A közel két évtizedes múltra visszatekintő Need for Speed sorozat címe már valószínűleg a sarki Marika néni számára is ismerősen cseng. Nagynevű, nagy múltú franchise-ról van szó, amelynek legemlékezetesebb részeire mindenki kicsit másképp emlékszik. A Porsche Unleashed, a High Stakes, az Underground, vagy éppen a Most Wanted sokunk kedvenc versenyzős játékai voltak, az elmúlt pár év viszont nem volt túl emlékezetes a sorozat kedvelői számára. Ott volt például a tavaly megjelent The Run, amiből kb. annyira emlékszünk, mintha a Resident Evil filmek legújabb részét néztük volna meg. Másnapra már azt is elfelejtettük, hogy játszottunk vele, nemhogy azt, hogy miről szólt.
Ezt a finom kudarcot persze igyekeztek férfiként viselni az EA-nél, lelkesedésük és kalandvágyuk egy cseppet sem lankadt az elmúlt év során. Úgy döntöttek, hogy a sorozat újabb, kockázatos irányba terelése helyett elkészítik a Need for Speed játékok egyik legjobb részének újramelegített változatát. Ehhez a feladathoz először is kivágtak mindenkit a csapatból (jó-jó, átrakták őket más stúdiókba), aztán az egész projectet rábízták a Burnout sorozattal ismertté vált Criterionra, akikben ez idáig nem nagyon csalódtunk (persze a 2010-es Hot Pursuitról megoszlanak a vélemények). Tudni kell, hogy a Burnout-játékok mindig is erős konkurenciái voltak a Need for Speedeknek, egészen addig, amíg az óriáskiadó fel nem vásárolta a kicsi stúdiót -- ezért aztán bizakodva tekintettünk az idei folytatásra.
Városi forgalom
Nos, azt azonnal le kell szögezni, hogy a Most Wanted 2012-es változata már csak nyomokban tartalmazza az eredeti részek hozzávalóit. Ez persze nem feltétlenül baj, hiszen egy gyorsan változó világban élünk, amelynek szokásaihoz folyamatosan alkalmazkodni kell. Így tettek a brit Criterion emberei is, akik alaposan megújítva, számtalan, más játékokban már bizonyítottan jól működő elemből építették fel az új Most Wantedet. A játék legfontosabb újítása, hogy ezúttal egy teljesen nyitott világú autóversenyt kapunk. Nincs történet, nincs hagyományos kampány mód, nincsenek előre meghatározott feladatok. A játékos célja csupán annyi, hogy minél több pontot összegyűjtve egyre feljebb kerüljön a legkörözöttebb autóversenyzők top 10-es listáján, egyenként győzve le az azon található rosszfiúkat, megszerezve az autóikat. Tehát bedobnak minket egy városba, ahol aztán bármit csinálhatunk, a lényeg, hogy minél több pontot begyűjtsünk.
Ilyen pontokat elsősorban versenyeken szerezhetünk, melyekből autónként 5 darabot találunk a város egyes részein, de rengeteg pontot begyűjthetünk úgy is, ha semmi mást nem csinálunk, csak magunkra haragítunk pár tucat rendőrjárőrt, majd miután 20 percig futkorászunk velük Rockport utcáin, egy szűk sikátorban elbújva lerázzuk őket. Ezen kívül pontot kapunk, ha kilökünk egy másik autóst egy versenyben, ha nagy sebességgel áthajtunk egy traffipaxon, vagy ha lezúzzuk a város hirdetőtábláit és biztonsági kerítéseit. Egyszóval ömlik a pont minden irányból, ami egészen jó érzéssel tölti el a játékost még akkor is, ha tudjuk, nincs komolyabb célunk a játék elindítása után.
