, ami a nagyok közé vágyik. Egyszerűen ez a módja annak, hogy valaki kitörjön, s mivel a WB Gamest is birtokló anyacég évek óta üzleti válságban szenved, valószínű, hogy mindenre kapható pár extra dollárért.

Nagyon hasonló életutat járt be a mostanában gyakran ekézett Ubisoft is: eleinte a játékosok nagy kedvence volt, amely számtalan érdekes és izgalmas sorozatot és játékot vállalt be, majd egyre „multisabb” lett, tavaly pedig sorra csalódást okozott a termékeivel. Csakhogy brutálisan nagy nyereséget termelt, szóval üzleti szempontból teljesen mindegy, hogy a játékai jók lettek-e vagy sem. Említhetnénk azonban az Activisiont is, amiely egykor szintén klasszabbnál klasszabb programokat alkotott, manapság meg csak a Call of Duty és a Skylanders kapcsán hallunk felőle, mert ezek a szériák termelik neki a dollármilliárdokat.

Úgy gondolom, hogy egy nagyon szomorú üzleti trend rajzolódik ki a szemünk előtt: a kicsik vagy eltűnnek, vagy nagyra nőnek, utóbbi azonban egyet jelent azzal, hogy előbb-utóbb „az új EA”-ként kezdünk el hivatkozni rájuk. Az ipar pedig szép lassan kettészakad:

  • a független fejlesztők a digitális térben próbálnak meg életben maradni,
  • az óriáskiadók felosztják egymás között a nagybetűs játékipart, és addig híznak, amíg ki nem pukkadnak.

És hogy mi lesz az után? Nos, nehéz megmondani. Talán jön egy „új Activision” és kezdődik minden elölről…

Az írás a „Vélemény” rovat cikke, s mint ilyen, a szerző és nem a szerkesztőség egyöntetű véleményét tükrözi.