A nyitott, szabadon bejárható város ötlete persze nem új keletű, a játék tehát meg sem próbálja eltüntetni a készítők egyik korábbi játékának, a Burnout Paradise-nak a nyomait. A hirdetőtáblákon való áthajtás, az alternatív útvonalak megtalálása, vagy a Most Wanted versenyek után lévő „üsd ki a másik kocsit, hogy megszerezd magadnak” egytől egyig a Paradise sajátosságai voltak. Még a versenyeket is ugyanúgy, a kerekek pörgetésével kell indítani, mint ott. Ha szigorúak szeretnénk lenni, azt mondanánk, hogy csak egyetlen dologban különbözik a játék: itt már licencelt autókat zúzhatunk le. Ez nem NFS, ez a Burnout Paradise 2.
Elsőbbségadás nem kötelező
Sztori mód tehát nincs, aminek persze nem mindenki örül. Konkrét cél és fejlődési folyamat nélkül nagyon sok extra tartalékkal kell rendelkeznie egy játéknak, ha sikeres eladási számokat akar produkálni, a Most Wanted viszont nem igazán bővelkedik ezekben. Elsőre kicsit meglepőnek tűnhet, de itt minden autót azonnal megkap a játékos. Na persze nem feltétlen azonnal, ugyanis a városban „elrejtve” találjuk meg a verdákat, amelyeket ha meglátunk, elég csak odagurulni hozzájuk, majd egy gombnyomással átpattanhatunk az üléseikbe, és már hasíthatunk is tovább. Lényegében azonnal kezdhetjük a játékot úgy, hogy megkeressük a játék egyik leggyorsabb verdáját, a Lamborghini Aventadort, s az máris a mienk. Igen ám, de a cél nem az, hogy megszerezzük a legjobb autókat a játékban, hanem a pontgyűjtés és az ezzel együtt járó Most Wanted versenyek megnyerése, ráadásul mindegy, milyen kocsink van, a versenyekben úgyis hasonló kategóriájú ellenfelekkel találkozunk. A lényeg abszolút a pontszerzésen van, de így egyfelől elveszik a Need for Speed játékok egyik legnagyobb húzóereje, az autók megszerzésének öröme, másfelől sosem érezzük úgy, hogy most befejeztük a játékot, és mi vagyunk az istencsászárok.
Az is elég érdekes, hogy minden megtalált autóhoz csupán öt verseny tartozik, ami nem túl sok. Főleg, ha azt nézzük, hogy ezek közt akadnak átfedések is, tehát az egyes versenyeket különböző kategóriájú autókkal is újrajátszhatjuk, de a lényeg, hogy hiába akarunk lecövekelni a kedvenc kocsink mellett, muszáj váltanunk, mert pontot csak úgy szerezhetünk, ha más versenyekben is próbára tesszük magunkat. Egyébként ezeket a versenyeket érdemes a nehézségi szintjeiktől függő sorrendben végigtolni, hiszen a győzelem esetén különféle kiegészítéseket, fejlesztéseket nyithatunk meg az aktuális gépjárművünkhöz, ami persze jó dolog, hiszen a kocsi erősebb lesz, habár az kiábrándító, hogy a „modelleken” ennek semmilyen látszata nincsen. Elsőre mindig érdemes beszerezni a burnout gyorsítót, aztán jöhetnek a jobb gumik, amivel aszfalton kívül is jól teljesít a kocsink, végül pedig a jobb sebváltó, a könnyebb vázszerkezetet, satöbbi-satöbbi. Minden autóhoz 10 fejlesztés tartozik, valamint egyedi kihívásokat teljesítve is (pl. csúsztasd a kocsit 4000 méteren át) kaphatunk egy-egy már meglévő kiegészítőből jobb változatot. Egyedi festéseket, vizuális tuningolást sajnos nem rakhatunk verdánkra, új színt is csak úgy varázsolhatunk a gépünkre, ha áthajtunk a városban található javítóműhelyeken.
A cikk még nem ért véget, kattints a lapozáshoz!
Amúgy a történet hiánya szerintem egy autós játéknál nem kellene hogy negatívum legyen, bár van mikor nagyon jó dolog, de van hogy csak levon a játék értékéből(TDU2).